Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

22. fejezet - ZSÁMBOKY JÁNOS

22. fejezet - ZSÁMBOKY JÁNOS

Humanista nevén Johannes Sambucus. Költő, filológus, történész, igazi reneszánsz polihisztor. 1531-ben született Nagyszombatban. 1542-ben indul el szülővárosából huszonkét évig tartó tanulmányútjára, melynek fontosabb állomásai: 1542, Bécs (Georg Riethamer). 1543, Lipcse (Joachim Camerarius). 1545, Wittenberg (Melanchthon). 1550, Strassburg (Johannes Sturm). 1551, Párizs (Jean Dorat): megismeri a Pléiade-kör tagjait, magiszteri fokozatot szerez, könyvtárának első görög kódexeit, Xenophón műveit fordítja latinra, illetve verseket ír. 1553, Itália, Padova: orvosi licenciátust szerez, kiadja verseit (Poemata) és Dialektikáját. 1557, Bécs: familiaris aulae; a bécsi egyetemi könyvtár kézirattárának rendezője; kiadja Ransanus magyar tárgyú történeti munkáját, a függelékben saját, prózai Tinódi-fordításával. További utazásai során jár Christophe Plantinnál és Paulus Manutiusnál. 1564-ben, Antwerpenben jelenik meg világhírű emblémakötete, mely számos kiadást megért, holland és francia nyelven is kiadták, az angolra fordított darabokat pedig Shakespeare is forrásul használta. Ugyanebben az évben tér vissza a bécsi udvarba, ahol filológiával foglalkozik, háza a nemzetközi tudósvilág találkozóhelye. 1584-ben halt meg Bécsben.

Több mint ötven nyomtatott műve jelent meg, saját művein kívül sajtó alá rendezte Werbőczy István Tripartitumát (Bécs, 1572), Bonfinit (Bázel, 1568), Janus Pannoniust (Bécs, 1569). A magyar irodalomtörténetben ő emelte önálló tudomány rangjára – latin nyelven – a poétikát (De imitatione Ciceroniana, Párizs, 1561; Epistolarum conscribendarum methodus, Bázel, 1552; Ars poetica Horatii, Antwerpen, 1564).

Források: Iohannis SAMBUCI Poemata, Padova, 1555; Emblemata, Antwerpen, 1564; Hans GERSTINGER, Die Briefe des Johannes Sambucus (Zsamboky) 1554–1584, Wien, 1968, 76, N 80, 151; IANI PANNONII Opera omnia, Bécs, 1569; Janus Pannonius – Magyarországi humanisták, 364–369, 752–760.

AD CHRISTUM


      Precamur adsis tempore,
      O Christe, nostris consule
      Rebus, levans nos dextera,
      Sacro malis ac numine.
 5   Contempta passim nunc iacet
      Fides: pudor conviciis
      Ridetur: et nullum decus
      Nec premium cernas boni.
      Qui dives optimus: suas
10   Utcunque divitias tenet.
      Poenae sequuntur crimina
      Longe minores propriis.
      Nunquam veretur filius
      Patrem; parentes liberos
15   Multo minus iam diligunt,
      Iniqua cunctis gloria.
      Saevissimus patriam quoque
      Fessam diu, hostis possidet.
      Pressam nec est qui liberet
20   Aliis datura incommoda.
      Ergo repurga, quaesumus,
      Scelus, furorem, perfidos.
      Indas simul per flaminem,
      Cultus pios, veram fidem.
25   Succurreris ni tu cito
      Ungariae, penitus ruent
      Quae corrigi possent modo
      Precamur adsis tempore.