Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Ne feledkezzünk meg a tetanus-prophylaxisról.
A primaer varrás enyhe, nem fertőzött sérülésekben lehetséges, főképpen az arcon.
Antibiotikumos prophylaxis csak speciális esetekben ajánlott.
A leggyakoribb harapott sérüléseket gyakorisági sorrendben kutyák, macskák és emberek okozzák.
A kutyaharapások 5–20%-a, a macskaharapások 30–60%-a fertőződik el.
Az emberi harapás gyakrabban fertőzött, mint a kutyáé, és többször okoz mély szöveti fertőzést, mint más harapás.
A fertőzést kiváltó mikrobák rendszerint a szájból, olykor az áldozat bőréről vagy a környezetből származnak.
A harapott sérülést primaeren nem zárjuk.
A fertőzésre csak kis mértékben veszélyeztetett sebek (felületes kutya- és macskaharapások) összevarrhatók, vagy legalább a sebszélek rögzíthetők egymáshoz ragasztószalaggal.
Az arcot ért harapott sérüléseket rendszerint kozmetikai okból zárjuk; a kézen nyitva hagyjuk a fertőzés elkerülésére.
A prophylaxisról nem mutatták ki egyértelműen, hogy hatékonyan előzné meg a fertőzést.
Akkor lehet szükség 3–5 napos prophylaxisra, ha a harapás óta még nem telt el 8 óra, nagy a fertőzésveszély, és
a harapás közepesen súlyos vagy súlyos
a sérülés csontot vagy ízületet érhet
a harapott sérülés a kézen van
a sérült immunhiányos betegségben szenved
a harapott sérülés közel van egy ízületi endoprotézishez
a harapott sérülés közel van a nemi szervekhez
a sérülést macska vagy ember harapása okozta.
A kis kockázatú harapott sérülések esetén az elsődleges prophylaxis a penicillin; ennek hátránya, hogy alig hat a Staphylococcusra, az emberi szájban élő anaerob mikrobáknak pedig csak 50%-ára.
Mély harapott sebekben és valamennyi emberi harapás esetén a legjobb prophylaxist az amoxicillin-clavulansav nyújtja.
Penicillinallergiások számára megfelelő alternatívát jelentenek a tetracyclinek, a cefalexin és a cefuroxim.