Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Barbár nép a magyar, mondod, nagy hírü Sabinus,
durva fölöttébb, s ezt untalan emlegeted.
S Lottichius Péter,[982] te is azt fujod egyre – bocsáss meg! –
mily vad a pannon nép, mennyire nyers, darabos.
5 És ti, kiműveltebb teuton költők is, akikre
tán a reánk szórt sok rágalom érve hatott,
lám, a szegény hun népről úgy írtok nem is egyszer,
mint mely az emberiség szégyene, alja csupán.
Rég hittem nekik én! De ma nem hihetek, lehetetlen,
10 mert a panón földről mit se tud itt e csapat.
Germán hűséggel számolnál róla be, másképp
érezvén, teuton, telne csak életed itt!
Míg te oroszlán vagy békében, s birka a harcban,
békés otthon e nép, s hadba vonulva szilaj.
(Muraközy Gyula fordítása)