Ugrás a tartalomhoz

História 2003-04

Glatz Ferenc , Szász Zoltán , Katus László , Farkas Ildikó , Deák Ágnes , Farkas Ildikó , Csorba László , Somogyi Éva , Ress Imre , Hargittai István , Hargittai Magdolna , Farkas Ildikó , Zseliczky Béla , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Sudár Balázs , Sudár Balázs , Sudár Balázs

História

13. fejezet -

Eugenika

EMBER ÉS TERMÉSZET

FARKAS Ildikó

Eugenika

„Embernemesítés”

Napjainkban a genetika fejlődése – az emberi genom szinte teljes feltérképezése, a génmanipuláció megvalósulása, az emberi klónozás lehetősége – etikai kérdések sokaságát veti fel a tudomány lehetőségeivel és felelősségével kapcsolatban. Azt hihetnénk, mindennek nincs köze a múlthoz, hiszen ezek a jövő kérdései. Holott a múlt, ha válaszokkal nem is, tanulságokkal szolgálhat a jövő számára.

Az eugenika („a jó születés tudománya”) a genetika fajelmélettel, emberi „fajnemesítéssel” összekapcsolódott, és így a második világháború utánra „szalonképtelenné” vált ága. Elsősorban a náci ideológia (sterilizálás, a fajtisztaság elve, „embernemesítés”) tette hírhedtté, noha a náci eugenikusok szinte semmi újat nem tettek hozzá a már a 19. századtól kialakuló elmélethez.

Darwin (A fajok eredete a természetes kiválogatódás útján, vagy a létért való küzdelemben előnyhöz jutott fajták fennmaradása, 1859) és Mendel (Az öröklődésről, 1865) felfedezései a 19. században megváltoztatták az emberi természetről kialakított addigi képet. Immár az emberre is érvényesnek tekintették a természet törvényeit, így az emberi tulajdonságokat is örökletesnek ismerték el. Az akkori tudomány persze még nem volt biztos abban, mi az öröklődő, és mi nem, pl. az értelmi fogyatékosságot annak tekintették, noha ma már tudjuk, annak egy része magzati károsodás vagy szülési sérülés következménye. (Viszont a legtöbb betegségről mára kiderült – éppen a genetika fejlődésének következtében –, hogy bizony benne vannak a génekben.) Öröklődőnek tekintették az értelmi képességet, így a butaságot, valamint a bűnözői hajlamot, a betegségekre való fogékonyságot és az alkoholizmust is. Így természetesen a rosszabb körülmények között élő alsóbb néprétegeket rosszabb genetikai állományúnak feltételezték.

Az emberi tulajdonságokat népekhez – fajokhoz – kötődőnek tartották, így lehettek „jobb” és „gyengébb” állományú népek (fajok). A kor darwinizmussal keveredett társadalomelmélete, a szociáldarwinizmus a különböző népek, sőt társadalmi rétegek küzdelmét a fajok harcaként értelmezte. (Az európai északi típusú faj felsőbbrendűsége a gyarmatosítást is indokolta.)

Ha pedig a természet törvényei (a túlélésért folytatott harc, a természetes szelekció, a fajok küzdelme) az emberre is érvényesek (a 19. század végének eszméje szerint az emberi társadalom működésére is), akkor miért ne lehetne az emberek esetében is – mint a növénynemesítésben vagy az állattenyésztésben – a jó tulajdonságokat továbbörökíteni és a rosszak átörökítését megakadályozni?

Az eugenika tudományát Darwin unokatestvére, Francis Galton hozta létre (1883), aki meggyőződéssel vallotta az emberi állomány javításának lehetőségét, szelektív átörökítéssel („nemesítéssel”). 1907-ben Nagy-Britanniában Galton vezetésével megalapították az Eugenika Társaságot (ma is működik, Galton Intézet néven). Galton egyik fanatikus tanítványa, Karl Pearson már az 1890-es években a londoni egyetemen létrehozott egy biometrikai laboratóriumot, az emberi tulajdonságok mérésére. 1911-ben ő lett a londoni egyetem első eugenika professzora.

A brit társadalom kedvezően fogadta a haladást megtestesítő új tudományt, a korszak liberálisai is üdvözölték azt. G. B. Shaw, a közgazdász Keynes, vagy a jóléti állam szorgalmazói, Beatrice és Sidney Webb is lelkes híve lett az eugenikának. Németországban is állandó téma volt a századelőn a német faj egészségi állapota, 1905-ben A. Ploetz megalapította a Fajegészségügyi Intézetet.

Az eugenika újabb gondolatokat vetett fel. Hívei úgy vélték, a szociális gondoskodás csak a nem életrevalók életben tartását és a nemkívánatos gének átörökítését jelenti, ami ellentmond a természetes szelekció és a legrátermettebb túlélő darwini elméletének.

