Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

MAGYARORSZÁG FŐURAIHOZ, AKIK NEM IGYEKEZNEK HÁBORÚRA KÉSZÜLNI A TÖRÖK ELLEN

MAGYARORSZÁG FŐURAIHOZ, AKIK NEM IGYEKEZNEK HÁBORÚRA KÉSZÜLNI A TÖRÖK ELLEN

(Részletek)

ELSŐ KÖNYV


      Főnemes úr, magyar úr, mért nem törsz elleneidre?
          Kardra miért nem kelsz? Hadba miért nem omolsz?
      Támad a marcona barbár, s gyilkos fegyver övedzi;
          rontani téged akar! Egyre terád acsarog!
5   Nyílt őrjöngéssel fenyeget már lenn a határon,
          tenger aranymarhád fosztani vágyik a gaz!
      Házaid, Isten templomait, szentélyt, haditábort,
          mindent földúl bősz dölyffel a megdühödött!
      Önnön házadból futamít meg utolszor a gőgös,
10       szablya vasára szegez, s szeldesi renyhe husod,
      végül a régi szokásokat és a szegény anyanyelvet
          irtja ki – hittelen eb –, s tűzbe, zsarátba borít,
      s öl, mint vérbeborult Arménia[625] sarjait ölte,
          és a chaon[626] népet s Aemathium fiait;
15   pompás városokat, sok várat a porba ledöntött:
          gyilkosi tébollyal dúlta a nemzeteket.
      Épp a minap szentségtelenül letiporta Göröghont,
          súlyos vasvértben, büszke hamar lovakon,
      és sokakat hurcolt ádázul el ősi honukból,
20       s tépte-rabolta csudás kincsüket és javukat,
      rengeteg élet ömölt el szörnyű pallosa élén,
          s törte ezer rontás kínja az embereket.
      Meghódoltakat átkos törvényével igázza;
          vég nélkül gyötri végtelenül sulyosan.
25   Mert Mohamed fajzatja garázda, a sárba tiporta
          a görögök falait, díszét és jogait.
      S ők idegen földön, száműzötten s nyomorultan
          bujdosnak, szomorú végzetüket követik.
      […]
      

MÁSODIK KÖNYV


         […]
415   Mátyás úr, a királyok közt tisztelt, kimagasló,
             nagyszivü volt: népét óvta, s szerette a nép.
         Országlásakor édes bőség évei értek:
             Róma hatalma virult így Cicero idején.
         Mindig igaz mértékkel kormányozta hazáját,
420         fönséges, tisztelt volt s a hon őre, mig élt.
         Készséggel segitett nyomorultakon, árva hazánkra
             tárt, tehetős kézzel szórta ajándokait.
         Harcra, dicső diadalra serény volt szíve ugyancsak,
             s nagy viadalra vonult szent hite bajnokaként.
425   Súlyos jobbja gyakorta ragadta ki népe hazáját
             s vallását a veszett ebnek agyarja közül.
         Hitnek a harcosa volt, irtotta keményen az ellent:
             ezt tanusítja a sok vércsatakos csatatér.
         Tetteit el nem hallgathatja a messzi utókor,
430         íme, az itt daloló Múzsa is őneki zeng.
         Sok birodalmon, váron, népen nyert diadalmat:
             így a király soknak rettenetes vala már.
         Fegyvereit valahányszor megszenvedte a német;
             sírta derék erejét még minap is cudarul.
435   Stíria elhullott dúltan, diadalmi csapásán,
                s véle erőd, tábor, városok, otthonok is.
         Ausztria nyögte a bús hadakat, sorvadva a harcban:
             nagy szerrel szép Bécs büszke falát bevevé!
         Hősi idők! Ha csatázni vonult, a török menekült mind
440         csúfosan üldözte vissza honába a gazt.
         Izmos cseh s gyönyörű Latium mind félt a kezétől,
             s mind, aki északolasz, s gót is, a lóhusevő;
         félte a lengyel, az arctusi égtájon lakozású,
             s mind, ki a napnyugoti part mezein telepes,
445   mert csuda nagy győzelmeket érlelt egyre a lelke.
             Meg sose vert hada sok szép diadalt aratott.
         Hannibal és Nagy Sándor sem volt nála erősebb;
             sorra levert sok olasz harci vezéreket is.
         Sem Marius,[627] se Metellus[628] nem volt harcra vitézebb,
450         s hitre, erényre nagyobb Achiles, Attilius.[629]
         Gyakran akarta leverni haraggal a büszke Velencét,
             ám ehhez gonoszul módot a sors nem adott.
         Így, ha királyunk élne – de másként hozta a végzet! –
             Ennyire nem lenne gyönge ma Pannonia.
455   Mindmáig ha ragyogna személyén fegyvere zajgón,
             már a török csak alig tudna megállni helyén.
         […]
         1523
(Majtényi Árpád fordítása)



[625] Örményország antik neve.

[626] Az ókorban a Thyamis folyó és a Ceraunii-hegység között elterül Chaoniát lakó barbárok elnevezése.

[627] Caius Marius (i. e. 156–86) plebejus származású néppárti hadvezér az ókori Rómában, akit hétszer választottak konzullá.

[628] Quintus Caecilius Metellus Numidicus hadvezér az ókori Rómában. Több ízben legyőzte Jugurthát. I. e. 106-ban triumphust tartott, ekkor nyerte a Numidicus melléknevet.

[629] Marcus Atilius Regulus hadvezér az ókori Rómában. Amikor a punok fogságába esett, a karthágóiak i. e. 250–251-ben Rómába küldték tárgyalni. Esküvel kötelezte magát, hogy ha a tárgyalások nem járnak eredménnyel, visszatér a fogságba. Rómában igyekezett elérni, hogy a szenátus ne fogadja el a punok feltételeit, ezért visszatérte után Karthágóban halálra kínozták.