Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Az öngyilkossági tervekre és gondolatokra rá kell kérdezni, és azokról nyíltan kell beszélni.
Az orvosnak segítenie kell abban, hogy a beteg más megoldásokat találjon, mint az öngyilkosság, és konkrét tanácsot kell adnia a gyakorlati lépések megtételére.
Fontos gondoskodni arról, hogy a beteg segítséget kaphasson a nap bármelyik szakában.
A családtagokat be kell hívni beszélgetésre, ha a beteg ezzel egyetért.
A depressio súlyossága
Depressióhoz kapcsolódó reménytelenség érzés, csatlakozó szorongásos tünetek, súlyos álmatlanság, jelentős összpontosítási- és emlékezetzavar, örömérzés képességének elvesztése ("anhedonia"), gyors hangulatváltozások, valamint psychomotoros izgatottság
Öngyilkosság eldöntése vagy tervezése, öngyilkosságra vonatkozó feljegyzés, nemrégen készített végrendelet vagy birtokolt tárgyak elajándékozása.
Kísérő jelenségként visszaélés szerekkel.
Kilátástalanság érzése (veszélyre leginkább utaló jel), álmatlanság, önutálat és emlékezészavarok, depressióval
Öngyilkossági eszközök (fegyverek, gyógyszerek) hozzáférhetősége
Magányosság, szociális támogatás hiánya
Testi betegségrokkantság
Korábbi öngyilkossági kísérlet, különösen erőszakos eszközök alkalmazásával(önakasztás stb.)
Hozzátartozó vagy közeli ismerős öngyilkossága
A férfiak öngyilkossági kockázata nagyobb, mint a nőké. Az életkorral az öngyilkossági kockázat növekszik.
Az öngyilkosságot kiváltó tényező előzheti meg: életkrízis, aktuális veszteség (például válás), szégyenteljes helyzet (ittas vezetés, állásvesztés, fizetésképtelenség stb.)
Az öngyilkosságot fontolgató betegek igen gyakran keresnek segítséget az egészségügyi ellátás keretein belül, jóllehet az öngyilkossági gondolataikról nem feltétlenül számolnak be .
Biológiai tényezők szintén kapcsolatba hozhatók az öngyilkossággal: öngyilkosságot elkövetett személyek cerebrospinalis liquorában a serotonin metabolitok alacsonyabb koncentrációját találták, a kontrollokéhoz képest 5 .
A kezelés megkezdése előtt az alábbi dolgokról kell tájékozódni a helyzet súlyosságának és az öngyilkossági veszélynek a megítélésére:
Psychoticus-e a beteg?
A beteg milyen tevékenységekre képes: Munkaképes-e? Képes-e ellátni önmagát? Kielégítően eszik és iszik? Egész napot ágyban tölt-e?
A beteg képes-e kapcsolatot teremteni másokkal? Motivált-e a kezelésre?
Szociális háló: egyedül él, családja van, házastársa van? Milyenek a kapcsolatok a családon belül? Képes-e a család támogatást nyújtani?
Van-e a betegnek kezelést igénylő testi baja?
Kábítószer függő–e a beteg? Alcoholismus–e a fő probléma? Ha az ittas beteg öngyilkossággal fenyegetőzik, felügyelet alatt kell tartani. Kijózanodás után az öngyilkossági veszélyt ismét fel kell mérni.
Major depressio vagy psychoticus depressio esetén a kényszergyógykezelést mérlegelni kell. Az öngyilkossági veszély ezekben az esetekben a legnagyobb.
Ha a beteg kezelését az alapellátásban folytatják, biztosítani kell minden időben az elérhető segítséget.
Kívánatos, hogy a beteg mindig ugyanazzal a szakemberrel vagy csoporttal tartsa a kapcsolatot. Lehetséges választás:
Alapellátásban dolgozó orvos
Psychologus
Alapellátást nyújtó elmeosztály
Psychiatriai gondozó
Kábítószeresek osztálya.
A beteg felügyeletével megbízott személynek tevékenynek kell lennie a beteggel való kapcsolattartásban, és fel kell keresnie a beteget, ha az nem jelenik meg a rendelési időpontban.
Ha a beteg osztályon kívánja kezeltetni magát, azt meg kell szervezni. Az osztályon végzett crisis–therapiát az alapellátási kezelő személyzettel együttműködve kell megszervezni.
Gyógyszer felírása előtt bármilyen korábbi kezelést, és minden olyan gyógyszert, amit a beteg még otthon tarthat számításba kell venni (főleg a toxicus hatású vegyületeket, például psychotrop szerek, fájdalomcsillapítók, mint a paracetamol és dextropropoxiphen, valamint beta-blockolók).
A legújabb vizsgálatok szerint bebizonyosodott, hogy a depressio kezelése csökkenti az öngyilkosság veszélyét. A gyógyszeradagokat megfelelően kell megválasztani.
A depressio kezelésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hatás késleltetve lép fel, és az öngyilkosság veszélye a gyógyszer aktiválódási ideje alatt – mielőtt még a depressio csökkenne – fokozott lehet. A gyógyszerhatás első jelei nem jelenthetik a crisis-therapia intenzitásának csökkentését.
Számos beteg nem képes kivárni, amíg az antidepressiv therapia hat, de szükséges a szorongásuk benzodiazepinnel vagy neurolepticummal való kezelése, és olykor az álmatlanságra is kell gyógyszert adni.
A gyógyszereket egy alkalommal csak 1–2 hétre kell felírni. Az új, kevéssé toxicus antidepressansok biztonságosabbá teszik a kezelést.
Az öngyilkossági veszély önmagában nem indokol kényszergyógykezelést. Mély elkeseredettség és halálvágy kórházi kezelést igénylő psychosis jelei lehetnek (olykor a beteg akarata ellenére).
Ha orvos vagy nővér képes a beteget biztonsággal a kórházba kísérni, a kényszergyógykezelés elrendelése nem minden esetben válik szükségessé.
Csak gyenge bizonyíték szól amellett, hogy a psychosocialis beavatkozás csökkenti az ismétlődő öngyilkossági kísérletek számát, kivéve talán a cognitiv–viselkedési therapiát és a neurolepticumokat.
Az öngyilkossági megelőző programok hatékonyak lehetnek a különösen veszélyeztetett fiatalok körében, de nincs elegendő bizonyíték az iskolákban az öngyilkosság tananyagra alapozott megelőzésének támogatására vagy elvetésére .
[1]van der Sande R, Buskens E, Allart E, van der Graaf Y, van Engeland H. Psychosocial interventions following suicide attempt: a systematic review of treatment interventions. Acta Psychiatr Scand 1997;96:43-50
[2]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-970979. In: The Cochrane Library, Issue 4, 1999. Oxford: Update Software
[3]Linehan MM. Behavioural treatments of suicidal behaviours: definitional obfuscation and treatment outcomes. Ann N Y Acad Sci 1997;836:302-328
[4]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-970979. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2000. Oxford: Update Software