Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

13. fejezet - JACOBUS PISO

13. fejezet - JACOBUS PISO

A Jagelló-kor legjelentősebb humanista költője, Janus Pannoniuson kívül az egyetlen, akit külföldön egyenrangúként fogadtak. Hivatásos diplomata volt. Medgyesi szász családban született 1480 körül. Bécsben, majd Itáliában tanult, jogi doktorátust szerzett. Nagykövetként több uralkodó mellett számos országban megfordult. Érdemeit az ifjú II. Lajos nevelője tiszteletbeli címmel jutalmazták. 1527-ben halt meg.

Ő volt az első magyar erasmista, Erasmust személyesen ismerte, 1509-ben barátkoztak össze Rómában. Kapcsolatuk úgy indult, hogy Piso egy római könyvárusnál véletlenül Erasmus eredeti leveleinek kéziratcsomójára bukkant, melyet megvásárolt és a mesternek ajándékozott. Ez a gesztus döbbentette rá Erasmust, hogy leveleinek irodalmi értéke van, és sorsukra a legnagyobb gondot kell viselnie. Piso Itáliában kapcsolatban állt Aldus Manutiusszal, a kor legnagyobb nyomdászával, Erasmus kiadójával is. Erasmusszal később is folyamatosan levelezett, s nagy része volt abban, hogy Erasmus eszméi elterjedtek a magyar udvarban. Fontos szerepet játszott a Sodalitas Litteraria Danubiana néven ismert közép-európai tudós társaságban.

Kortársai kiváló költőként ismerték, Miksa császár koszorús költővé (poeta laureatus) avatta. Verseinek kis részét barátja, Wernher György adta ki Bécsben, 1554-ben. A kötet mostanában került elő újra, s a hiteles Piso-versek korpuszát csak újabban sikerült körülhatárolni. Verseinek egy része kiadatlan.

Források: Analecta nova, 410; Desiderius ERASMUS Roterodamus, Opus epistolarum, ed. P. S. ALLEN, No. 216, in vol. I, Oxford, 1906, 452–454, No. 1297, in vol. V, Oxford, 1926, 80–83; Janus Pannonius – Magyarországi humanisták, 221; Magyar humanisták levelei, 449–454.

AD LEPTAM


      Magna licet iactes agrestis commoda vitae,
          Vivere, Lepta, tamen, plus mihi in urbe placet.
      Securus sedeas muris munitus et arce
          Serviat excubitor nocte dieque tibi.
 5   Sint congerrones, nec obesae naris amici,
          Seria cum quibus et quaeque loquare ioca.
      Adsit laetitiae Bacchus dator, adsit et ille,
          Ante sedet cuius turba novena pedes.
      Cum capreis lepores, damas, venare vel ursos,
10       Et cadat ante tuum cervus aperque focum.
      Certior Herculea tua currat arundine penna,
          Sicut Caucaseam sub Iove figat avem.
      Piscosa laetaris aqua, Sint Thessala tempe,
          Fontibus et par sit non Arethusa tuis,
15   In densis Philomela canat tibi plurima sylvis,
          Et quicquid volucrum terra vel aethra fovet.
      Denique sint quaevis et plenius omnia voto,
          Est tamen urbani gratior umbra laris.
      Quod si forte rogas, unde haec sententia, refert
20       Quo sit cuiusvis testa parata luto.