Ugrás a tartalomhoz

História 2001-056

Glatz Ferenc , Farkas Ildikó , Kristó Gyula , Farkas Ildikó , Wolfram, Herwig , Fried, Johannes , Kocsis Gabriella , Treštik, Dušan , Kocsis Gabriella , Niederhauser Emil , Kocsis Gabriella , Budak, Neven , Kocsis Gabriella , Gjuzelev, Vassil , Kocsis Gabriella , Font Márta , Kocsis Gabriella , Frank Tibor , Farkas Ildikó , Bóna István , Hovanyecz László , Szabó Károly, B. , Kertész István , Frisnyák Zsuzsa , Rackebrandt, Wolfgang , Held, Joseph , Farkas Ildikó , Glatz Ferenc

História

8. fejezet -

Csehek és magyarok

TRESTIK, Dusan

Csehek és magyarok

A „civilizált világ” szélén újonnan formálódó cseh, lengyel és magyar államok elkeseredett küzdelmet folytattak azért, hogy kihasítsák abból a saját részüket, hogy beilleszkedjenek, anélkül azonban, hogy felolvadnának abban. Mind a keleti bizánci, mind a nyugati frank birodalom ugyanis csak a leigázás révén történő beolvasztást ismerte, a kiutat az „újonnan jött” népek számára a megkeresztelkedésés a saját egyház megszervezése jelentette. Erre törekedtek a magyar, a később lengyelnek nevezett, valamint a cseh nemzetségek fejedelmei a 10. század folyamán.

A „gens Bohemannorum” a 9. század folyamán sikeresen állt ellen a frank birodalom beolvasztási törekvéseinek. Igaz, ebben 871 után Szvatopluk morva birodalma is segítette a csehek nemzetségeit, mígnem 882-ben maga Szvatopluk vonta uralma alá a cseh területeket. A morva fejedelem a cseh nemzetségfők közül a Premysl Borivojt választotta ki képviselőjének és megkereszteltette. (A morvák már a 9. század első felében felvették a keresztséget, 861-ben Rasztiszláv morva fejedelem már érsekségért folyamodott Rómához, amit 880-ban meg is alapítottak Olomouc székhellyel, miután Szvatopluk országát Szent Péternek ajánlotta fel.) Borivoj ezzel jelentéktelen fejedelemből autokrata uralkodó lett, a többi cseh fejedelem fölé emelkedett, és fia és annak utódai szervezték meg a Premysl birodalmat morva mintára.

Ekkoriban alapították Prágát, már azzal a nem titkolt céllal, hogy egy egységes cseh terület központja legyen.

Szvatopluk 894-ben bekövetkezett halála után a csehek voltak az elsők, akik elszakadtak a morva birodalomtól. A cseh fejedelmeket más népekkel való kapcsolataikban egyre inkább a Přemyslek képviselték. A Přemyslek kiegyeztek a bajorokkal, és az új ellenség, a szászok ellen a szláv heveller törzzsel szövetkeztek. Ezt a szövetséget pecsételte meg 906-ban a Premysl Vratiszláv és a heveller Drahomíra hercegnő házassága, melyet az új prágai várban ültek meg. Két fiuk született, Vencel és Boleszláv (mindkét név jelentése „több dicsőség”), történetük szinte mitologikus: az idősebb fiú az első szláv szentté vált, Boleszláv pedig bátyja megölése (935) után a cseh állam megalapítója lett. Olyan államot hozott létre, amelyben minden hatalom közvetlenül és kizárólagosan a Prágában uralkodó Premysl-fejedelmek kezében volt. I. Boleszláv (fejedelem 935–967/ 972) megsemmisítette az uralmára állandó fenyegetést jelentő régi fejedelmeket, szétrombolta váraikat, hogy a romok mellett saját várait építse fel.

A csehek és magyarok ekkor, I. Boleszláv idején lettek szomszédok először. A krónikák egymásnak ellentmondóak a cseh–magyar viszonyt illetően, de semmilyen lelet nem támasztja alá az ellenségeskedés meglétét. Boleszláv elfoglalta Sziléziát, ellenőrzése alatt tartotta a balti kereskedelmet, az ebből származó jövedelemből ütőképes hadsereget szervezett, amelyet aztán az állandó háborúk hadi sarcaiból tartott fenn. A magyarokkal azonban kerülte az összeütközést, meg sem próbálta elfoglalni Morvaország déli részét, amely akkoriban valószínűleg senkiföldje, de legalábbis érzékeny határzóna volt. A magyarok soha nem foglalták el a mai Morvaországot (az ottani helységnevek szláv eredetűek), de valószínűleg érdekszférájuknak tekintették, és ezt Boleszláv tiszteletben tartotta. Feltehető, hogy a cseh és a magyar elitréteg békés kapcsolatokat ápolt, beleértve a házasságokat is.

Boleszláv birodalmát „prágai” – és még nem cseh – birodalomnak tarthatjuk. Óriási terület volt ez, melynek részei csak lazán kapcsolódtak a centrumhoz. Boleszláv is – csakúgy, mint a későbbi lengyel területeken ugyanebben az időben I. (Piast) Mieszko, vagy a magyar fejedelmek – azon fáradozott, hogy ezeket a területeket egy szilárd keretbe foglalja. Ezért folyamodott Boleszláv is érsekségért Rómához. Két érsekséget akart, egyet Prágában, egyet Morvaországban, ahol ugyan létezett már püspökség, de nem töltötték be, és az egyházmegye területének nagy részét ekkor már a magyarok birtokolták. A valamikori morva püspökség területe a prágai püspök (983-tól Adalbert) igazgatása alá került, aki élénk kapcsolatokat ápolt a magyar udvarral.

I. Boleszláv birodalma azonban felbomlott, amikor 989-ben a lengyel Mieszko felmondta a csehekkel addig ápolt barátságot, és meghódította Sziléziát és Krakkó környékét, és a csehektől elhódított területekre érsekséget kért és kapott, feltehetően Adalbert segítségével, „Gniezno város és tartozékai”-t felajánlva Szent Péternek. A magyarokkal is jó kapcsolatban állt Adalbert, gyakorlatilag az ô közeli munkatársai segítették létrehozni a magyar egyházat. Adalbert terve egy nagyszabású, az egész közép-európai térségre kiterjedő új egyházi-politikai rend kialakítása volt, amelyben Csehország nem szerepelt önálló tényezőként.

A csehek így lettek az 1000. év nagy vesztesei: a magyarok és a lengyelek megkapták királyságukat és érsekségeiket, ők viszont üres kézzel álltak. A Přemyslek, az Árpádok és a Piastok hatalmi képződményeiből államok, majd politikai nemzetek jöttek létre, s kialakult Európa közepének rendje.