Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Az erősen traumatizáló eseményekre adott psychologiai válaszok rendszerint két fő csoportra oszthatók: stress reactiókra és stress zavarokra.
A stress reactio alapjában véve erősen traumatizáló eseményre adott normális válasz, és nem mindig igényel orvosi beavatkozást.
A stress zavar azonban rendszerint orvosi ténykedést igényel.
A posttraumás stress zavar (PTSD) lehetősége akkor merül fel, ha a beteg kivételesen megterhelő és lelkileg traumatizáló körülményt vagy eseményt élt át az utóbbi hat hónapon belül.
Nagy katasztrófa után az érintettek 50–90%-a szenved el legalább egy rövid ideig fennálló stress shockot, ami rendszerint kielégíti az acut stress reactio ismérveit. Az acut phasis panaszai nem szükségképpen utalnak hosszú távú zavarok kialakulására.
Becslések szerint a népességtől függően 1–8% szenved PTSD–ben az élete során valamikor. Továbbé a népesség mintegy 15%–a éli meg az állapot enyhébb formáját. Az érintett egyedek aránya jelentősen nagyobb lehet a hajlamosított népességben.
A stress zavarok bármilyen korú népességben előfordulnak, a gyermekeket is beleértve.
A zavar típusos okozói a nagy háborús események, terrorizmus, szemtanúként vagy szenvedő félként erőszakos cselekmény átélése, nők esetében nemi erőszak.
A PTSD-ben szenvedő betegek döntő többsége egyéb mentalis zavarban is szenvedni fog élete során, például alkoholizmusban vagy affectiv zavarban.
A generalizált szorongásos zavar testi és érzelmi panaszai a megterhelő élmény után egy órán belül lépnek fel, feltehetően a társas magatartással vagy a hangulattal kapcsolatos panaszok formájában. A megterhelő esemény átélése után a panaszok 8 órán belül kezdenek csillapodni. Amennyiben a megterhelő esemény átélése tartósabb, a panaszok 48 óráig állhatnak fenn.
A panaszok általában végleg megszűnnek 72 órán belül.
Hasonló heveny panaszok testi betegségnek, mérgezésnek vagy sérülés szövődményének is tulajdoníthatók.
Pánikbetegség
A kórismét megfigyelésre és a beteg meghallgatására alapozzuk.
A többszörös sérülés lehetőségének mérlegelése.
Biztosítani kell, hogy a túlélők nyugalomban maradjanak, melegen tartsák őket, és hozzájussanak meleg italokhoz.
A lelki támogatást a helyszínen, vagy a közvetlen közelben meg kell kezdeni, lehetővé téve a túlélőknek a segítségnyújtásban való szükség szerinti részvételt, és a velük való szolidaritás érzésének kialakulását. Kerülni kell bárkinek az átszállítását idegen környezetbe.
Biztosítani kell, hogy a túlélők együtt kapjanak támogatást, és senki se maradjon egyedül.
A lelki elsősegély-nyújtást a lehetőségek szerint a mentőcsapat kiképzett laikus tagjaira kell bízni.
A lelki trauma rögzülésének elkerülésére a crisis interventiót azonnal el kell kezdeni. Lehetőséget kell adni a beszédre és az érzelmek kifejezésére a kezdeti shock időszakban, de nem kell erőltetni ennek a szakasznak a lerövidítését.
Tudatában kell lenni a lelki elsősegély és az utána következő támogatás (beutalás a különböző gondozási lehetőségekhez, amikor ez megfelelőnek tűnik) közötti különbségeknek.
Ha bármikor a komolyan érintett és elhatalmasodó pánikra hajlamos áldozatokat a lelki elsősegélynyújtás eszközeivel nem sikerül megnyugtatni, speciális kezelési lehetőséget biztosító helyre kell szállítani őket, ahol stress-betegeket ellátó csapat működik.
Psychopharmacologiai szerek használatától tartózkodni kell, és lehetőség szerint psychiater segítségét kell kérni. Ha nyugtatókat kap a beteg, nyugalomban kell maradnia és hordágyon el kell különíteni.
Külön figyelmet kell fordítani azokra, akik a szerencsétlenség idején testi betegségben vagy mentalis zavarban szenvednek.
Pontos és felelős tájékoztatást kell adni a túlélőknek, hozzátartozóknak és a sajtónak. A hamis híreket azonnal meg kell cáfolni.
Figyelmet kell fordítani a hozzátartozókra és a másodlagos áldozatokra.
