Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Ismerjük fel azonnal a csontok és ízületek bakteriális infecióit.
A csípőízületi asepticus synovitist diagnosztizáljuk anélkül, hogy felesleges vizsgálatokat végeznénk.
Az epiphyseolysis diagnózisát 1 héten belül, a Perthes-kórét 1 hónapon belül állítsuk fel.
Egy hétig tartó sántítás vagy "járni nem akarás" esetén feltétlenül indokolt szakorvosi konziliumot kérni.
A kezdet (traumához köthető, hirtelen vagy lassan), a lefolyás (folyamatos, ismétlődő). Amennyiben traumához köthető a kezdet: volt-e panaszmentes időszak?
A késői kezdetű juvenilis rheumatoid arthritis indulhat az íntapadásoknál jelentkező fájdalmakkal (enthesitis) (Lásd: ebm00656) .
Általános panaszok. (A láz bakteriális infectióra utalhat, a csípőízület asepticus synovitisét légúti fertőzés előzheti meg.)
Nyugalmi fájdalom (gyakran csontfertőzés vagy tumor tünete)
Reggeli merevség (arthiritis, leginkább juvenilis rheumatoid arthritis tünete lehet)
Lassan közeledjünk, hogy a gyermek félelme és sírása ne fedje el a nyomásérzékenységet. A kisgyermeket úgy vizsgáljuk, hogy a szülő ölében ül.
Amennyiben a gyermek sántít, az első feladat rájönni, melyik lába érintett: az érintett láb terhelését elkerüli, és lépcsőn járáskor az egészséges lábbal lép fel. Figyeljük meg, járás közben melyik oldalra billen le a medence. A Trendelenburg-tünetet úgy vizsgáljuk, hogy a gyermeket felváltva álljon egyik majd másik lábán. (Amikor az egészséges lábán áll, medencéje a túloldalon megemelkedik, amikor az érintett lábán áll, a medencéje a túloldalon lesüllyed.)
A végtag vizsgálatát kezdjük megtekintéssel (térd- vagy bokaduzzanat trauma jele lehet) valamint a térdek és bokák hőmérsékletkülönbségének vizsgálatával (Lásd: ebm00650) . Ne felejtsük el megnézni a talpakat (idegentest, szemölcs).
Mivel 2–10 éves korban a sántítás leggyakoribb oka a csípőízület asepticus synovitise, (Lásd: ebm00654) a vizsgálatot kezdjük a csípők rotatiójával (Lásd: ebm00650) : a befelé rotatio tartományának asymmetriája és az érzékenység a csípő megbetegdésére utalnak.
Az ízületek és szalagok érzékenysége az ízületek passzív mozgatásával deríthető ki. A csontok és ízületek érzékenysége úgy is vizsgálható, hogy a hosszú csöves csontokat vagy az egész végtagot hosszirányban nyomjuk, de nem hajlítjuk meg. Figyeljük meg, nincs-e duzzanat vagy folyadékgyülem a csípő- vagy bokaízületnél.
A legegyszerűbb szabály: a sántítás oka a csípő, hacsak más ki nem derül.
Amennyiben az érzékenység vagy a mozgásbeszűkülés egyetlen ízületre korlátozódik, vizsgáljuk meg alaposan az ízületet, (Lásd: ebm00650) hogy felismerjük az arthritist, és a gyermeket az állapot súlyosságától függően kezelhessük vagy további kivizsgálásra küldhessük (Lásd: ebm00651) .
Röntgenfelvételre van szükség, amennyiben
törésre gyanakszunk
a csípőpanaszok több, mint egy hétig fennállnak vagy
az első panasz után több, mint egy héttel visszatérnek.
Csípőproblémára panaszkodó 10 évesnél idősebb fiúkról mindenképp két napon belül készüljön röntgenfelvétel. Célszerű radiológussal konzultálni, mert a Perthes-kórt és az epiphyseolysist olykor nehéz korai stádiumában felismerni a röntgenképen.
Az ultrahang segít a csípőízületi synovitis diagnosztikájában. A vizsgálatot akár a háziorvos elvégezheti.
Szakorvosi segítségét akkor kérjünk, amennyiben
a klinikai tünetek vagy laborleletek septicus infectióra vagy malignitásra utalnak (azonnal tovább kell küldeni a beteget),
epiphyseolysis (Lásd: ebm00657) vagy Perthes-kór (Lásd: ebm00658) lehetősége merül fel,
az ismeretlen eredetű sántítás vagy a "járni nem akarás" több, mint 1 hétig tart
idegrendszeri kórkép lehetősége merül fel.