Ugrás a tartalomhoz

História 2000-056

Glatz Ferenc , Kristó Gyula , Burucs Kornélia , Török József , Zsoldos Attila , Zsoldos Attila , Párizs Ágnes , Tóth Endre , Bikki István , Klaniczay Gábor , Csukovits Enikõ , Balogh Margit , Tegyey Imre , Párizs Ágnes , Kozma István , Sipos András , Sipos Péter , Sipos Péter , Mészáros Ernõ , Meskó Attila , Balogh Margit , Held József , Csapó Csaba , Kronstein Gábor , Kronstein Gábor , Párizs Ágnes

História

9. fejezet -

A korona hazahozatala

BIKKI István

A korona hazahozatala

„Kincseskamra”

A Szent Korona és a koronázási jelvényeknek az Amerikai Egyesült Államokból történő hazaszállítását követően a Belügyminisztérium III/III. csoportfőnöksége 1978. január 9-én „Kincseskamra” címmel objektumdosszié megnyitásáról hozott határozatot. Idekerültek a korona és a koronázási jelvények mint „kiemelt kulturális objektumok” őrzésével kapcsolatos jelentések. Ezek alapján készült a kor egész biztonsági rendszerét is dokumentáló cikk.

„Kiemelt kulturális objektumok” őrzése

A koronázási jelvények elhelyezésének és őrzésének-védelmének lehetőségeit már az 1977 novemberében megalakult ún. Operatív Bizottság javaslatai alapján vizsgálták a Kulturális Minisztérium, a Belügyminisztérium Állambiztonsági Osztályának, a BM Országos Rendőr-főkapitányság és a BM Budapesti Rendőr-főkapitányság erre a feladatra kijelölt munkatársai. A magyar kormány vállalta: a koronát és a jelvényeket Budapesten, állandó és nyilvános kiállítás keretében fogják elhelyezni úgy, hogy az ország lakossága, a külföldi magyarok és a külföldiek egyaránt láthassák azokat. Az illetékesek végül is a körülmények mérlegelése után a Magyar Nemzeti Múzeumban történő elhelyezés mellett döntöttek.

A Szent Korona őrzésének rendjét Fülep Ferenc, a múzeum akkori főigazgatója már 1978. január 5-én szabályozta. Utasítása szerint az őrzés technikai és személyi feladatait a múzeum polgári fegyveres őrsége látja el. A régészeti kiállítás kincstára bejárati ajtajának két kulcsa közül az egyiket a főigazgató, a másikat a régészeti osztály vezetője őrizte. Minden nyitásnál és zárásnál jelen volt a polgári fegyveres őrség egy tagja is.

Ugyancsak január 5-én készítette el a koronázási ékszerek operatív biztosításáról szóló intézkedési tervet a BM III/III. csoportfőnöksége. Az intézkedési terv kiemelt feladatként fogalmazta meg a múzeum alkalmazottainak ellenőrzését. Az adatok értékelése alapján „javaslatot teszünk az esetleges ellenséges tevékenységet folytató személyek kiszorítására, nemkívánatos személyek átcsoportosítására és operatív ellenőrzésének megszervezésére”. Egyidejűleg felmerült az objektumban a társszervek által foglalkoztatott hálózati személyek átvétele, illetve a „meglévő operatív” pozíciók bővítése. Ennek keretében tervezték 2 teremőr, 1 portás beszervezését és a meglévő hivatalos kapcsolatok 2 fővel, a társadalmi kapcsolatok számának pedig szükség szerinti növelését. Tervbe vették még az őrség tagjai közül váltásonként 2, összesen 4 fő beszervezését és egy fő Sz(igorúan) T(itkos) tiszti hely létesítését.

Renitens látogatók

A koronázási ékszerek kiállításának első hetében, 1978. január 31. és február 5. között 22 150, a második héten, február 6. és 12. között 25 240 belépőt adtak el. A látogatók száma ennél kb. 20–25%-kal több volt, mivel a diákoknak nem kellett belépőt venniük. A második héten már egyre többen jöttek csoportosan, szervezett látogatás keretében.

A „Kincseskamra”-dossziéban így megszaporodtak a látogatók viselkedéséről szóló jelentések is. „A látogatók figyelemmel kísérése során tapasztaltuk, hogy elsősorban idősebb személyek – főleg nők – a koronázási ékszerek előtt keresztet vetettek, néhányan le is térdeltek.”

