Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

34. fejezet - THÚRI GYÖRGY

34. fejezet - THÚRI GYÖRGY

Abaújszántón született 1572-ben, apja, Thúri Farkas Pál református lelkész előző év végén bekövetkezett halála után; feltehetően nagybátyja, Thúri Mátyás gondoskodott a neveltetéséről. Legkésőbb 1594-től Sárospatakon tanult, majd 1597-ben a wittenbergi egyetemre íratkozott be, külföldi tanulásának költségeit szülővárosának birtokosa, Rákóczi Zsigmond fedezte. 1600-ban a heidelbergi egyetemre ment át, ott összebarátkozott a neves teológiaprofesszor, David Pareus fiával, Johann Philip Pareusszal, kettejüket együtt avatta babérkoszorús költővé az év végén a város jeles poétája, Paulus Melissus (Schede). Az európai humanista világ számos kiemelkedő képviselőjével kapcsolatba lépett, Szenci Molnár Alberttel együtt kívánta újra kiadni a vizsolyi Bibliát, 1601-ben azonban patrónusa hazahívta, s ez romba döntötte a terveit. Putnokon, Munkácson, majd Sátoraljaújhelyen lett lelkész, ott halt meg fiatalon, 1612-ben.

Latin alkalmi versei szinte kivétel nélkül disztichonban írt epigrammák és elégiák, amelyekben főként környezetének tagjait verselte meg. E műveket halála után barátja, Johann Philip Pareus adta ki először 1615–1616-ban a saját művei között, majd 1619-ben a Delitiae poetarum Hungaricorum cím antológiában, amely a magyarországi latin nyelvű költészetet mutatta be az európai közönségnek Janus Pannonius, Johannes Sommer, Thúri György és Filiczki János verseivel.

Források: Delitiae poetarum Hungaricorum, ed. Johann Philip PAREUS, Francoforti 1619, 344, 346 és Károlyi Gáspár, a gönci prédikátor, kiad. SZABÓ András, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1984, 191. A két utolsó epigramma fordítása e szöveggyűjtemény számára készült.

MEMORIA CASPARIS CAROLINI


      Pontificum tenebris alte plebs mersa iacebat,
          Et sine caeca libris, et sine luce cohors.
      Indoluit Caspar Carolinus, et auspice Christo,
          Praeside Rabocio, Biblia versa dedit.
5   Edocuitque omnes, et sidera laetus adiuit,
          O pia magnanimi vitaque morsque viri!