Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

35. fejezet - FILICZKI JÁNOS

35. fejezet - FILICZKI JÁNOS

1580-ban született elszegényedett szlovák nemesi családban, hazai iskolái után 1602-től Thököly István kísérőjeként Prágában és Görlitzben tanult, majd a cseh Hodejov család fiaival járta a német egyetemeket és főiskolákat. Állomáshelyei: Herborn, Siegen, Marburg, Heidelberg s talán még Bázel és Altdorf. Hazatérve 1617-ben Sárospatakon lett lektor, majd 1620 és 1621 fordulóján rektorrá lépett elő. Ott halt meg 1622 végén pestisben.

A késő humanizmus korának jeles latin költője volt, kötetét 1614-ben adta ki Bázelben, ezt Johann Philip Pareus újra kinyomtatta 1619-ben a Delitiae poetarum Hungaricorum című reprezentatív antológiájában. Mint Szenci Molnár Albert baráti körének tagja magyar nyelvű verssel üdvözölte annak Zsoltárkönyvét.

Források: Delitiae poetarum Hungaricorum, ed. Johann Philip PAREUS, Francoforti 1619, 523, 520–521 és Janus Pannonius – Magyarországi humanisták, 520–521.

HUNGARIA


      Quo mea maiestas? quo cessit gloria? quo me
      Detrusit fatum et saevi horrida Numinis ira?
      Quae Regina prius, totum celebrata per orbem,
      Victricique manu natorum septa potentum,
 5   Incedebam, eadem nunc heu solioque soloque
      Et sobole avulsa, (quam partim sustulit ensis,
      Partim triste iugum premit) affictissima linquor!
      Cur non posse queri saltem licet? an quoque fatis
      Cautum, ne liceat casus lugere nefandos?