A BM értesülései szerint: „Lutz Gizella (Szálasiné) örömét fejezte ki, hogy a dokumentumműsorban bemutatták azt a képsort is, amikor a férje a korona előtt esküt tesz. A visszaadás napját férje születésnapjával hozza összefüggésbe, mivel Szálasi 1897. január 6-án született.”

A kiemelt ellenőrzés alatt álló volt politikai elítéltek körében fokozták az operatív ellenőrzést, de az „eddigi adatok alapján ellenséges szándékra utaló jelzések nem merültek fel”. „Az egyházi reakció elhárítási területen folytatott operatív felderítő munka során negatív megnyilvánulásról nem kerültek felszínre adatok”, bár az esztergomi papnövendékek egy csoportja azt tervezte, hogy a koronát körbeállva eléneklik a Himnuszt.

A Magyarországra akkreditált nyugati diplomaták is élénken érdeklődtek a kiállítás iránt, sőt február 21-én mintegy 100-120 személy részvételével csoportosan is megjelentek a budapesti amerikai nagykövetség munkatársai és családtagjaik, a nagykövet vezetésével.

1978. május 27-én 15 óra 25 perckor a koronázási jelvényeket egy osztrák turistacsoport tekintette meg. A csoport magyar vezetője, L. Zs. IBUSZ -idegenvezető egy csokor virágot és egy kék színű hímzéssel díszített terítőt helyezett el a biztonsági kordon mögé, a dobogóra. A szolgálatot teljesítő polgári fegyveres őrség tagjai és a BRFK-tól szolgálatot teljesítő tiszt azonnal intézkedtek, 10 percnyi fennakadást okozva. L. Zs. meghallgatása során ellentmondásosan adta elő tettének indoklását. Először arra hivatkozott, hogy a Bazilikánál egy idegen nőtől kapta a virágot, s azt helyezte el a koronánál. Másodszor azt mondta, hogy főállású munkahelyén az egyik szocialista brigád vezetője utasította a virág elhelyezésére. Harmadik variációként azt adta elő, hogy „Mao Ce-tung mondásainak hatására követte el tettét”.

1979. április 9-én 8 óra 31 perckor szolgálatot teljesítő rendőrjárőr észlelte, hogy a Kálvin tér és a Múzeum körút sarkánál levő nyilvános WC lejárata mellett „A MAGYAR RENDŐRÖK SZEMETEK!!”, illetve ettől a felirattól kb. 50-60 cm-re a „LOPJÁTOK EL A KORONÁT!” szöveg volt olvasható. A járőr azonnal jelentette a központi ügyelet vezetőjének, aki a helyszín biztosítására utasított. A helyszíni szemle során a „feliratot megszüntettük (letöröltük)” – írta az esemény másnapján készült jelentésében a feliratokat felfedező járőrvezető.

1982. április 7-én 10 óra 40 perckor arra figyelt fel az egyik polgári fegyveres őr, hogy „egy látogató gyanúsan viselkedik a Díszteremben, ahol a magyar Korona és a koronázási jelvények vannak kiállítva”. Az akkor még ismeretlen személy egy térképet kívánt a korona alá helyezni. „A későbbiek során kiderült, a magyar származású USA állampolgár megbízásból (isteni akaratra) vett egy világatlaszt és arra berajzolta Magyarország helyzetét, ahogy azt ő a múltban, ill. a III. világháború után elképzelte. Ezt a térképet több személlyel aláíratta Lengyelországban, Romániában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és másutt. Az általa rajzolt térképet kívánta a korona alatt elhelyezni.”

