Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

MAGYARORSZÁGHOZ

MAGYARORSZÁGHOZ


       Boldog lehetsz, szerencsés Magyarország,
       derűs éghajlat fürdeti a tájad,
       kerek világon sehol gazdagabb föld,
       termékenyebb táj nincsen a tiédnél.
  5   Bányája nincs különb Hispániának,
       nálad nemesb fémet nem szül Corinthus,
       érced értékesebb, mint Delos érce,
       melyet költőnk, Pindaros nagyra tartott.
       Műveltek ifjaid s tiéd a bánya,
10   amelyet szorgosan kutat és termel
       a vörhenyes arany porától lepve
       serény spanyol bányászok sarjadéka.
       Isten kegyéből kincsben, gazdagságban
       el nem maradsz te egyetlen országtól,
15   de túl ezen, miket magad tápláltál,
       a becsület, erény, hirnév diszével
       a kincseidnél büszkébben ragyoghatsz.
       A céreszi ajándékokban dúskálsz,
       ügyes paraszt kincsénél több a kincsed,
20   Szardínia nem termel annyi búzát,
       Apuliában nincs kövérebb asztag,
       s a földjeid sokkalta zsírosabbak,
       mint szántói gazdag Campaniának.
       Van-e vidék, amelynek venyigéje
25   különb bort termel? s tán tüzes csatával
       nem győzöl-e a jó latin borocskán?
       A zamatos borokban szinte fürdesz,
       szőlőben, sáfrányban, hiába gazdag,
       Kis-Ázsiát is biztos, hogy legyőzöd.
30   A fürtök versenyén eléd nem állhat
       fölényes arccal Lesbos édes fürtje,
       Szicíliánk is csak tenéked adná
       biztos a nyertesnek kijáró pálmát.
       De mit tovább, a latiumi borral
35   mérjünk bár szigorral, a jó szerémi
       versenyre kel, dicsérik is mindenhol
       a nektáríztől illatos nedűjét.
       Magyarország, csak híred hallatára
       juhászodik a gond, s legott sisakját,
40   vésztjósló pajzsát és a görbe kardot
       a harcnemzette nép ledobja menten,
       s vidám szivével vígan táncra perdül.
       Te drága, föld, akit a jó szerencse
       bő kézzel áldott és ragyogva állasz,
45   akad-e költő és akad-e ének,
       mely hozzád méltón híred zengheti?
       A kemény acélba foglalt drágakő
       pompás szépségedet ragyogja széjjel,
       kristálytiszta, zúgó folyókat táplálsz,
50   virágtól illatos mezőket fürdetsz,
       forráshelyük lányoknak kedves berke.
       Csiszolt márványod fényes, dús erével
       akár a parosi, oly dísszel ékes.
       A nyájaidnak se szeri, se száma
55   és mindegyik más fajta, így a gyapjuk
       bő kézzel önti hasznod, gazdagságod.
       Szerencsés, drága föld, te vagy hitünknek
       örök disze és bárhonnan zuduljon,
       csupán te vagy a Krisztus-hívő népnek
60   védelme és legyőzhetetlen pajzsa,
       söpörd halálba már e számos csürhét,
       amely a népek rablásán nőtt eddig,
       már mind e nép joggal szomjazza vérét,
       pusztítsd hát el nevét is a töröknek.
65   Boldog ország, aki a Hectorokból
       vitéz hadat szülsz s kebleden gyakorlott,
       szilaj lelkű, kemény csapatot táplálsz,
       az egyetlen vagy, kinek ifjusága
       a római babérral versenyez,
70   s kik Trója fényével együtt ragyognak,
       nevelsz Catókat,[582] Scipiókat oktatsz.
       Itt van Szatmári György,[583] akit most Pécs is
       a püspöki süveggel ékít, híre
       messzi határaidat beragyogja
75   egész a napig, égi jegyben szülték,
       őrá a csillag-udvarából fénylő
       homlokkal néz az isteneknek atyja,
       nézi, amint a szépség és okosság
       dolgában még oly bárdolatlan népet
80   oktatja hitre, jogra s az erénynek
       miként tanítja égig érő útját,
       az isteneknek udvarában ő az,
       ki angyalhangu dallal zengedezget
       s a szenvedő szegények csapatának
85   áldott kezével kincset osztogat,
       és íme, most meg Latium földjére
       a tudomány s a művészetben jártas
       ifjak hadát küldi; az én muzsámnak
       forrása is csak ő, segítő szárnyam,
90   az életemnek fénye és reménye.
       Bátran mondom, te csak boldog lehetsz, mert
       nemcsak kitűnsz derék növendékiddel,
       de ily mód minden népet is segítesz,
       Itáliát diszíted kincseiddel
95   s neveltjeid számával a latinság
       kincsét varázslod egyre gazdagabbá.
       Ezek között ragyog mi-pártfogónknak,
       Györgyünknek öccse is, a szép erényben
       oly csillogó s a hír szárnyán tündöklő
100   Lőrinc, akit dicsérnek mind a múzsák,
         Bologna sürgő népe őt csudálja,
         és róla zeng Pius[584] fenséges szárnnyal,
         muzsája őt lendíti szinte égig.
         Magyarország, ha még majd ifjaiddal
105   a hírben, számban minket is fölülmúlsz,
         akkor neved a földkerekség táján
         dicsőbb leszen és híresebb, mint egykor
         Rómánk neve. Isten hozzád, légy boldog.
         1509
                                                          (Takáts Gyula fordítása)



[582] Marcus P. Cato Maior vagy Censorius (i. e. 234–146) és Marcus P. Cato Uticensis († i. e. 46), szilárd erkölcsű, köztársaságpárti férfiúk.

[583] Szatmári György (1457–1524) pécsi püspök, humanista symposionok szervezője.

[584] Giovan Battista Pio (1460 k.–1540), bolognai egyetemi tanár.