Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Az öngyilkossági gondolatok, a megkísérelt és befejezett öngyilkosság gyermekkorban ritka, de serdülőkorban az előfordulási arány növekszik.
Serdülők között az öngyilkossági gondolatok éves előfordulási gyakorisága megközelítőleg 10–15%, az öngyilkossági kísérleteké pedig 2–5% 12 .
Az öngyilkossági gondolatok és kísérletek gyakoribbak leányok körében, de az összes öngyilkosságok mintegy 80%–át fiúk követik el.
Háromból egy korábban már megkísérelt öngyilkosságot.
A serdülők mintegy 60%–a,azok közül, akik öngyilkosságot követtek el, korábban már beszélt valakinek öngyilkossági gondolatairól; ugyanakkor a fiúk gyakran csaktársaiknakbeszélnek erről.
Psychiatriai zavarok az esetek több mint 90%–ában előzik meg az öngyilkosságot kedélyzavaroklegalábbaz esetek felében.
Legalább egynegyedük szenvedett súlyos, szerrel történő visszaélésben.
Az öngyilkosság vagy öngyilkossági kísérlet leggyakoribb siettető tényezője valamely kapcsolat felbomlása, vagy szóváltás közeli személlyel.
Az önpusztító magatartás serdülőkorban szoros összefüggést mutat depressióval és szerrel történő visszaéléssel.
Amennyiben a serdülőnél depressio gyanúja merül fel, öngyilkossági gondolatokra és öngyilkossági kísérletre is figyelemmel kell lenni.
Fel kell becsülni az aktuális életkörülményeket és a családi helyzetet 4 .
Értékelni kell a kapcsolódó psychiatriai zavar típusátés/vagya szerrel történő visszaélést 7 9 .
Rá kell kérdezni, hogy volt–e már a betegnek korábban öngyilkossági kísérlete
Meg kell ítélni, hogy a beteg valóban meg akar–e halni, van–e terve az öngyilkosságra, vagy tett-e már előkészületeket 9 10 .
Mindig meg kell egyezni a következő találkozókban, és mindig bátorítani kell a beteget, hogy folytassa a kezelést 11 14 .
Elő kell segíteni a kezeléshez való könnyű hozzájutást 13 .
Amennyiben az önpusztító hajlam súlyos depressióhoz kötődik, a depressio kezelését késlekedés nélkül szorgalmazni kell.
A selectiv serotonin újrafelvétel gátlók (SSRI–k) jelentik az első válaszást az öngyilkosságra hajlamos depressiós serdülő psychopharmacologiai therapiájában.
Az öngyilkosságot megkísérelt serdülőt a lehető leghamarabb psychiaterhez kell küldeni.
Elmeosztályi elhelyezés mellett kell dönteni, ha az öngyilkos serdülő
psychiatriai zavarban
major depressióban
bipolaris zavarban szenved
súlyosan támadékony magatartású
súlyosan szer–visszaélő vagy szerfüggő
ha a közösségben történő gondozása megelőző öngyilkossági esemény után sikertelen.
A kórházi elhelyezés komoly öngyilkossági kísérlet után is indokolt (magas halálozási arány, vagy nagyfokú öngyilkossági eltökéltség), amennyiben a serdülőnek tevőleges öngyilkossági gondolatai vannak, és ha a serdülő családja nem képes elegendő támogatást nyújtani.
Öngyilkosság–megelőző programok hatásosak lehetnek a jelentős veszélyeztetettségű fiatalok körében, de nincs elegendő bizonyíték arra, hogy az iskolákban a tananyagba épített öngyilkosság–megelőző programokat támogatni kell–e vagy sem.
[1]Marttunen M, Aro H, Henriksson M, Lönnqvist J: Mental disorders in adolescent suicide. DSM-III-R axes I and II in suicides among 13 to 19 year olds in Finland. Arch Gen Psychiatry 1991;48:834-9
[2]Beautrais A, Joyce P, Mulder R. Risk factors for serious suicide attempts among youths aged 13 through 24 years. Journal of the American Academy of Child and Adolescent Psychiatry 1996;35:1174-82
[3]Brent DA, Perper JA, Moritz G, Allman CJ, Friend A, Roth C, Schweers J, Balach L, Baugher M. Psychiatric risk factors for adolescent suicide: A case-control study. Journal of the American Academy of Child and Adolescent Psychiatry, 1993a;32:521-9
[4]Gould M, Fisher P, Parides M, Flory M, Shaffer D. Psychosocial risk factors of child and adolescent suicide. Archives of General Psychiatry 1996;53:1155-62
[5]Shaffer D, Gould M, Fisher P, Trautman P, Moreau D, Kleinman M, Flory M. Psychiatric diagnosis in child and adolescent suicide. Archives of General Psychiatry 1996;53:339-48
[6]Marttunen M, Aro H, Lönnqvist J: Adolescence and suicide. A review of psychological autopsy studies. European Journal of Child and Adolescent Psychiatry 1993;2:10-18
[7]Brent DA, Kolko DJ, Wartella ME, Boylan MB, Moritz G, Baugher M, Zelenak JP. Adolescent psychiatric inpatients' risk of suicide attempt at 6-month follow-up. J Am Acad Child Adolesc Psychiatry 1993b;32:95-105
[8]Brent D, Kolko D. The assessment and treatment of children and adolescents at risk for suicide. In: Blumenthal S, Kupfer D. (ed.) Suicide over the life cycle. Risk factors, assessment, and treatment of suicidal patients. pp. 253-302. Washington DC, American Psychiatric Press, 1990
[9]Hawton K, Fagg J, Platt S, Hawkins M. Factors associated with suicide after parasuicide in young people. British Medical Journal 1993;306:1641-4
[10]King CA, Raskin A, Gdowski CL, Butkus M, Opipari L. Psychosocial factors associated with urban adolescent female suicide attempts. J Am Acad Child Adolesc Psychiatry 1990;29:289-94
[11]Rotheram-Borus MJ, Piacentini J, van Rossem R, Graae F, Cantwell C, Castro-Blanco D, Miller S, Feldman J. Enhancing treatment adherence with a specialized emergency room programme for adolescent suicide attempters. J Am Acad Child Adolesc Psychiatry 1996;35:654-63
[12]Pelkonen M, Marttunen M. Child and adolescent suicide. Epidemiology, risk factors, and approaches to prevention. Pediatric Drugs 2003 (in press).
[13]Cotgrove AJ, Zirinsky L, Black D. et al. Secondary prevention of attempted suicide in adolescence. J Adolesc 1995;18:569-77.
[14]Spirito A, Boergers J, Donaldson D, Bishop D, Lewander W. An intervention trial to improve adherence to community treatment by adolescents after a suicide attempt. J Am Acad Child Adolesc Psychiatry 2002;41(4):435-42.