Ugrás a tartalomhoz

História 2001-056

Glatz Ferenc , Farkas Ildikó , Kristó Gyula , Farkas Ildikó , Wolfram, Herwig , Fried, Johannes , Kocsis Gabriella , Treštik, Dušan , Kocsis Gabriella , Niederhauser Emil , Kocsis Gabriella , Budak, Neven , Kocsis Gabriella , Gjuzelev, Vassil , Kocsis Gabriella , Font Márta , Kocsis Gabriella , Frank Tibor , Farkas Ildikó , Bóna István , Hovanyecz László , Szabó Károly, B. , Kertész István , Frisnyák Zsuzsa , Rackebrandt, Wolfgang , Held, Joseph , Farkas Ildikó , Glatz Ferenc

História

26. fejezet -

A Tulipán-ügy

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG!

HELD, Joseph

A Tulipán-ügy

Nem emlékszem már, hogy kitől kapta a „Tulipán” nevet, de az biztos, hogy illett rá. Nagy, busa fején szétállt a haj, mint egy tulipán szirmai, s ezt a jó megfigyelőképességű diákság hamar észrevette.

Tulipán azonban sokban különbözött az 1956 után az Egyesült Államokba érkezett diákoktól. Ő már egyetemi diplomával rendelkezett, de azért kihasználta az egyetem által adott ösztöndíjat, s beiratkozott az egyetem közgazdasági részlegére, graduate képzésre. Mesterfokozatért tanult. Hamar beilleszkedett a magyar származású diákok kis közösségébe és részt vett programjaik szervezésében.

Tulipán hamarosan megnősült. Családja eltartásához az ösztöndíj persze nem volt elég. Hamarosan fiuk született, s ez csak tetézte anyagi gondjait. Különmunkát vállalt tehát az egyetemen. A fizika tanszék laboratóriumában a mesterséges kristályok előállításán dolgozott, vagyis figyelte, amint a gép a kristályokat létrehozta. Közben maradt ideje a tanulásra is. Ekkor olvashatott valamilyen folyóiratban a „csodás lehetőségekről”, amelyek az akkor még ki nem fejlesztett coloradói fennsíkon várták a vállalkozó szellemű embereket.

Ebben az időben (az 1960-as évek elején) indult el az a fajta spekuláció, amelynek keretében lelkiismeretlen alakok Floridában és az ország más részein is, potom áron telkeket ajánlottak megvételre. Persze ezek a „telkek” gyakran árterületeken, nemritkán víz alatt voltak, vagy elérhetetlen hegyeken, járhatatlan őserdőkben. A hirdetéseket általában olyan helyeken tették közre, amelyek jókora távolságra voltak a helyszíntől, s így ritkán adódott alkalma a potenciális vásárlóknak, hogy személyesen nézzenek utána a „csodás lehetőségnek”. Hasonlóan lelkiismeretlen vállalkozók intézték a helyi ügyeket, akik egy húron pendültek a hirdetőkkel.

De Tulipán nem engedte magát becsapni. Apósától kölcsönvett pénzen személyesen utazott Coloradóba, hogy szemrevételezze a lehetőségeket.

Nagy reményekkel tért vissza. Talált egy majdnem négyzetkilométernyi ingatlant, amelyen meleg források voltak. Az volt a terve, hogy egy luxusüdülőt építtet ezen a területen sokféle szolgáltatással, amiből természetesen meg fog gazdagodni. A telek egyik oldala egy már megépült műútra nézett, úgy hogy a közlekedés nem jelentett problémát. A meleg források állítólag gyógyvizet tartalmaztak, ami csak növelte a terület potenciális értékét. Már csak megfelelő számú befektetőre volt szükség, s Tulipán és családjának jövője biztosítottnak látszott.

De nem hiába végezte el Tulipán a gazdaságtan mesterfokozatát! Részvénytársaság megszervezéséhez fogott hozzá. Ahogy azt nekünk elmondta, az rt. részvényeinek 51%-a a felesége tulajdonában volt, ő pedig mint igazgató, fizetést kapott volna a vállalattól. Nagyszerű gondolat!

Nálunk is megjelent egy este egy kis vetítőgéppel, amelynek segítségével megmutatta a gyönyörű coloradói vidéket, ahol a telek volt, s amelyen az üdülőt akarta felépíteni. A vetítés után felajánlotta, hogy egy 500 dolláros befektetés ellenértékeként részesülhetünk majd az üdülő kétségtelenül nagy hasznában.

Persze nem álltunk kötélnek. Abban az időben tanársegédi évi fizetésem 2500 dollárra rúgott (majdnem 500 dollárral kevesebb, mint amikor gödörásó voltam), amiből 720 dollár volt az egyetemi lakásunk bére. Fiaink még kicsik voltak, rokonsággal nem rendelkeztünk, feleségem nem vállalhatott munkát a gyerekek miatt. Hogyan is adhattunk volna ki 500 dollárt, amikor minden fillérre szükségünk volt?

Máshol azonban Tulipán sikeresebb volt, főleg New Brunswick öreg magyarjai között. Összeszedett annyi pénzt, hogy megvehette a földet, s állítólag az építkezést is megindította. Családjával Coloradóba költözött, s ezután jó ideig semmit sem hallottunk felőle.

Egy idő múltán azonban rossz hírek érkeztek Coloradóból. A megígért osztalékok elmaradtak. Az egyik New Brunswick-i magyar fodrászmester, aki valószínűleg nagyobb összeggel lépett bele a vállalkozásba, a helyszínre utazott, hogy megnézze, mi történik. De Tulipánékat nem találta a megadott címen. Nagy nehezen, sok utánjárással kiderítette, hogy a szóban forgó telken nyoma sincs az építkezésnek, s amikor végre megtalálta Tulipán új címét, csak a feleségére és gyerekére akadt rá. Az asszony nagy siránkozások közepette közölte vele, hogy a férje öngyilkos lett.

Hogy ebből mennyi volt igaz, azt senki sem tudta megmondani. A helyi pletyka azt állította New Brunswickban, hogy Tulipán elszelelt Mexikóba, s felesége, ha a botrány lecsendesedik, utána megy. Mindenesetre a pénz eltűnt, s utána Tulipán családja is. Csak csodálkoztunk azon, hogy hiszékeny embereket milyen könnyű becsapni. Sohasem tudtuk meg, hogy mennyi pénzt szedett össze Tulipán, de tetemes összeg lehetett, ha megérte az utánajárást. Ahogy azt az amerikai közmondás mondja: „A bolondot és pénzét könnyű elválasztani egymástól.”

A Tulipán-ügy persze valamennyiünk számára kellemetlenséggel járt. Az öreg magyarok, akik amúgy is gyanakodva néztek az emigráns diákokra (ezek végül is „urak” akartak lenni Amerikában), ezután sokkal rosszabb véleménnyel voltak valamennyiünkről. Nem lehetett őket hibáztatni ezért...