Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

18. fejezet - NAGYSZOMBATI MÁRTON

18. fejezet - NAGYSZOMBATI MÁRTON

Humanista nevén Martinus Thyrnavinus. 1505-től bencés szerzetes, tanulmányait 1506 és 1514 között a krakkói, 1511 és 1516 között a bécsi egyetemen végezte kisebb-nagyobb megszakításokkal. Egyházi tisztségei: pannonhalmi perjel (1507), szerencsi apát (1508), tatai apát (1515), kolozsmonostori apát (1518). 1520-ban ismét Pannonhalmán él.

Három verse ismeretes, két kéziratos Bakócz Tamást ünnepli, a harmadik nyomtatásban is megjelent: Opusculum ad regni Hungariae proceres, Bécs, 1523. Ez utóbbiból közlünk részleteket.

Források: Analecta nova, 220–270 és Janus Pannonius – Magyarországi humanisták, 293–322.

AD REGNI HUNGARIAE PROCERES, QUOD IN THURCAM BELLA MOVERE NEGLIGUNT

(Partes selectae)

LIBER PRIMUS


      Hungara nobilitas, cur non consurgis in hostes?
          Cur non bella moves? cur nec in arma ruis?
      Barbarus hostis adest cinctus furialibus armis,
          Et tibi constanter praelia saeva parat,
5   Finibus atque tuis properat furibundus aperte,
          Ut rapiat resides ambiciosus opes.
      Ut vastet villas torva feritate superbus,
          Templa dei pariter, castra, sacella, domos,
      Denique te propria tumide statione repellat,
10       Aut iugulet gladio corpora pigra truci.
      Pannonicos tandem ritus patriamque loquelam
          Extinguat flammis perfidus ille vagis,
      Fecit ut Armeniis quondam truculenter alumnis,
          Chaoniae populis, Aemathiisque locis.
15   Urbibus egregiis, castellis, atque subactis
          Gentibus, et regnis marte, furore, nece,
      Praesertim Graecis, nuper quos ille profanus
          Oppressit celeri iam cataphractus equo.
      Sedibus hinc alios pepulit vesanus avitis,
20         Abstulit et magnas impius hostis opes,
      Turpiter at certos ferro mactavit acuto.
          Nonnullos aliis obruit usque modis
      Perdomuit resides, atque in sua iura redegit,
          Quos nimium graviter nunc sine fine premit.
25   Tum postquam Danaum diri Maometis alumnus
          Funditus evertit, moenia, iura, decus,
      Mox fuerant miseri peregrinas pergere terras
          Compulsi, atque simul tristia fata sequi.
      […]
      

LIBER SECUNDUS


         […]
415   Matthias princeps, regum venerabile culmen,
             Magnanimus, gentis tutor amorque suae.
         Sub quo per certos respublica floruit annos,
             Roma velut viguit sub Cicerone potens.
         Nam rexit regnum semper moderamine iusto,
420         Conspicuus patriae rite monarcha fuit.
         Promptus in auxilium miseris, patriaeque labanti,
             Exhibuit validas munificasque manus.
         Strenuus ille quidem bellis laetisque triumphis,
             Pro sancta gessit maxima quaeque fide.
425   Cuius dextra potens populum patriosque penates,
             Saepius a rabido sustulit ore canis.
         Belliger is fuerat fidei quam durus in hostes,
             Approbat hoc variis pugna cruenta locis.
         Cuius facta quidem nec postera saecla tacebunt,
430         Nec praesens vatum Musa silere potest.
         Vicerat innumeras plebes, tot regna, tot urbes,
             Hic princeps multis iam metuendus erat.
         Germanus sensit, quantum surgebat in armis
             Vis sua, quae misero cognita nuper erat.
435   Stiria dum cecidit victricibus excita bellis,
             Illius atque urbes oppida, castra, lares.
         Austria dum gemuit bellorum pondere pressa,
             Captaque magnifice pulchra Vienna fuit.
         Turpiter et Thurcam magno memore fugatum
440         Compulit ad proprios saepe redire lares.
         Hunc timuit pulchrum Latium fortisque Bohemus,
             Euganeus populus Hyppophagusque Gothes,
         Axe sub Arctoo positi timuere Poloni,
             Et quos occidui littoris arva tenent.
445   Nam semper magnos agitabat mente triumphos,
             Gessit et invicta prospera bella manu.
         Maior Alexander fuerat non Hannibal illo,
             Fuderit Ausonios tot licet ille duces.
         Nec bellis Marius, clara virtute Metellus,
450         Pelides gestis Attiliusque fide.
         Crebrius hic voluit Venetos bellare superbos,
             Impia sed minime fata dedere modum.
         Hactenus hunc si non crudelia fata tulissent,
             Non modo Pannoniae regna minora forent.
455   Hactenus horrisonis si perdurasset in armis,
             Vix Thurca stabilem posset habere locum.
         […]