Érzékleti-sensorialis érzelmek: az ösztönös törekvéseket és észrevevéseket kísérik.

Intellectualis érzelmek: képzetekhez, fogalmakhoz társulnak.

Aktivitási érzelem, a fizikai és psychés tevékenységet kíséri.

Interindividualis: az emberekhez való viszony kísérője.

Szociális érzelmek meghatározott csoportokhoz kötődnek.

Minősége pozitív vagy negatív (kellemes vagy kellemetlen).

Céljainkkal összeegyeztethető-e vagy sem (congruens, incongruens).

Függ a hangulattól, a kiváltó inger minőségétől, erősségétől, tartósságától.

Erőssége a kiváltó ingertől függ.

Tartóssága intenzitásában fokozatosan csökken.

Kifejező mozgások kísérik (mimika stb.).

Vágy: tartós és irányult érzelem, befolyásolja az akaratlagos törekvéseket, bár korlátozható, befolyásolható.

Szenvedély: a vágy uralkodóvá válik, a vágy tárgya az egyén jobb belátása ellenére kielégítést nyer.

Indulat: hirtelen megnövekedett érzelem, – a tudatot beszűkíti, „kisülésre”, cselekvésre hajt, ezt követően meg is szűnik, kifejező mozgások és vegetativ tünetek kísérik. Önuralom: az indulatok fékezésének képessége.

Hangulat: egyidejű érzelmek összegződése, kedélyi színezet, kedv vagy kedvetlenség, a psychés történéseket huzamosabb ideig kíséri, aláfesti.

Közérzet: a vitalis működésekhez társuló érzelem.

Emotionalis aktiváció: lehetővé teszi az érzelmek létrejöttét.

Cognitiv folyamatokhoz: az értékelés következtében az érzések minősége módosulhat, a figyelmet, emlékezést befolyásolják, a tanulást motiválják.

Cselekvésekkel: akciós tendenciákon keresztül szoros kapcsolat késztetésekkel, motivációval – fontos a szerepe az alkalmazkodásban (adaptációban).

Limbicus rendszer: hippocampus, fornix, corpus mamillare, gyrus cinguli, septalis magvak, amygdala.

Hypothalamus: vegetativ kísérőjelenségek.

Formatio reticularis: specifikus és aspecifikus afferentatio.

Jobb féltekei (parietalis) corticalis regiók.