Ugrás a tartalomhoz

História 2001-056

Glatz Ferenc , Farkas Ildikó , Kristó Gyula , Farkas Ildikó , Wolfram, Herwig , Fried, Johannes , Kocsis Gabriella , Treštik, Dušan , Kocsis Gabriella , Niederhauser Emil , Kocsis Gabriella , Budak, Neven , Kocsis Gabriella , Gjuzelev, Vassil , Kocsis Gabriella , Font Márta , Kocsis Gabriella , Frank Tibor , Farkas Ildikó , Bóna István , Hovanyecz László , Szabó Károly, B. , Kertész István , Frisnyák Zsuzsa , Rackebrandt, Wolfgang , Held, Joseph , Farkas Ildikó , Glatz Ferenc

História

14. fejezet -

Bolgárok és a magyar állam

GJUZELEV, Vassil

Bolgárok és a magyar állam

A középkori bolgár–magyar kapcsolatok első jelei – vitathatatlan bizonyítékok alapján – a 9. század végére és a 10. századra keltezhetők. A Bulgáriával szembeni kezdeti, kitartó konfliktus oka a bolgároknak azon állandó, majdnem az egész 9. századot jellemző törekvése, hogy uralmuk alá vonják a Duna középső folyásának egész területét, és ezáltal a Keleti Frank Birodalommal, a horvátokkal, „Nagy Moráviá”-val és Pannóniával közvetlen szomszédságba kerüljenek. Ezen törekvések radikális megváltozása a magyar honfoglalásra vezethető vissza.

A magyar honfoglalás

A 894–896-os évek bolgár–magyar összetűzéseinek eredményeképp a magyarok Etelközből a Kárpát-medence északi vidékeire költöztek át. Ebből a térségből kiindulva nyomultak előre a bolgár állam északnyugati területei felé a Tisza, a Körös, a Maros és a Temes folyó völgyében. Egymás után foglalták el a Tisza és a Duna középső folyása közötti területeket. A bolgár uralkodónak azon kísérlete, hogy déli irányba való előrenyomulásukat a belgrádi vár előtt elterülő síkságon megállítsa, vereséggel végződött. A békeszerződés értelmében a bolgár állam gyakorlatilag lemondott a Tisza és a Duna közötti felségterületeiről. Ezzel a létrejövő magyar állam az első lépést tette meg abba az irányba, hogy meghatározó tényezővé váljék nem csupán Közép-Európa, de a Balkán-félsziget történelmét és sorsát illetően is.

Magyarok bolgár felségterületen

Míg a magyarok az ezt megelőző évszázadokban jelentéktelen szerepet játszottak a bolgár történelemben, a 10. századtól kezdve szorosan összefonódtak azzal. Pannóniában és Erdélyben való letelepedésükkel – akkoriban ezek bolgár fennhatóság alatt álltak – szétszakították a Bulgáriát közvetlenül Közép- és Nyugat-Európához kötő szálakat, és elzárták az ezen térség országaival való közvetlen kapcsolatfelvétel lehetőségétől. Ezzel magyarázható, hogy a 9. századra jellemző gyakori bolgár követjárások a frank udvarba és Itáliába a 10. századra csupán két látogatásra szorítkoztak a német császár udvarában: 965-ben Magdeburgban és 973-ban Quedlinburgban járnak.

A bolgár–magyar viszony a területek átengedése révén konszolidálódott, sőt a két állam közötti szövetségi viszony létrehozásához vezetett. A Bizánc számára végzetessé váló, 917. augusztus 20-án megvívott acheloji csatában magyar csapatok Bulgária szövetségeseiként vettek részt. Egy hosszantartó konfliktus után a bolgár cárnak, Nagy Simeonnak (893–927) sikerült szövetségesi kapcsolatokat teremtenie Árpád fejedelemmel. A következő évtizedekben éppen ez az a szövetség, mely Magyarország aktív, 934. évi, Konstantinápoly irányában való terjeszkedésének alapját képezte. A Bolgár Birodalom jóakaratú hozzáállása tette lehetővé a magyarok számára a Via Singidunumon és a Via Egnatián való akadálytalan közlekedést: a magyarok 943-ban először keltek át Makedónián, s ennek alkalmával egy csapat még Attikát és a Korinthoszi-szorost is elérte. A bolgárok nyilvánvalóan szorgalmazták a magyarok bizánci felségterületre való betöréseit, így a magyarok a bizánci történelemben is aktív szerephez jutottak.

Kalandozások görög területen

Egy a bizánci császársággal való rövid, 945-től 959-ig tartó békés időszak után a magyarok újrakezdték a bizánci területek elleni rajtaütéseiket. A vereség ugyanis, melyet I. Ottó német császár csapatai 955-ben a Lech mezején mértek a magyarokra, megakadályozta a magyarok nyugat felé irányuló támadásait. Magyarország politikájának súlypontja fokozatosan a Balkán-félszigetre helyeződött át.

959-ben, 960-ban és 961-ben a magyarok a bolgárok közvetítésével és támogatásával ismételten betörtek a bizánci területekre, sőt egy Bizánc-ellenes szövetséget is létrehoztak. Ez a bizánci császárt, II. Niképhoros Phókast arra kényszerítette, hogy Petar bolgár cárhoz (927–969) küldött követség útján ultimátumszerűen követelje, hogy a magyaroknak tiltsa meg a Dunán való átkelést és római területek pusztítását. A bolgárok azonban visszautasították ezt a felszólítást. 968-ban a magyarok háborús akciókat hajtottak végre Makedóniában és Thrákiában, melyeknek során egészen Thesszalonikéig nyomultak előre. A bizánci diplomácia nem késlekedett a válasszal. Szorgalmazta a kijevi fejedelem, Szvjatoszláv Bulgária elleni hadjáratait, melyek elsősorban a bolgár birodalom északkeleti országrészeiben és Thrákiában okoztak szörnyű pusztítást. Ezek a hadjáratok vezettek a bolgár fővárosnak, Preslavnak és Kelet-Bulgáriának Bizánc általi elfoglalásához (971).

Amint a bolgár állam súlypontja Makedóniába helyeződött át, Sámuel cár (997–1014) a 10. század vége felé megpróbálta felújítani a bolgár–magyar szövetséget, ezért fiát, Gavril Radomirt Géza fejedelem (962 vagy 972–997) lányával összeházasította. Ez a házasság azonban nem volt hosszú életű: 1002-ben a bolgár trónörökös ismeretlen okokból elűzte a várandós magyar hercegnőt. Minden jel szerint Magyarország északnyugat-bolgár területekkel kapcsolatos igényei vezettek a két ország egymáshoz fűződő kapcsolatainak megszakításához. Mivel a bolgár állam nem számíthatott magyar segítségre a Bizánccal való konfliktusai rendezése során, ezért külpolitikai téren teljesen elszigetelődött.

A bolgár birodalom bukása

A magyar állam a 10. század folyamán a Balkán-félsziget eseményeiben és a bolgár–bizánci kapcsolatokban való aktív részvételének köszönhetően Délkelet-Európa történelmének új és lényeges tényezőjévé vált. A Bolgár Birodalom bukása (1018–1019) egy magyar– bizánci közös határ létrejöttéhez vezetett a Duna térségében, Szerém, Belgrád és Barancs (Braničevo) határvárosokkal. Bizánc és Magyarország összeütközése ezen települések miatt idővel elkerülhetetlenné vált. A magyar királyság balkáni politikája ezzel új korszakába lépett.