A túlélőknek lehetővé kell tenni, hogy elhalt hozzátartozóiktól végső búcsút vegyenek, amennyiben ez a kívánságuk. Ez a gyakorlat gyakran jó hatású az érintett személy saját crisién való túljutása szempontjából.
A szociális, valamint az orvosi és psychologiai beavatkozás a nagyobb esemény után azonnal szükséges; a mentalis utógondozás intézése az orvos feladatkörébe tartozik. Az önkéntes laikus tagok további lelki támogatást nyújthatnak.
Az áldozatok önsegítő tevékenységét írásbeli és elektronikus tájékoztatás ingyenes biztosításával elő kell segíteni, találkozókat és beszélgetéseket kell szervezni részükre stb.
A súlyos, stresshez kapcsolódó tünetek jelentkezésekor a betegeket egészségügyi központjukba, vagy foglalkozás–egészségügyi crisis–kezelő csoportjukhoz kell küldeni ellátásra, vagy hasonló szakhelyre.
Stress oldó ülést kell szervezni a mentő– és az egészségügyi személyzet részére, akik jelentős lelki terhelést szenvedtek el, lehetőleg még aznap, vagy 24 órán belül.
A lelki tapasztalatokról szóló beszámoló ülés az elsődleges és másodlagos áldozatok részére szervezhető, az esemény után rendszerint 1–3 napon belül. Az alábbiakat kell figyelembe venni:
A csoporttagok által átélt lelki sérülés hasonló típusú és súlyosságú legyen.
Azokat, akik az újra–átélés vagy a kikerülés nyilvánvaló tüneteit mutatják, nem kell bevenni a tapasztalatokat megbeszélő csoportba. Náluk egyéni crisis interventiót kell alkalmazni.
A lelki tapasztalatokról beszámoló ülés vezetőjének megfelelően képzettnek kell lennie a crisis therapiában és a csoportdinamika kézben tartásában, valamint jártasnak kell lennie abban, hogy a rászoruló személyeket hová kell küldeni további ellátásra.
A lelki tapasztalatátadás olyan csoportok számára a legalkalmasabb, melynek tagjai a jövőben együtt dolgoznak, például mentőcsoportok és egészségügyi személyzet. A tapasztalat–átadás hozzájárulhat a jövőbeni munkaképesség növeléséhez.
A csoportos tapasztalatmegbeszélő ülések nem helyettesíthetik az egyéni crisis interventiót.Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy az egyszemélyes lelki tapasztalat megbeszélés eredményes kezelési forma lenne a PTSD megelőzésére.
A lelki tapasztalatok megbeszélésében való részvétel teljesen önkéntes kell legyen.
A lelki tapasztalatok megbeszélése nem tekintendő elsődleges mentalis ellátási formának számos hétköznapi megterhelő esemény után. Rendszerint megfelelő ellátásnak tekinthető a pontos tájékoztatás, tanácsadás és a szakemberrel való beszélgetés lehetősége.
Azok számára, akik a szociális ellátó szolgálatok tanácsadását vagy segítségét igénylik, biztosítani kell a megfelelő személyzethez küldést.
A traumás esemény állandó újra–átélése
Az eseménnyel kapcsolatos visszatérő fájdalmas emlékek
Rémálmok az eseményről
Tudathasadásos bevillanásos epizódok és az esemény újraélésének érzése
Erős szorongás a traumás esemény emlékeivel való szembesüléskor
Élettani reakciók a traumás esemény valamely vonatkozására emlékeztető ingernél
A traumával kapcsolatos ingerek kerülése, és az általános érzékenység eltompulása
A traumával kapcsolatos gondolatok, érzések, tevékenységek, helyek vagy emberek elkerülésének az igyekezete
A trauma lényeges elemeire való visszaemlékezési képtelenség
Fontos tevékenységek iránti csökkent érdeklődés, közönyösség, beszűkült hangulati tartomány, lerövidült jövő érzése
Vegetatív fokozott éberségi szint állandó tünetei
Elalvási vagy átalvási zavarok
Ingerlékenység vagy dühkitörések
Összpontosítási nehézségek
Fokozott éberség
Eltúlzott válaszok megijesztésre
A PTSD kórisméje akkor igazolható, amikor a panaszok több mint egy hónapig állnak fenn. Általában az esemény és a tünetek fellépése közötti időkülönbség nem haladhatja meg a hat hónapot, mivel ezután az oki összefüggés már rendszerint kérdésessé válik.
