Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Alkalmazkodási zavarokban a beteg számára nehézségeket jelent bizonyos felismert psychosocialis stress tényezőhöz való alkalmazkodás, és ennek következményeként tünetekjelentkeznek.Más szóval reactiv zavarról beszélhetünk, ami a beteg élethelyzetéhez kapcsolódik.
Érzelmi zavar okozta szorongás és normális állapot váltakoznak.
A gyermek egyéni hajlama és sérülékenysége fontos szerepet játszik a zavar kóreredetében.
Az életkörülmények változásai, veszteségek, elválasztás a családtól, iskolai erőszakoskodás elviselése vagy betegség vezethet alkalmazkodási zavarhoz.
Az alkalmazkodási zavarok előfordulási gyakorisága nem tisztázott, de egyes vizsgálatok szerint 4% körül mozog.
Psychiatriai vizsgálat céljából sürgősségi részlegre utalt serdülők jelentős száma (40% körül) szenved alkalmazkodási zavarokban.
A panaszoka megterhelő helyzetvagy traumaticus esemény után 1–3 hónapon belül jelentkeznek.
Amennyiben a panaszok a megterhelő tényező megszűnése után 6 hónapon túl is fennállnak, valószínűleg egyéb psychiatriai zavarról is szó van.
A panaszok hasonlóak számos egyéb mentalis zavarnál fennállókhoz. A klinikai kép nagymértékben függ a gyermek életkorától és fejlődésétől.
A reakciók és viszonyulások (a kórképet kiváltó megterhelő eseménnyel szemben), valamint a gyermekhez közel álló személyeknek a gyermeket támogató képességei és lehetőségei, és a szülők feltehetően szerepet játszanak a zavar előfordulásában.
A kórisme felállításakor az egyéb mentalis zavarokat ki kell zárni.
Kevés tudományos adat áll rendelkezésre.
A gyermek környezetének megváltoztatása és mind a gyermek, mind a család támogatása és irányítása segítséget jelent. Az enyhe alkalmazkodási zavar az alapellátás keretein belül kezelhető, az említett alapelvek betartásával.
A cognitiv therapiákat az alkalmazkodási zavarok súlyosabb formáinak kezelésében is eredményesnek találták.
Jelenlegi eredmények alapján a gyermekek alkalmazkodási zavara jól gyógyul.
Amennyiben traumaticus esemény is szerepelt, amelyet a gyermek szülei nehezen tudnak kezelni, és a gyermek oltalmazóiként próbára teszi lelki erőforrásaikat, az egyéni lelki támogatást és kezelést gondosan mérlegelni kell.
A gyermeknek is lehetnek heveny reactiói a megterhelésreés post–traumás stress zavar alakulhat ki (PTSD) (felnőttek esetében lásd ebm00734 ). Ezeket a kórállapotokat kezelni kell, mivel a gyermek nem felejti el az átélt traumaticus eseményeket. Helyette gyakran segítséget igényelnek a velük való foglalkozásban. A kibeszéléses technikát gyermekeknél is alkalmazták, de gyakran elégtelennek bizonyult, főleg az iskoláskort még el nem ért gyermekek esetében.