Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Boldog lehetsz, szerencsés Magyarország,
derűs éghajlat fürdeti a tájad,
kerek világon sehol gazdagabb föld,
termékenyebb táj nincsen a tiédnél.
5 Bányája nincs különb Hispániának,
nálad nemesb fémet nem szül Corinthus,
érced értékesebb, mint Delos érce,
melyet költőnk, Pindaros nagyra tartott.
Műveltek ifjaid s tiéd a bánya,
10 amelyet szorgosan kutat és termel
a vörhenyes arany porától lepve
serény spanyol bányászok sarjadéka.
Isten kegyéből kincsben, gazdagságban
el nem maradsz te egyetlen országtól,
15 de túl ezen, miket magad tápláltál,
a becsület, erény, hirnév diszével
a kincseidnél büszkébben ragyoghatsz.
A céreszi ajándékokban dúskálsz,
ügyes paraszt kincsénél több a kincsed,
20 Szardínia nem termel annyi búzát,
Apuliában nincs kövérebb asztag,
s a földjeid sokkalta zsírosabbak,
mint szántói gazdag Campaniának.
Van-e vidék, amelynek venyigéje
25 különb bort termel? s tán tüzes csatával
nem győzöl-e a jó latin borocskán?
A zamatos borokban szinte fürdesz,
szőlőben, sáfrányban, hiába gazdag,
Kis-Ázsiát is biztos, hogy legyőzöd.
30 A fürtök versenyén eléd nem állhat
fölényes arccal Lesbos édes fürtje,
Szicíliánk is csak tenéked adná
biztos a nyertesnek kijáró pálmát.
De mit tovább, a latiumi borral
35 mérjünk bár szigorral, a jó szerémi
versenyre kel, dicsérik is mindenhol
a nektáríztől illatos nedűjét.
Magyarország, csak híred hallatára
juhászodik a gond, s legott sisakját,
40 vésztjósló pajzsát és a görbe kardot
a harcnemzette nép ledobja menten,
s vidám szivével vígan táncra perdül.
Te drága, föld, akit a jó szerencse
bő kézzel áldott és ragyogva állasz,
45 akad-e költő és akad-e ének,
mely hozzád méltón híred zengheti?
A kemény acélba foglalt drágakő
pompás szépségedet ragyogja széjjel,
kristálytiszta, zúgó folyókat táplálsz,
50 virágtól illatos mezőket fürdetsz,
forráshelyük lányoknak kedves berke.
Csiszolt márványod fényes, dús erével
akár a parosi, oly dísszel ékes.
A nyájaidnak se szeri, se száma
55 és mindegyik más fajta, így a gyapjuk
bő kézzel önti hasznod, gazdagságod.
Szerencsés, drága föld, te vagy hitünknek
örök disze és bárhonnan zuduljon,
csupán te vagy a Krisztus-hívő népnek
60 védelme és legyőzhetetlen pajzsa,
söpörd halálba már e számos csürhét,
amely a népek rablásán nőtt eddig,
már mind e nép joggal szomjazza vérét,
pusztítsd hát el nevét is a töröknek.
65 Boldog ország, aki a Hectorokból
vitéz hadat szülsz s kebleden gyakorlott,
szilaj lelkű, kemény csapatot táplálsz,
az egyetlen vagy, kinek ifjusága
a római babérral versenyez,
70 s kik Trója fényével együtt ragyognak,
nevelsz Catókat,[582] Scipiókat oktatsz.
Itt van Szatmári György,[583] akit most Pécs is
a püspöki süveggel ékít, híre
messzi határaidat beragyogja
75 egész a napig, égi jegyben szülték,
őrá a csillag-udvarából fénylő
homlokkal néz az isteneknek atyja,
nézi, amint a szépség és okosság
dolgában még oly bárdolatlan népet
80 oktatja hitre, jogra s az erénynek
miként tanítja égig érő útját,
az isteneknek udvarában ő az,
ki angyalhangu dallal zengedezget
s a szenvedő szegények csapatának
85 áldott kezével kincset osztogat,
és íme, most meg Latium földjére
a tudomány s a művészetben jártas
ifjak hadát küldi; az én muzsámnak
forrása is csak ő, segítő szárnyam,
90 az életemnek fénye és reménye.
Bátran mondom, te csak boldog lehetsz, mert
nemcsak kitűnsz derék növendékiddel,
de ily mód minden népet is segítesz,
Itáliát diszíted kincseiddel
95 s neveltjeid számával a latinság
kincsét varázslod egyre gazdagabbá.
Ezek között ragyog mi-pártfogónknak,
Györgyünknek öccse is, a szép erényben
oly csillogó s a hír szárnyán tündöklő
100 Lőrinc, akit dicsérnek mind a múzsák,
Bologna sürgő népe őt csudálja,
és róla zeng Pius[584] fenséges szárnnyal,
muzsája őt lendíti szinte égig.
Magyarország, ha még majd ifjaiddal
105 a hírben, számban minket is fölülmúlsz,
akkor neved a földkerekség táján
dicsőbb leszen és híresebb, mint egykor
Rómánk neve. Isten hozzád, légy boldog.
1509
(Takáts Gyula fordítása)