Nyirkos Péter dr. (2005)
Melania Kiadói Kft.
A csonk alá nem szabad párnát tenni (contracturaveszély).
A felső testfelet nem szabad megemelni (csonködéma veszélye).
A beteg ne üljön hosszú ideig.
Ajánlatos a beteget hason fektetni.
A sebgyógyulás idején védjük a varratokat a sérüléstől: még kis haematoma is késlelteti a gyógyulást.
"Tornáztatás: kezdetben végezzünk nyújtási és adductiós gyakorlatokat; naponta 3-5-ször 5 sorozat gyakorlatot. A flexiós contracturat meg kell előzni. "
Oldalt fekve a végtagcsonkot lassan kinyújtjuk, és teljes erővel, amennyire csak lehet hátrahúzzuk.
Hason fekve felfelé toljuk úgy, hogy közben a medence az ágyon maradjon.
Álló helyzetben erőteljesen kinyújtjuk a végtagcsonkot úgy, hogy megnyújtjuk a csípőhajlító izmokat.
Minden gyakorlat során tartsuk meg a helyzetet 5 másodpercig.
A végtagcsonkot naponta a szükségletnek megfelelően akár 3-szor is át kell kötni a következők szerint:
Először a végtagcsonk alapját kétszer be kell borítani kötéssel.
Ezt követően a kötést át kell hajtani a csonk végén, meg kell szorítani és kétszer körül kell tekerni a csonkon.
Végül a végtagcsonkot az alapjától a tetejéig be kell kötözni úgy, hogy a proximális végét hagyjuk lazán.
A kötözést megelőzően a csonk végét 15-30 percen át kézzel át kell masszírozni mindaddig, míg fel nem puhul.
Ha a seb megfelelően begyógyult, a műtét után két héttel el lehet kezdeni a művégtag gyakorlatokat.
Ha a kötés kialakította a csonkvéget, a tartós művégtag beillesztését már 6-8 héttel az amputáció után el lehet kezdeni.
A művégtag használata során a végtagcsonk duzzadását kézi masszírozással lehet elkerülni, éjszakára pedig be kell kötözni.
A hízás megelőzése fontos része a kezelésnek.