Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

15. fejezet - HAGYMÁSI BÁLINT

15. fejezet - HAGYMÁSI BÁLINT

Varasdon született, valószínűleg 1490-ben; humanista nevén Valentinus Cybelius Varasdiensis. 1506–1516 között Szatmári György pécsi püspök támogatásával Itáliában tanult, a bolognai egyetemen Giovanbattista Pio hallgatója volt. Versei megjelentek Pio egyik könyvének függelékében. 1512-től pécsi és székesfehérvári kanonok. 1517-ben halt meg.

Legfontosabb műve az Opusculum de laudibus et vituperio vini et aquae (Hagenau, 1517, Művecske a bor meg a víz dicséretéről és kárhoztatásáról), melyet 1517. január 12-én Székesfehérvárról keltezett. A mű megírására egy pécsi humanista symposion szolgáltatott alkalmat, ezzel válaszolt Hagymási a borivókat dicsérő Macedóniai László érveire. Terjedelmi okokból mégsem ezt a traktátust közöljük, hanem Ad Pannoniam című költeményét.

Források: Valentinus CYBELIUS VARASDIENSIS, Opera. Carmina et Opusculum de laudibus et vituperio vini et aquae, ed. Maria RÉVÉSZ, Budapest, 1939, 2–4: 1. Carmina, Carmen 4 és Janus Pannonius – Magyarországi humanisták, 223–226.

AD PANNONIAM


       Foelix Pannonia et beata certe es,
       Caelo quae frueris sereniore,
       Quae omnes fertilitate vincis oras
       Mundi nunc gemino sitas sub axe.
  5   Nam tu Callaicis paris metalla
       Multo nobiliora vel Corintho
       Aes purum pretiosiusque fundis
       Gratum Deliaco nimis poetae.
       Pubes doctior et tua est opimae
10   Terrae viscera, quam Asturum propago
       Scrutari atque redire tincta fulvo
       Auro continuo frequens labore.
       Nulli tu regioni opum secunda es
       Maiestate dei favore summi
15   Ob magnae merita atque cultum honorum
       Virtutis decorata sic perenne,
       Qua semper radias superba dote.
       Nec donis Cerealibus cares vel
       Solerti minus es potens colono,
20   Cum tu Sardiniae ferocis agros
       Et pingues segetum vales acervos
       Gargani superare nunc remoti
       Campanique soli uberes agellos.
       An tu pampineo liquore cuiquam
25   Cedes? aut Latiis nequis Falernis
       Concertare animosiore pugna?
       Si possis Cilicum anteire colles
       Claros vitiferis crocique glebis,
       Bacchi copia non parum probati.
30   Nam Methymna tuos timet racemos
       Provocare nimis minante vultu
       Mamertinaque Setiaeque vina
       Dant palmam tibi dulcibusque succis.
       Sed quid? nonne tua illa mire acerbum
35   Audent Sirmica Caecubo duellum
       Semper nectareo sapore odora,
       Tota quae populi merentur ora.
       Laudes Pannoniae haec domant inertes
       Curas exhilarantque corda gentis
40   Vere Martigenae chorosque dulces
       Suadent ducere cassibus repostis
       Et diris clypeis vel ense curvo.
       O quae multiplici beatitatis
       Fulges munere amica valde tellus,
45   Quis laudes poterit tuas ad unguem
       Iusto dicere carminis tenore?
       Quae pulchra radias decente gemma,
       Duri quae es chalybis referta circum,
       Amnes quae vitreos strepente cursu
50   Nutris fonticulis nimis puellis
       Caros arvaque flosculis odora.
       Marmor Mygdonio paris nitore,
       Aequas vel Parium decente vena.
       Tu armenti locuples gregisque pulchri
55   Et dives pecoris colore multo
       Dantis vellera multiformis usus.
       Foelix atque iterum beata tellus,
       Nostrae quae fidei decus perenne es,
       Gentis Christicolae undecunque asylum et
60   Invictus clypeus, poli sub umbra
       Mortali innumeram ambiens catervam:
       Tu nomen lachrymabile atque dirum
       Turcarum populis rapina adultis
       Et iustum sitientibus cruorem.
65   Foelix, quae Hectoream paris virorum 
       Turbam atque Herculea manu perita
       Nutris agmina militum feroci
       Mente et quae Ausoniae aemulam coronae
       Pubem sola foves, simul Catones
70   Quae iam Scipiadasque prole digna
       Aequas lumina Dardanae cohortis
       Nam antistes, titulo ecce quem venustat
       Quinquecclesia iam infulae sacratae,
       Fines irradiat tuos Georgius
75   Alti solis ad instar, coelitum qui est
       Natus stemmate, quem parens deorum
       Despectat nitidaque fronte ab aula
       Coeli stelligeri docentem honori
       Cordis consilio rudem popellum
80   Aequi iura, fidem atque iter beatae
       Virtutis superas merentis arces
       Monstrantem, angelici ac soni adaptantem
       Paeana innumeris deorum in aulis,
       Thesauros inopum atque largientem
85   Turbae multifluae favente dextra
       Et multos iuvenum ingeni Minerva,
       Phoebeis habiles vel artibus mox
       Tradentem Latiis deabus; hic fons
       Et dulce auxilium meae Camoenae est,
90   Hic spes maxima luxque amoena vitae.
       O felix iterum et magis beata es,
       Quae felicibus emicas alumnis
       Ac gentis variae quibus refulcis
       Fines, quae Italiam tuis adornas
95   Gazis et generosiore ditas
       Natorum numero decus Latinum.
       Quos inter nitida nepos Georgi
       Vita praesulis optimoque fulgens
       Insignitus honore moribusque
100   Est Laurentius; hunc Camoenae adorant,
         Hunc et Felsineae potens colit grex
         Baptistaeque Pii Thalia tollit
         Altis aethereas sonis ad arces.
         O Paeonia, si feraciorem
105   Natorum generando talium nunc
         Praeberis numerum, volabis ecce
         Iam iam Romuleis in orbe toto
         Fama notior, clarior. Valeto.