Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

ZRÍNYI SZAVAI SAJÁT MAGÁRÓL MAGYARORSZÁG ELŐKELŐIHEZ

ZRÍNYI SZAVAI SAJÁT MAGÁRÓL MAGYARORSZÁG ELŐKELŐIHEZ

(Részlet)


      Itt nyugszom, kit a barbár kard küldött le a sírba,
          Zrínyi, vitézségem s fegyverem adta hirem.
      Míg éltem, dühödött törökök hadait kaszaboltam,
          bátran rémítvén rettenetes seregük.
 5   Ellenség sok hullt le a Tartarus-éjbe[885] kezemtől,
          majd ők vették el váramat, életemet.
      Elválasztották fejemet, látjátok, a törzstől,
          annyiszor én győztem, s végre legyűrt a török.
      Így rendelte a sors, mert forgandó a szerencse,
10       és nem szüntelenül szórja reánk kegyeit.
      Mert a halál szivesen forgatja a harci szerencsét,
          s gyakran dönti le ő sírba a győzteseket.
      Így hát végy okulást példámból, büszke nemesség,
          hogy sosem állandó, biztos az emberi sors.
15   Mily viruló volt, lám, létem kezdetben, a hírem,
          mit jobbom szerzett, folttalanul ragyogott.
      Védvén drága hazám, kardom lecsapott a törökre,
          és a királyoknak hű kegye támogatott.
      Buzgó lélekkel műveltem a hadtudományt is,
20       bősz geta[886] ellen míg vívtam a harcaimat.
      Váram a természet meg a fortély tette erőssé,
          s véltük: mely falait megvegye, nincsen erő.
      Míg hadam ép, ide húzódtam be királyi parancsra,
          majd, amidőn kell, itt védeni nemzetemet.
25   Bár a halántékom deresült itt-ott, tanusítva,
          hogy pihenésre jogom lenne a harcok után,
      tettem mégis, amit rendeltek, a nékem ajánlott
          tisztet vállalván; Isten akarta eként.
      Megjön közben a hír, hogy a vad zsarnok közelít már
30       thrák[887] földről, hogy ránk csapva kiirtsa hadunk.
      Bár lett volna reá módom megfutni a vésztől,
          nem tettem, féltvén omladozó honomat.
      S tiltakozott a nemes szív és a vitézi önérzet,
          hogy csúffá tegyem itt eddigi hősi hirünk.
35   S döntök: mit csak a sors ránk mér, vagy tán maga Isten,
          hős szívvel viselem, meg sosem adva magam.
      […]
      [1570 körül]
(Muraközy Gyula fordítása)



[885] A görög mitológiában a kárhozat sötét helye, a Hadész legmélye, az istenek börtöne.

[886] A törököket hívták így a humanisták, egy ókori nép nevét alkalmazva rájuk.

[887] A szerbek humanista neve.