A PTSD kórisméje ismérvei közé tartozik, hogy a személy olyan esemény részese kellett legyen, ami valószínűleg bárkiben mélyreható szorongást vált ki. Továbbá az Amerikai Psychiatriai Társaság által összeállított kritériumok (DSM–IV) azt is tartalmazzák, hogy a személy szubjektív válaszát erős félelem, kétségbeesettség vagy rémület jellemezte.
Súlyos megterhelő esemény által kiváltott alkalmazkodási zavarok és egyéb reakciók
Elhúzódó depressiv reactio trauma után
A megterhelő esemény átélését követően mentalis zavarba visszaesés
Generalizált szorongásos zavar megelőző traumás esemény nélkül
Személyiségváltozás katasztrófa átélése után
A beteg gondos kikérdezése és a panaszok részletes kórelőzményi felvétele, lehetőség szerint standardizált kérdőívek segítségével
Psychologiai vizsgálat
A túlzott vegetativ tevékenység (például hyperthyreosis, túlzott adrenalin elválasztáshoz vezető tényezők, serkentőszerek használata)
Az alapellátó orvos által folytatott támogató kapcsolat therapia, gyakran gyógyszeres therapia kíséretében.
Elsődleges crisis gondozó csoport (stress kezelő munkacsoport) által szervezett egyéni vagy csoportos therapia.
Elmeegészségügyi szakintézményben végzett crisis interventio vagy rövid fókuszált psychodynamicus psychotherapia.
Rövid kezelési és vizsgálati időszak általános kórház psychiatriai osztályán, vagy psychiatriai kórház nyílt osztályán.
Idült esetekben cognitiv–viselkedési psychotherapia specializált egységekben, vagy magántherapeuta vezetésével.
A kezdeti szorongás csökkentésére és az alvás javítására: benzodiazepinek szokásos adagjai, a csökkentés és a gyors gyógyszerelvonás szándékával.
Antidepressansok. Ajánlott rendelés:
selectiv serotonin újrafelvétel gátlók (SSRI)
serotonin–noradrenalin újrafelvétel gátlók
hagyományos tricyclicus antidepressansok.
Kellő javallat esetén kis adagú antidepressans adását érdemes kezdeni, fokozatos emeléssel. A beteget ellenőrizni kell a lehetséges mellékhatások irányában. A helyes gyógyszerelés próbálkozások útján található meg. Jelentős kedvező reakció az antidepressansokra olyan esetekben is elérhető, amikor a beteg nem mutat nyilvánvaló depressiós tüneteket.
Elhúzódó alvászavar esetén nyugtató hatású antidepressans javasolt, lefekvés előtt.
Beta–blockolók (főleg propranolol), clonidin vagy más, alacsony sympathicus hatású szer adása megkísérelhető, ha vegetatív izgalmi tünetek állnak előtérben.
Szem előtt kell tartani, hogy a PTSD–ben szenvedő betegek hajlamosak az alkohollal való öngyógyításra.
[1]Post-traumatic stress disorder. Psych Clin N Am 1994;17:nr 2 (6/94)
[2]Yehuda R (ed.) Psychological trauma. Review of psychiatry series. American Psychiatric Press Inc, Washington DC, 1998
[3]Sporner T (Ed.) Stressbewältigung und Psychotraumatologie im humanitären Hilfseinsatz. Beiträge Wehrmedizin und Wehrpharmazie, Band 10. Beta Verlag, Bonn 1997
[4]The ICD-10 Classification of mental and behavioural disorders. Clinical descriptions and diagnostic guidelines. WHO, Geneva 1992
[5]Diagnostic and statistical manual of mental disorders, fourth edition (DMS-IV). American Psychiatric Association, Washington DC, 1994
[6]Van Etten ML, Taylor S. Comparative efficacy of treatments for posttraumatic stress disorder: a meta-analysis. Clinical Psychology and Psychotherapy 1998;5:126-144
[7]The Database of Abstracts of Reviews of Effectiveness (University of York), Database no.: DARE-998398. In: The Cochrane Library, Issue 1, 2001. Oxford: Update Software
[8]Stein DJ, Zungu-Dirwayi N, van der Linden GJH, Seedat S. Pharmacotherapy for posttraumatic stress disorder. The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD002795. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software. Updated frequently
[9]Rose S, Bisson J, Wessely S. Psychological debriefing for preventing post traumatic stress disorder (PTSD). The Cochrane Database of Systematic Reviews, Cochrane Library number: CD000560. In: The Cochrane Library, Issue 2, 2002. Oxford: Update Software. Updated frequently.