Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

ELÉGIA JANUS PANNONIUSHOZ

ELÉGIA JANUS PANNONIUSHOZ


      Hogyha legelső gyermeke meghal az édesanyának,
          Mennyire sír emiatt, s hogy elepeszti a kín!
      S mert nem bírja viselni a bút, temetőbe megy olykor,
          Hol sírkőre folyik bús patakokban a könny.
 5   Kényszer az élete már, nem öröm, csak tengeti egyre,
          És otthon se szeret, hol nagy az elhagyatás,
      Tartós gyászt öltünk mi is, érted emészt el a sírás,
          Hulló könyeinek, jaj, melyikőnk ura még?!
      Nemzeted ékessége s büszke virága te voltál,
10       Tőled nyert a hazád hírnevet és ragyogást.
      Általad ért el Apolló a magyarokhoz először,
          Érted járt örömest itthoni csúcsokon is. 
      Fényes szellemed űzte a barbár szókat el innen,
          S bölcs Cicero nyelvén szól temiattad e nép.
15   Első példa vagy: arra tanítsz, hogy nem lehetetlen
          Zengni paraszt lanton római énekeket,
      Mely csak a véres Marsnak volt szentelve, de mostan
          Phoebus Apollónak általad oszlopa lett.
      Mert illő, hogy az ész Marsot megelőzze imígyen,
20       S hősi csatát szépen zengjen a múzsacsapat.
      Tisztelet illet, s ezt mi neked méltán meg is adjuk:
          Isteni szellemként éltet e nép ezután.
      És mint Vergiliusnak adóznak az andesi[598] népek,
          Néked is úgy köszönik hírüket a magyarok.
25   Ó, ha a végzet törvényét oldozni lehetne,
          S engesztelhetnénk isteni gyűlöletet,
      Kellene, hogy túlszárnyald bátran a pűloszi kort is,
          Nesztori életnél kellene élni tovább.
      Sőt túl kellene élned a varjakat és az iramló
30       Szarvasokat; hozzád illene éppen e kor.
      Ámde Lakheszisz[599] az esdeklők szavait sose hallja,
          S nem lágyítja meg őt sokszori jámbor imánk.
      Ám elegendő az, hogy a Pimpleidák[600] kegye dalt ád,
          Amit a máglyarakás vad tüze meg nem emészt,
35   És nem tarthat e dal a halálos Léthe vizétől,
          Állja e dal az időt, és soha el nem enyész.
      1523
(Tóth István fordítása)



[598] Andes: Vergilius szülőhelye Mantua mellett; andesi népek: itáliaiak.

[599] A Moirák egyike, a sorsot osztó.

[600] A Múzsák.