Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Akut B- vagy C-hepatitis szövődménye
Gyulladásos bélbetegséggel társult hepatitis
Colitis ulcerosa
Crohn-betegség
Néha chronicus pancreatitisszel társulva
A kórok gyakran ismeretlen marad.
A chronicus hepatitist az etiológia, a szövettani szempontok (súlyosság) és a betegség aktivitása (grade) osztályozzuk.
A chronicus hepatitis leggyakoribb formái a chronicus autoimmun hepatitis és a chronicus hepatitis C.
Specifikus okok, melyeket a chronicus hepatitis differenciál-diagnosztikájánál szem előtt kell tartanunk:
Wilson-kór
Alfa-1-antitripsine hiány
Gyógyszerek, gyógynövény-készítmények
A chronicus hepatitisben szenvedők 70%-a nő. A betegek fele a 30. életév előtt betegszik meg.
Fáradékonyság, étvágytalanság, a zsíros ételek és az alkohol kerülése
Kezdetben az emelkedett máj-transzamináz értékek a leggyakoribb leletek.
A betegek harmada acut hepatitisszel jelentkezik.
Sárgaság 30%-ban figyelhető meg.
Nőkben amenorrhea, férfiakban gynecomastia.
Hepato- és splenomegalia
Póknaevusok
Néha chronicus hasmenés, bőrjelenségek, ízületi panaszok, colitis ulcerosa, pleuritis vagy pericarditis is társul a betegséghez.
A serum alanin-aminotransferase (ALAT=GPT)koncentrációja jelentősen emelkedett (gyakran a referencia-érték 10-szeresére).
A serum alkalikus phosphatase (ALP) és a serum bilirubin értéke kevésbé magas.
A serum IgG leginkább hypergammaglobulinaemiában emelkedett.
Az esetek 40–60%-ában simaizom-ellenes antitestek mutathatók ki
Az esetek 50–80%-ában pedig antinuclearis-antitestek vannak jelen.
A vírusos hepatitisre jellemző szerológia negatív (HbsAg, HB-Igm antitestek, HCV-ellenes antitestek, HCV-RNS)
A serum transaminase-értékek enyhén vagy közepes mértékben emelkedettek.
A serum ALP, az albumin és a gamma-globulin koncentrációk általában a normál tartományban vannak, a serum IgG enyhén emelkedett.
A kórismét a májbiopszia határozza meg, melyre ne kerüljön sor az acut hepatitist követő 6 hónapon belül.
A fent felsorolt laboratóriumi leletek fiatal nöbetegben autoimmun hepatitist valószínűsítenek.
A kórismét a májbiopszia megerősíti, de önmagában nem diagnosztikus értékű. Mégis, a biposzia az egyetlen eszköz a gyulladásos aktivitás meghatározására. Az utánkövetés során 2–3 évente kerüljön sor májbiopsziára, amennyiben a serum transaminase-értékek emelkedettek maradnak.
Differenciál-diagnosztikai szempontból gondolnunk kell vírusos és gyógyszer-indukált hepatitisre, Wilson-kórra és alfa-1-antitripsine hiányra.
A kezelés naponta 20–60 mg prednisolon adásával kezdődik, addig, amíg az aminotransferase-értékek normális vagy közel normális szintet nem érnek el, majd 2–3 évig naponta 5–15 mg prednisolon és naponta 1 mg/kg azathioprin adásával folytatódik, végül pedig 4–5 évig napi 2mg/kg azathioprin adásából áll.
A kezelt betegek 80–90%-a van életben 10 év múlva; kezelés nélkül az 5 éves túlélés mindössze 50%-os.
Sor kerülhet májátültetésre.