Próbariadók – zökkenőkkel

A koronázási jelvények őrzésével megbízott szervek képviselői 1978. június 12-én megtartott koordinációs bizottsági értekezleten határoztak arról, hogy az őrzés ellenőrzése céljából próbariadót rendelnek el. A kijelölt időben, június 20-án 0 óra 00 perckor az érdekelt szervek képviselői megjelentek – kivéve a rendőri erők parancsnokát, aki felelős volt az akció levezetéséért. A BRFK technikai és hírközlést biztosító alosztályának beosztottai riasztották a BRFK főügyeletét. A jelzéseket a főügyelet 0 óra 02 perckor rögzítette, majd a múzeumnál érdeklődtek a riasztás okáról. A szolgálatot teljesítő polgári fegyveres őr jelentette, hogy a helyszínen tartózkodik a BRFK technikai felelőse. A főügyelet erre elállt a további intézkedés megtételétől. Az eredménytelen kísérlet után ismételten riasztották a főügyeletet. A próbariadó lefolyását rögzítő jelentés szerint „a riasztási terv alapján – a BRFK főügyelete útján – riasztott rendőri egységek viszonylag késve érkeztek a felvonulási helyükre, a Magyar Nemzeti Múzeumba”. A jelentés készítője kritikusan jegyezte meg, hogy „az állandó szolgálatot teljesítő rendőr elvtársak sem ismerik pontosan feladataikat, egy rendkívüli esemény bekövetkezése esetére”. Mi több, „a részt vevő elvtársak véleménye szerint a koronázási jelvények éjszakai időszakra vonatkozó biztosítása nem megnyugtató”.

A második próbariadót 1979. május 19-én reggel 6 óra 00 perckor rendelte el a Központi Múzeumi Igazgatóság igazgatóhelyettese, aki egyben a polgári fegyveres őrségek központi irányító parancsnoka is volt. A riadó lefolyásáról ismét jelentés készült. Ebből kiderül, hogy a riadó elrendelése után a Díszteremnél felállított polgári fegyveres őr azonnal értesítette a váltásparancsnokát, aki intézkedett az őrség megerősítéséről, a ki- és bejáratok lezárásáról és erősítést kért a BRFK központi ügyeletétől. A feladat végrehajtásában 9 polgári fegyveres őr vett részt, az ő ténykedésük megfelelt az általános előírásoknak. A riadó elrendelését követő 8 percen belül érkezett ki a BRFK-tól a forró nyomon üldöző csoport 5 fővel. Húsz perccel később jött az ezen csoporthoz tartozó kutyavezető „szolgálati kutya nélkül, ugyanis a kutyát már előzőleg beszállították a kutyatelepre, mivel bemutatóra készültek, így a csoport kutyával nem rendelkezett”. A csoport parancsnoka azonnal megkezdte terv szerinti feladata végrehajtását, ám a csoport felszerelése hiányos volt, mivel az előírt géppisztolyt csak egy fő hozta magával, s könnygázszóró palack is csak egyiküknél volt. A riadó elrendelése után fél órával a helyszínre érkezett a BRFK központi ügyeletének vezetője. „A riadótervben szerepel, hogy a mindenkori központi ügyelet alosztályvezetőjének a helyszínre kell menni. Azonban a feladatköre nincs meghatározva, így nevezett szolgálati ténykedést nem tett. Felszerelése sem felelt meg az ilyen feladat végrehajtásában való részvételhez.” A BRFK központi ügyelete a forró nyomon üldöző csoporton kívül a helyszínre küldött még 4 URH-s gépjárművet, összesen 8 fővel, annak ellenére, hogy a „biztosítási tervben az ilyen irányú intézkedés nem szerepel”. A BM Forradalmi Rendőri Ezredtől kirendelt 27 fő 22 perc alatt érkezett a helyszínre. „A feladat gyors végrehajtását akadályozta azonban, hogy a kiérkezett állomány egy része még nem vett részt a múzeum biztosításának előkészítésében. Az állományban 10 fő a szállító alegységtől lett kirendelve, akik nem ismerték feladataikat, most vettek részt először. A parancsnok tevékenysége nem felelt meg az elvárásnak, nem volt elég határozott, intézkedései nem voltak operatívak, nem ismerte pontosan az egység létszámát, intézkedéseinél nem alkalmazta a rádiót.”

A fentiekből is megállapítható, hogy a gyakorlatban részt vevő szervek tevékenysége nem volt kellően összehangolva, sőt a BRFK biztosítási tervében parancsnokként megjelölt személy „a riadó befejezéséig, 08.30 óráig a helyszínre nem érkezett meg”. B. alezredes szerint ennek ellenére „a jelenlegi alapvető biztonsági rendszabályok (őrzés, technikai rendszer, megerősítés, időnorma) megfelelő őrzésvédelmet nyújtanak a Magyar Korona és a koronázási ékszerek biztosítására”.