A századelőn gyorsan terjedt Európában és főleg az Egyesült Államokban is az eugenika mint elfogadott tudomány, sorra alakultak az ilyen irányú intézetek. 1912-ben, 1921-ben és 1932-ben nemzetközi kongresszuson találkoztak az eugenika tudósai, folyóiratokban publikálták kutatásaik eredményeit. Az Egyesült Államokban a túlélésért folytatott darwini küzdelmet a kapitalizmus szellemével azonosították, nem csoda, hogy az eugenika legfőbb amerikai támogatói e verseny győztesei közül kerültek ki: Andrew Carnegie és John D. Rockefeller. 1904-ben megalapították a főként emberi genetikai kutatásokkal foglalkozó Carnegie Intézetet. 1906-ban a gabonapehelyből meggazdagodott Kellogg támogatásával jött létre a Race Betterment Foundation (Fajnemesítő Alapítvány), 1910-ben pedig Rockefeller és Harriman szponzorálásával az Eugenics Record Office (Eugenika Nyilvántartó Iroda), amely Eugenic News címmel folyóiratot is kiadott. 1914-től egyetemi tanszékeken oktatták az eugenikát.

A pszichológus Goddard a századelőn az USA-ban bevezette a Binet-féle intelligenciatesztet. Ezzel az eugenikusok előtt megnyílt a lehetőség, hogy konkrétan meghatározzák az értelmi képességek mértékét, és ennek alapján, a „nemesítés” érdekében, a nemkívánatos gének továbbörökítését megakadályozzák.

Az eugenika megjelent a törvénykezésben is – elsőként az Egyesült Államokban. 1915-re 28 állam törvénykezése semmissé tette fehérek és négerek házasságát. (Virginia állam ezen törvényét csak 1967-ben törölték el, a washingtoni Legfelsőbb Bíróság utasítására!) 1907-ben hozták meg (Indiana államban) az első eugenikai törvényt a „degeneráltak” sterilizálásáról, és 1931-re már 27 amerikai államban létezett a súlyos értelmi fogyatékosok sterilizálását előíró törvény. Akkorra már Európa több országában volt ilyen törvény, Svájcban és a skandináv országokban is. (Svédországban egészen 1976-ig volt hatályban a sterilizációs törvény úgy, hogy alkalmazták is!) 1913-tól az USA-ban a bevándorlók „mérésére” Ellis Islandon (ahová megérkeznek a bevándorlók) alkalmazni kezdték az intelligenciatesztet, és a Bevándorlási Hivatal ennek alapján tett javaslatot a betelepülni szándékozók befogadásáról. Sőt, faji alapon is korlátozták az engedélyek megadását, egyes „fajokat” ugyanis rosszabb képességűnek könyveltek el, ezeket pedig nem akarták beengedni az országba. Az 1924-ben megalkotott (és csak 1965-ben visszavont!) törvénnyel elsősorban a kelet- és dél-európai bevándorlók számát akarták korlátozni. (Arányukat az összes bevándorló között 45%-ról 15%-ra csökkentette a korlátozás!)

A tudományos világ soha nem támogatta egységesen az eugenikát. Európában a katolikus egyház már a kezdetektől elítélte az eugenika ideológiáját és gyakorlatát, de így tettek egyes baloldali gondolkodók is. Az ellenzők tábora idővel egyre nőtt, és az 1930-as évekre a korábbi támogatók nagy része is az eugenika ellen fordult. (Nagy-Britanniában például Darwin valamikori barátja és legfőbb támogatója, T. H. Huxley unokái lettek az eugenika legfőbb bírálói: Julian Huxley biológus és Aldous Huxley író, aki „Szép új világ” című regényében tárta a világ elé a megvalósult eugenika riasztó vízióját.)

Igazából azonban a náci Németország faji törvényei voltak azok, amelyek valóban elrettentették a tudósokat és támogatóikat az eugenika művelésétől. Igaz, eleinte a nácik is csak azt tették, ami máshol már megvalósult: 1933-ban, hatalomra kerülésük évében bevezették az értelmi fogyatékosok sterilizálását. Az 1935. évi nürnbergi faji törvények azonban túlmentek minden más állam addigi faji törvényeinél. Az 1939. évi eutanázia törvény pedig gyakorlatilag a fogyatékosok fizikai megsemmisítését jelentette. Ebben az évben az USA-ban a Carnegie-alapítvány beszüntette az eugenikai intézetek támogatását, amelyek így bezárták kapuikat. A náci fajelmélet és törvények után az eugenikáról nem lehetett többé tudományként beszélni.

Az eugenika témája – az „ember tökéletesítésének” programja – azonban nem szűnt meg, sőt napjainkban nemhogy kevesebb, hanem egyre több problémát vet fel. Az orvostudomány, a genetika, a biológia az emberiség életminőségének javításán dolgozik, valamennyiünk érdekében. Reménykedünk sikereiben, s abban, hogy a humanitás és felelősség ezúttal meghúzza a tudomány határait ott, ahol kell.