Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

JACOBUS PISO ERASMUSNAK

JACOBUS PISO ERASMUSNAK

1509. JÚNIUS 30.

Piso Jakab üdvözli barátját, a rotterdami Erasmust!

Hogy ugyancsak régen megkapott leveledre, tudós Erasmus, az illendőnél talán később válaszolok, az, úgy lehet, irántad való barátságom elhidegülésének tűnhet;[535] pedig az ilyesmi igazában oly távol áll tőlem, hogy merem állítani, egy pillanatra sem feledkezem el rólad. Annyira a szívemhez nőttél, hogy onnét se idő, se semmiféle mesterkedés el nem szakíthat! És állítom és kijelentem, hogy soha senkivel nem leveleztem szívesebben! A hasznát nem is említem, bár a belőle húzott busás nyereségért természetesen örökre adósod maradok, hiszen a te remekmívű és emberien érző leveleid kezdtek engem korábbi tunyaságomból – hogy úgy mondjam – hazacsalogatni az irodalomhoz. Bárcsak megadatnék szakadatlan veled élnem; bizonyára hosszabb és boldogabb volna az életem. S mert ez aligha valósulhat meg, legalább a kölcsönös levelezésből merítsünk valamennyi örömet. De nem akarok tovább magyarázkodni, netán még azt gondolnád, hogy irántam való jóindulatodban kételkedem. És te sem kell hogy biztass: amúgy is kész vagyok a neked írandó levél érdekében minden mást félretenni.

Késésemért, remélem, zokszó nélkül megbocsátasz: igazán mondom, történetesen annyi elfoglaltság szakadt a nyakamba, hogy hosszú napokon keresztül jóformán lélegzetet sem vehettem. Tanúim lesznek erre barátaink, Muschoronus[536] és Thomas,[537] mert ami kis szabad időm van, azt az ő meghitt társaságukban szoktam tölteni. Christophorusoddal[538] távozásod óta csak elvétve találkoztam. Ismered a gondolkodásomat: barátok közt semmit sem szépítek, vagyis nem keresek kifogásokat sem. Hogy milyen érzülettel viseltetik irántad, nálamnál jobban tudod; véleményem szerint igaz és állhatatos híved. Ami pedig engem illet, kérlek, légy meggyőződve, hogy senki a világon nem ragaszkodhat hozzád rendületlenebbül; bárcsak alkalmam adódnék, hogy ezt, amúgy istenigazában, tettekkel igazolhassam! Érzelmeimet a sors semmi esetre sem csökkentheti vagy módosíthatja annyira, hogy ne legyek bármikor és testestül-lelkestül a tiéd: Pisódra tehát mindig és feltétlenül számíthatsz. Nem fogok rácáfolni a bizalmadra.

Angliából kapott ajánlatod[539] felettébb megörvendeztetett. Nehézkesebb természet lévén, képtelen vagyok neked tanácsot adni (de hát a disznó sem ad Minervának);[540] te azonban alaposan vesd latra a dolgot – csak aztán a sulykot is el ne vesd! Mert nagyszerű ugyan a gazdagság, ám még nagyszerűbb a szabadság. Ha a szerencse mindkettőt egyszerre kínálja, két kézzel ragadd meg. Mindkettőt megérdemli közismerten makulátlan jellemed; megérdemli a görög és római irodalomtudomány, melynek az irigylésig mestere vagy, s amely úgyis százszorosan adósod, és huzamosabb ideig nem hagyhatja kallódni a pártfogóját. Más mondjon, amit akar: én becsületesen bevallom, hogy a te eszmefuttatásaid ráztak fel tunya álmodozásomból. Tudós és nyájas Erasmus, minden jót; én jól vagyok.

Róma [...]

Várom sírversedet arról az idétlen borzsákról.[541] Kérlek, ne okozz nekem csalódást. Más tudós barátaidtól eszközölj ki egyéb róla szóló írásokat is, és juttasd el hozzám!

(Szepessy Tibor fordítása)



[535] Rómában ismerkedtek meg 1509-ben.

[536] Joannes Muschoronus, a későbbi cambrai-i főesperes.

[537] Thomas Inghiramus vatikáni könyvtáros.

[538] Christophorus Fischer, aki Rómában élt és a pápai udvar szolgálatában állott. Erasmus szállásadója 1504-ben.

[539] William Blount, mountjoyi báró nemcsak tanítványa, hanem támogatója is volt Erasmusnak. Angliába is meghívta mesterét, valószínűleg erre vonatkozik e célzás.

[540] Minerva a bölcsesség istene. Itt: az oktalan nem ad tanácsot a bölcsnek.

[541] Alighanem az Erasmus Adagiáiban (3702) említett „portugál származású Hermicus”, aki ez idő tájt halt meg Rómában. Erasmus sírverse 1511-ben jelent meg.