Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
Leggyakoribbak a mandibula ág törései (gyermekekben az esetek 50%-át teszik ki).
Fog nélküli mandibulában a törés nagy valószínűséggel a mandibula testén (corpus mandibulae) jön létre. Szinte mindig két törésvonal látható.
Fiatal férfiakban az angulus mandibulae törései a leggyakoribbak (általában bal oldalon). Ezen törések gyakran alkoholizmus talaján alakulnak ki.
Az arc vizsgálatát mindig az egész fej vizsgálatával kezdjük, felülről lefelé, illetve lateral felől a középvonal felé haladva. A vizsgálatot a szájüreg megtekintésével fejezzük be.
Jegyezzük fel a vizsgálati leletet, szükség esetén készítsünk fényképfelvételt.
A ramus mandibulae törései a külső hallójárat rupturáját és következményes vérzést idézhetnek elő a koponyaalap törése nélkül is. Ne feledjünk otoscopos vizsgálatot végezni!
Tapintsuk meg a mandibulát. Általában észlelhető a törésvonal az oedemás duzzanat kialakulása előtt.
Nagyon fontos a szájüreg vizsgálata is. A szájfenék haematomája és érzékenysége nagy valószínűséggel törést jelez.
Figyeljünk a törés helyén észlelhető érzékenységre és fogínyvérzésre a mandibula feszítésekor.
Vizsgáljuk meg a fogazatot. A lépcsőképződés szinte bizonyosan törést jelez.
Figyeljük meg az occlusiot. A beteg gyakran észlel változást a zárásban.
Vizsgáljuk meg az érzésfunctiot az állkapcson (n. alveolaris inferior). Az érzés megváltozása vagy kiesése dislocatioval járó törést (vagy az ideg kilépésénél történt contusiot) jelent, és műtétre lehet szükség.
Orthopantomographia
Axiális irányú felvételek
CT vizsgálatra csak ritkán van szükség. Amennyiben koponya CT végeznek, érdemes azt kiterjeszteni a mandibulára is.
A mandibula testének törései 80%-ban mutatnak dislocatios tendenciát a törésvonalak és a rágóizomzat húzó hatásának hátrányos kapcsolata miatt.
Manapság a legtöbb corpus és állcsúcs törést a sérülést követő 24 órán belül megoperálják.
A töréseket szinte mindig minilemezekkel és csavarokkal rögzítik, szájüregi feltárásból.
Konzervatív kezelés (intraoralis drótsínezés az alsó és felső állcsont egymáshoz rögzítésével) indokolt, ha a törés stabil, az occlusio és az alsó ajak érzésfunctioja normális, illetve ha a beteg elutasítja a műtétet.
Bizonyos esetekben dislocatio nélküli, stabil törések konzervatívan is kezelhetőek:az állkapocs óvatos mozgatása mellett profilaktikus antibiotikus kezeléssel, pépes étrenddel. Ez a módszer a beteg részéről jó együttműködést, a kezelő csapat részéről megfelelő jártasságot igényel.
A fog nélküli mandibula törései speciális kezelést igényelnek. A lemezes osteosynthesis mellett a műfogsort is gyakran ki kell cserélni. Ezen törések műtéteinél általában nagyobb lemezeket használnak, mint a saját foggal rendelkező betegeknél.
Az ízületi nyúlvány egyoldali töréseinél drótsínezést és az occlusio csiszolással való korrekcióját végzik el. A kétoldali törések szinte mindig műtétet indokolnak, különösen, ha malocclusio észlelhető.
A processus coronoideus törése általában nem igényel osteosynthesist. Figyeljünk az adekvát fájdalomcsillapításra.
Gyermekek ramus mandibulae törései néha a csont és az ízület növekedésének zavarait idézhetik elő, így a felnőttkor eléréséig ellenőrzést igényelnek.
Az occlusio különböző fokú zavarai a betegek 4–17%-ában alakulnak ki. A kezelés lényege az occlusio korrekciója csiszolással, töméssel vagy a protézisek korrekciójával.
Az esetek kb. 6%-ában a mandibula törése az alsó ajak változó mértékű érzéketlenségét eredményezi.
A sérült ideg ellátási területén kialakuló neuralgia zavaró, és egyes esetekben terápiára rezisztens lehet.