A szédülés jellege: forgás, dőlés, imbolygásérzés, járásbizonytalanság, gyengeségérzés, ájulásérzés

Mióta áll fenn, mennyi ideig tart egy rosszullét, milyen gyakran ismétlődik

A szédülést provokálja-e fej- vagy testmozgás, kötődik-e valamilyen tevékenységhez, testi vagy szellemi kifáradáshoz, étkezéshez

Kíséri-e hányinger, hányás, fülzúgás, halláspanasz, fejfájás, látás elhomályosulás, szívpanasz, vérnyomásingadozás, beszédzavar, érzészavar

Légúti infekcióra utaló eltérés van-e

Koponyasérülés, nyaki gerinc trauma előfordult-e

Dohányzás, alkohol-, kábítószer fogyasztás, mérgező anyagokkal, gázokkal való contactus, gyógyszerszedési szokások

Egyéb, a beteg által ismert, esetleg kezelt betegségei

Bárány-féle félremutatási reakció

Orr-ujjhegy kísérlet

Romberg-próba, nehezített Romberg-próba

Unterberger teszt

Vakjárás

Az alsó végtagi testreflexek objektíven mérhetők posturograph vagy craniocorpograph segítségével

A nystagmus alapos megfigyelése csak Bartels- vagy Frenzel-szemüveg, illetve nystagmograph segítségével lehetséges. Szabad szemmel állapítjuk meg a szemmozgászavarokat és a fixatio hatását a nystagmusra: gátolja vagy fokozza a nystagmus intenzitását.

A nystagmus irányának megállapítása előre, oldalra (ne legyen 30 foknál több a kitérés nagysága), felfelé és lefelé tekintéskor. Nagyon érzékeny pozíció a felfelé-oldalra tekintés is.

A nystagmus fokozatai

A nystagmus frekvenciája szerint lehet: szapora, mérsékelt, lassú amplitúdója szerint lehet: kis, közepes, nagy. A frekvencia és amplitúdó együttesen határozza meg az intenzitást. Nystagmograph (electro-, fotoelectro-, video-) igénybevételével a nystagmushullám pontos mennyiségi és minőségi jellemzői megállapíthatók.

Fejfordítási teszt: lassú fejfordítás oldalra, 20 sec-os megfigyelési idő. Mégjobb, ha a fejet rögzítjük és a beteg testét fordítjuk el a forgatható székben 60 fokkal. Következő helyzet a fej oldalra hajtása.

Fejcsóválási nystagmus: horizontálisan és verticalisan 5-ször határozottan megrázzuk a beteg fejét. A fellépő nystagmus lehet cervicalis eredetű de peripheriás vagy centralis vestibularis eredetű is.

Pozíciók

Vizsgáló asztalon ülve a fejet jobbra elfordítjuk majd a beteget hirtelen lefektetjük úgy, hogy feje lelógjon az asztal végén.

30 sec. várakozás vagy a nystagmus lezajlása után gyors felülés továbbra is elfordított fejjel.

Ugyanez a mozgássorozat balra fordított fejjel.

Ülő helyzetből lefektetés lógó fejjel majd felültetés.

Amennyiben valamelyik helyzetben nystagmus lép fel az adott poziciót háromszor ismételjük. A megfelelő fejhelyzet és a beteg biztonságérzetének biztosítása érdekében a vizsgáló két kezébe fogva tartja a beteg fejét.

Az endolympha lehűtéséhez vagy felmelegítéséhez használhatunk vizet vagy levegőt. Hideg ingert jelent a chloraethyles vatta is.

Standard módszer: 400 ml 30 °C-os és 44 °C-os víz (Hallpike)

Egyszerűbb eljárás: 100 ml hasonló hőmérsékletű vízzel

Ha nincs reakció, 20 °C-os vízzel ismételjük az ingerlést.

A levegőbefúvás előnye, hogy dobhártya perforatio esetén is elvégezhető, de speciális műszert igényel.

A beteg elhelyezése: fekvő helyzet a beteg feje 30°-kal megemelve, vagy esetleg ülve a fej 60°-kal hátrahajtva.

Az egyes ingerlések között kb. 10 perc várakozás szükséges. A hideg inger ellenoldali a meleg azonos oldali nystagmust vált ki.

A reakció mértékét a frekvencia, az amplitúdó, a lassú fázis szögsebessége esetleg az időtartama alapján lehet kifejezni.

Mindkét fül hideg és meleg ingerlése után kiszámíthatjuk az ívjárat paresist és a nystagmus iránytúlsúlyt.

A spontán nystagmus jelenlétében végezve az ingerlést a reakció megnyilvánulhat a spontán nystagmus felélénkülésében, csökkenésében, teljes leállásában vagy ellentétes irányú nystagmus kialakulásában.

A reakciók eredményét calorigramnak nevezett diagrammon rögzíthetjük.

Mivel mindkét horizontális ívjárat egyszerre ingerlődik, bár ellenkező előjellel, az egyes ívjáratok funkciójának megítélése nem lehetséges.

Az egész vestibularis rendszer összehangolt működésére és a peripheriás funkciózavar centralis compensatiójára következtethetünk a forgatásos reakcióból.

A nystagmus rögzítése nélkül csak a postrotatoros reakció értékelhető.

A gyorsulási és lassulási fázist időben szét kell választani, hogy a kialakuló vestibularis reakció lezajlodjon.

A szemmozgató rendszer funkciójának vizsgálatához kapcsolódik, electronystagmographfal rögzítve.

Fajtái: foveoretinalis és foveolaris OKN

Főleg központi idegrendszeri zavarok diagnosztikájában ajánlott

A corneoretinalis potenciálingadozások regisztrálása a nystagmus dokumentálása érdekében. A görbéből megállapítjuk a nystagmus irányát, amplitúdóját, frekvenciáját, lassú és gyors fázisának szögsebességét.

A hullámok alaki eltérései, egyenetlenségei, szünetképződés stb. fontos differenciáldiagnosztikai jelek.

A legújabb nystagmographok számítógéppel kiegészítve készülnek, így a kiértékelés nagyon egyszerűen megy végbe, valamint az adattárolás is megoldott.

A teljes vestibularis vizsgálat elvégzése után megalkothatjuk a vestibularis indexet, ami magában foglalja a szédülésérzés súlyosságát, a spontán nystagmus nagyságát, a vestibulospinalis reflex pontatlanságának fokát a caloricus és postrotatoros reakciók oldalkülönbségének mértékét. Az index alkalmas a betegség súlyosságának megítélésére, a folyamat követésére, a stádium meghatározására, a terápia eredményének kifejezésére.

Neurológiai vizsgálat: centralis laesiók gyanúja esetén

Szemészeti vizsgálat: főleg látászavar, szemmozgászavar esetén

Képalkotó eljárások:

Doppler vizsgálat: főleg az a. vertebralisok és az agyi erek keringésének ismerete lehet fontos

Vérnyomásmérés, Schellong-teszt, EKG

A nagyon alapos anamnesis és a vizsgálati lelet alapján felmerülő további igények felsorolásától eltekintünk, ezek az adott helyzetből következnek.