Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

ADRIANUS WOLPHARDUS VÁRDAI FERENCNEK

ADRIANUS WOLPHARDUS VÁRDAI FERENCNEK

(Részletek)

1522. október 4.

Nagyságos atyjának és urának, méltóságos Várdai Ferenc[601] erdélyi püspök úrnak az erdélyi Adrianus Wolphardus főjegyző boldogságot kíván.

[...] Hogy azonban levelem ne legyen túlságosan terjengős, a többit, amit még érdemes lenne erről tudni, későbbi műveinkre bízzuk. Elég most lakonikusan megemlítenem, hogy epigrammakötetek, elégiák, beszédek, vegyes költemények és Plutarkhosz néhány művének görögből készített latin fordítása maradt ránk tőle;[602] ezeket hamarosan kiigazítva kiadatjuk a tanulóifjúság számára. Úgy gondoltam, addig is a méltányosság jogán neked, minden jó pártfogójának, jótevőmnek kell ajánlanom ezt a velencei Marcellókról[603] szóló panegirikuszt, melyet gyűrött, szakadt, széthullott, portól és piszoktól borított lapokból szedegettem össze. Azt kívántad, hogy minden igyekezetemmel a jogtudománnyal foglalkozzam; ki másnak ajánlhatnám e kis munkámat, melyet a jog tanulmányozásától elcsent szabad óráimban készítettem? Te bevezetted nevemet szent kollégiumod albumába, te vagy tanulmányaim kezdeményezője és biztos támasza; mennyi költséget viseltél, mikor adjuk vissza a kapott sok támogatást? A te sajátod az a rendkívüli bőkezűség, amely meghaladja mindenkinek irántad érzett ragaszkodását. A te sajátod az a csodálatos emberszeretet, amellyel – egyetlen szolgálatot sem mulasztván el – minden halandót megnyersz magadnak. Ezentúl is méltán ajánlom a messze földön legműveltebb Pannonius püspök műveit neked, az érdemes pannóniai püspöknek, az irodalom nagy barátjának, a tudósok mecénásának, aki a Várdaiak ősi és nemes családjából származol, s ennek nagybátyáddal, István kalocsai és bácsi érsekkel, akit erényei miatt vettek fel a kardinálisok sorába, s aki korunkban távozott az élők sorából,[604] s több más, haditetteik révén híressé vált családtaggal[605] együtt te vagy a legnagyobb éke. Hogy a kereszt nevében hadba hívottak háborúja elcsitult,[606] hogy nem fenyegeti már kard az ártatlanok nyakát, hogy nem került sor a nemesség lemészárlására, hogy Szapolyai János erdélyi vajdával, Erdélynek a király után legfőbb irányítójával, aki egyaránt híres háborúban és békében, s a hozzátok hasonló kiváló hősökkel, a szabadság nagyszerű bajnokaival együtt elhárítottátok a végveszélyt, amely néhány évvel ezelőtt minden becsületes embert fenyegetett – kinek fülébe nem jutott el a híre? A világ mely sarkába nem ért el azonnal? De erről bővebben is hallhat majd az utókor, ha az égiek is úgy akarják, a parasztháborúról hősi mértékben írt költeményemben[607] [...] Boldogok az unokák s utódaik, mert – hála irányításodnak, vezetésednek, bőkezűségednek s a mi szorgalmunknak, hűségünknek, műgondunknak – megadatott nekik, hogy megismerhetik s a feledéstől és pusztulástól megóvhatják őseink vitézségét, dicsőségét s nagyszerű hőstetteit. Tartsák példaképként örökké a szemük előtt, ne rutítsa életük egyetlen ballépés se, hasonlítsanak a lehető leginkább Jacopo Antonio Marcellóhoz, legyenek a haza dísze és oltalma. Boldog Pannónia is, hogy ilyen gyermeke, dicsőségének ilyen kürtöse támadt. Nem kételkedem abban, hogy sok pannont lelkesítenek majd fel e költő erényei és híre (korunk gazdagon termi a legkiválóbb tehetségeket), lángra lobbantja őket a gyönyörű pályadíj, a halhatatlanság, s erejüket megfeszítve igyekeznek majd a műveltség ugyanazon célját elérni. A pannon nevet már régóta homály fedi tanítóinak hitvány oktatása következtében; ha a legjobb mestereket adjuk kezükbe, s megismerik őket, akkor a szorgalom, kitartó munka, tehetség, tudás és gyakorlás hamarosan fényt derít rá. Középszerű tehetségem nem engedi, hogy nagy ígéreteket tegyek, azt azonban fogadom, hogy ha Johannes Pannonius szövegének helyreállításában és kiadásában mutatott igyekezetem – amint remélem – tovább erősíti irántam meglevő jóindulatodat, akkor serényen, jó reményekkel telve, nem keresve a tétlenség kifogásait, elvégzem a végső simításokat ragyogó erényeidről írt magasztaló költeményemen, melyet ifjabb éveimben kezdtem el. Semmi fáradság sem fog visszariasztani, s erőm szerint kiveszem a részem a haza és a költő dicsőségének gyarapításából az irodalom területén azzal, hogy más műveit is közreadom, amelyek még elfeledve hevernek, s a kiadó kezére várnak. Üdv, literátorok dísze.

Bolognában [...]

(Kapitánffy István fordítása)



[601] Várdai Ferenc (1474–1524) humanista főpap, 1509–1514 között váci, majd 1524-ig erdélyi püspök. Gyulafehérváron humanista kört tartott fenn; híres műgyűjteményéből és építkezéseiből kevés maradt ránk.

[602] Janus Pannonius műveinek gyulafehérvári kéziratairól van szó.

[603] Az eposz Jacopo Antonio Marcello velencei patrícius polgárról íródott.

[604] Várdai István 1471. január 14. előtt halt meg.

[605] Várdai Imre, a püspök testvére pár év múlva a mohácsi csatában lelte halálát; másik testvére, Várdai Mihály, szintén hadakozó ember, megmenekült a mohácsi ütközetből; Várdai Miklós költő.

[606] Az 1514-es keresztes háborúban Várdai püspöknek jelentős szerepe volt a fegyveres parasztság leverésében.

[607] Wolphardusnak ez a híradása bizonyítja, hogy Taurinus Istvánon kívül ő is megverselte a Dózsa-háború történetét vagy legalábbis egy epizódját. Műve elveszett.