Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Tenger nem poshad; romlástul a sója megóvja;
védi az is, hogy a víz egyre mozog, sosem áll.
Ámde csapoljad csak mocsarakba, gödörbe vizét le,
veszti sajátságát, megtörik úgy ereje.
5 Édes lesz, többé már nem maradós; a sugártól
párolog, elfoszlik, változik és elenyész.
Összefogás gyarapít, bomlás van a visszavonásban,
és legjobban hat minden erő a helyén.
Oltsd a barackfát, és átjárja a méreg, az édes,
10 ízleni fog minekünk, mely terem ott, a gyümölcs.
Hullámok hányják a hazát sok vész közepette:
hozzatok egységben néki segélyt, nagyurak!
Gyűlölség titeket ne vezessen most, sem önérdek:
rút bélyeg – titeket már ne gyalázzon e bűn.
15 Nagy Hunyadit s Mátyást emlékeitekbe idézem,
még a nevüktől is megremegett a török.
Széthúzás titeket s egyenetlenség ne zavarjon:
egybe segítségül hajtson a honszeretet!
(Geréb László fordítása)