Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

AZOKRA A KÖLTŐKRE, AKIK ROSSZINDULATÚAN ÍRNAK A MAGYAR NÉPRŐL

AZOKRA A KÖLTŐKRE, AKIK ROSSZINDULATÚAN ÍRNAK A MAGYAR NÉPRŐL


      Barbár nép a magyar, mondod, nagy hírü Sabinus,
          durva fölöttébb, s ezt untalan emlegeted.
      S Lottichius Péter,[982] te is azt fujod egyre – bocsáss meg! –
          mily vad a pannon nép, mennyire nyers, darabos.
 5  És ti, kiműveltebb teuton költők is, akikre
          tán a reánk szórt sok rágalom érve hatott,
      lám, a szegény hun népről úgy írtok nem is egyszer,
          mint mely az emberiség szégyene, alja csupán.
      Rég hittem nekik én! De ma nem hihetek, lehetetlen,
10      mert a panón földről mit se tud itt e csapat.
      Germán hűséggel számolnál róla be, másképp
          érezvén, teuton, telne csak életed itt!
      Míg te oroszlán vagy békében, s birka a harcban,
          békés otthon e nép, s hadba vonulva szilaj.
                                                  (Muraközy Gyula fordítása)



[982] Petrus Lotichius (1528–1560) német humanista költő.