Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Ki kell zárni a "specifikus" anaemiákat (vashiány, vitamin hiány, haemolysis, akut vérzés, myelodysplasia szindroma és malignus haematológiai megbetegedések). Ezt az anaemia alapvizsgálataival el lehet érni (Lásd: ebm00314) .
Meg kell ítélni, vajon az anaemia mértékét a kiváltó betegség súlyosságának foka megmagyarázza-e.
Másodlagos anaemiában kerülni kell a szükségtelen vaskezelést, de legyen az a cél, hogy felderítsük, melyik beteg igényel vaskezelést mert pl. kombinált anaemiában szenved.
Heterogén csoport.Leginkább az alábbiak szerint osztható fel: (a) krónikus betegséghez társuló vérszegénység és (b) "szervi érintettség"-hez társuló vérszegénység (krónikus vese- és májbetegségek, bizonyos endokrin zavarok). Ez a felosztás főként klinikai, miután ez idő szerint aetiopathogenezis a legtöbb esetben tisztázatlan marad.
Pathogenezis: erythropoiesis gátlása citokinek és egyéb gyulladásos mediátorok útján.Általában az elsődleges betegség fennállása után 1–2 hónappal alakul ki.
Néhány betegségcsoportban gyakori (pl. súlyos rheumatoid arthritis és veseelégtelenség (Lásd: ebm00226) ).
Nem okozza vitamin- vagy nyomelem hiány.
Nehéz elkülöníteni egyéb anaemiáktól.
Krónikus betegségekhez társuló vérszegénység
Krónikus fertőzések
Egyéb krónikus gyulladásos betegségek (autoimmun betegségek, súlyos traumák, égések)
Rosszindulatú daganatos megbetegedések (a csontvelő infiltrációja nélkül)
Egyebek (alkoholos májbetegség, keringési elégtelenség, thrombophlebitis, ischaemiás szívbetegség, idiopathiás)
"Szer-specifikus" okok
Krónikus veseelégtelenség (Lásd: ebm00226)
Cirrhosis és más májbetegségek
Endokrin megbetegedések (hypothyreosis, hyperthyreosis, mellékvesekéreg elégtelenség, hypopituitarismus, hyperparathyreosis, anorexia nervosa)
Állapítsuk meg az alapbetegséget. Legyen az anaemia kivizsgálása során végzett labor rutin vizsgálata a vörösvérsejt süllyedés,a CRPés a fehérvérsejtszám meghatározás (továbbá a hemoglobin, MCV és a reticulocytaszám).
Mérlegeljük, hogy az alapbetegség magyarázhatja-e anaemia súlyosságát. Enyhe és középsúlyos esetekben a hemoglobin szint általában 100–110 g/l, súlyosabb esetekben 80–90 g/l, vagy még alacsonyabb is lehet.
Amennyiben a hemoglobin szint aránytalanul alacsony, keressük az anaemia specifikus okait.
Zárjuk ki a fokozott vérvesztést (vérzés vagy haemolysis, emelkedett reticulocytaszám).
Zárjuk ki a vashiányt (P-TfR > 2.3 mg/l) és a megaloblastos anaemiát (MCV > 100 fl).
Bizonytalan esetekben hasznos a csontvelő vizsgálat.
Hasznos megközelítés az empirikus vaskezelés, ha a másodlagos anaemiához vashiány társul. A vasraktárak 2–3 hónap alatt állnak helyre, és a másodlagos vérszegénység valódi mértéke kiderül.
A "funkcionális" vashiány megítélésére a szérum transzferrin-receptor/ferritin arány meghatározása nagyon ígéretes vizsgálat.
Kezeljük az alapbetegséget.
Rekombináns humán erythropoietin kezelés használatos bizonyos vese- és daganatos betegség csoportokban, (minden esetben konzultálni kell szakorvossal). Az erythropoetin alkalmazása egyéb másodlagos anaemiák kezelésében is terjedőben van.
Vörösvérsejt transzfúziót csak abszolút indikációban adunk.
Fontos a betegnek megmagyarázni a másodlagos vérszegénység természetét.