Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Vessük fel sarcoidosis gyanúját a tüdő-, bőr-, szem-, vagy nyirokcsomópanaszokkal jelentkező betegeknél, és készítsünk mellkasfelvételt.
Kövessük a tüdőfunctiót és a mellkasfelvételeket sarcoidosisos betegeknél és előzzük meg a szövődmények kialakulását.
A sarciodosis ismeretlen eredetű systemás granulomatosus megbetegedés.
Az éves incidencia Skandináviában 10–30/100.000, a prevalencia pedig 30–100/100.000.
A betegség többnyire 20 és 40 éves életkor között jelentkezik, gyermekkorban igen ritka.
Bármelyik szervet érinthetik, leginkább a tüdőt (köhögés, dyspnoe), a szemet (uveitis, iritis), a bőrt (erythema nodosum, maculopapulosus elváltozások, hegreakciók) és a nyirokcsomókat.
Az esetek mintegy 50 %-a panaszmentes stádiumban, véletlenül kerül felismerésre, más megbetegedés kapcsán végzett vizsgálatok vagy rutinellenőrzések során.
Egyes betegeknél az úgynevezett acut sarcoidosis tünetei jelentkeznek.
Erythema nodosum (különösen nőknél)
Arthralgia, az ízületek duzzanata
Hőemelkedés - láz
Iritis vagy uveitis
Nyálmirigy-duzzanat
Hegsarcoidosis (régi hegek erythemássá, duzzadttá és érzékennyé lesznek)
Köhögés és dyspnoe
Megnagyobbodott nyirokcsomók
Kérjünk radiológiai konzultációt és jelezzük a sarcoidosis gyanúját.
A radiológiai leletek osztályozása
I. típus: megnagyobbodott hilusi nyirokcsomók
II. típus: mint fenn + symmetricus parenchymás beszűrődések
III. típus: csak parenchymás elváltozások
IV. típus: pulmonaris fibrosis
Erythema nodosumban az első mellkasfelvétel normális lehet: a felvétel egy hónap múlva megismétlendő.
A betegek egy részénél minden eredmény normális lehet.
Vérkép (leuko- és thrombocytopenia előfordulhat)
Vörösvértest süllyedés (gyakran gyorsult kezdetben)
Serum és 24 órás vizelet kalcium (néha emelkedett)
Serum ACE (a betegek kétharmadánál emelkedett lehet a betegség elején és aktív stádiumokban)
Ha a röntgenfelvételek vagy egyéb vizsgálatok alapján komolyan fennáll a sarcoidosis gyanúja, segítséget jelenthet a serum ACE vagy serum lysozyme meghatározása. Az emelkedett koncentráció sarcoidosisra utal. Ezek a vizsgálatok egyben a betegség aktivitásának is értékes jelzői a további követés során.
A kórismét végül biopsiával kell igazolni (konzultáljunk pulmonológussal vagy belgyógyásszal).
A kezelés célja, hogy megelőzzük a tüdő vagy más szervek fibrosisát.
A kezelést szakorvosnak kell megkezdenie. A beteg további gondozását az alapellátásban dolgozó orvos és a specialista közösen végezhetik.
Az acut sarcoidosis általában spontán gyógyul.
Az arthralgia ellen nonsteroid gyulladásgátlók rendelhetők.
A corticosteroidok szükség esetén 12-18 hónapig vagy néha jóval hosszabb ideig is alkalmazhatók.
A tüdő sarcoidosis fenntartó kezelésében az inhalatiós steroidok is hatásosak lehetnek, kevesebb mellékhatást okozva.
A szakorvossal történt megállapodás alapján az alapellátásban végezhető, együttműködésben a szakellátással.
Ha a betegség elsősorban a tüdőt érinti, mellkasfelvétel, tüdőfunctiós vizsgálatok (vitálkapacitás) 3-6 havonta végzendő; szükség esetén serum ACE, serum lysozyme és serum calcium meghatározás végzendő.
Ha a betegség elsősorban extrapulmonálisan jelentkezik, a gondozás során e megfelelő szervekre vonatkozó panaszokat és leleteket kell értékelni.
Az összes sarcoidosisos beteg több mint 50 %-a spontán gyógyul.
50 %-ban radiológiai tüdőelváltozás marad vissza.
Légzési elégtelenség ritkán alakul ki.
15 %-ban fejlődik ki chronicus sarcoidosis.
A chronicus sarcoidosis kórjóslata változó és a megbetegedés kiterjedésétől függ.
A halálozás körülbelül 1 %.