Ugrás a tartalomhoz

História 2003-07

Glatz Ferenc , Berend T. Iván , Farkas Ildikó , Sipos Péter , Kemenczei Tibor , Kristó Gyula , Borhi László , Del Medico Imre , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Csorba László , Pótó János , Pandula Attila

História

1. fejezet -

Az európai szociális államról

RENDSZERVÁLTÁS

GLATZ Ferenc

Az európai szociális államról

Jegyzetlapok

1. Hatalmi államból szolgáltató államot. Nem államtalanítani, hanem az állam közfunkcióit újraértelmezni. Azaz: a polgárok adóforintjait a polgárok közbiztonságára, mindnyájunk versenyképességének javítására fordítsák. Rendfenntartásra, országos infrastruktúrára, környezetvédelemre, képzésre-kultúrára, szociális és egészségügyi közintézményekre. Ez legyen a közfeladat. Igenis adóztatni a „gazdagokat”. „Gazdagodjatok, gazdagodjunk – adózzatok, adózzunk!” És az adókból elsősorban szociális-kulturális intézményeket tartsunk fenn!

Vajon az állam jellegéről dönteni elsősorban a közgazdászok, a költségvetési szakemberek dolga? Hiszen az állam nemcsak a technikai-anyagi gyarapodás, hanem a kulturális-lelki építés és a szociális biztonság eszköze is...

2. Az emberi jogok közé felvenni a szociális esélyegyenlőség elvét. Az állam legyen a szociális esélyegyenlőség eszköze! Ami nem téveszthető össze a kommunisták „szociális egyenlőség” elvével. Az állam biztosítsa, hogy pillanatnyi szociális helyzete miatt senki se essék el a művelődéstől, az egészségügyi minimumtól. Csak így biztosítható, hogy a közügyeket a tehetséges emberek intézzék, mert így a vezető elmék merítési köre az állampolgári közösség egészére kiterjed. Különben csak a gazdagok kasztjának, a társadalom egy kicsiny részének gyermekei juthatnak a közügyek intézésében vezető pozícióhoz. Ahogy ez a tengereken túl – Keleten és Nyugaton – „elfogadott”. De amely kasztosodás számunkra, európaiak számára nem elfogadható...

3. Végrehajtóhatalom-túlsúlyos állam helyett a polgárok és a kormányzati adminisztráció együttműködésére épülő igazgatás. Ehhez viszont le kellene építeni a rendszerváltásban felduzzasztott kormányzati adminisztrációt és háttérintézmény-rendszerét. És változtatni a magatartáson. A polgár legyen partnere az adminisztrációnak. Az állampolgári közösség nem egyszerűen „politikai közeg”, amelyikkel elfogadtatják, megszavaztatják a mindenkori kormányintézkedéseket...

4. A mindenkori kormány legyen az ország kormánya, ne pedig valamelyik pártkoalícióé. Elfogadjuk, hogy a kormányadminisztráció éppen győztes pártkoalíció politikai-gazdasági-kulturális holdudvarának érdekérvényesítője, érdekkijáró intézménye?

5. Felszabadítani a közéletet a mindent eluraló pártosodástól. A közélet ne legyen többé azonos a pártélettel! A köz ügyeinek intézésében előtérbe engedni a valós szakmai szempontokat. Miért fogadjuk el, hogy a demokráciában a napi ügyek intézésénél erősebben érvényesülnek a pártpolitikai szempontok, mint a puha diktatúrában? A közfeladatok ellátásába, a közcélok megvalósításába érdemben bevonni a civil szervezeteket, aktivizálni a polgárok közösségeit. Fejleszteni a civil szervezeti autonómiákat...

6. A szocialitás mint szempont újra erősödik Magyarországon és Európában. Amíg Európa egyik részén fennállott az egypártrendszer és a diktatúra, addig Európában a közfigyelem természetesen a demokrácia politikai intézményei és ezen intézményeket működtető szereplők felé fordul. A polgárok azonban ma már „unják” a pártok túlszereplését, a figyelem jobban a mindennapi élet szociális-kulturális tömeglelki elemei felé fordul. Most bontakoznak ki évezredes európaiságunk, a zsidó-keresztény kultúrkör újabb hajtásai: a szolidaritás, az egymás iránti kíváncsiság, a világra nyitottság embersége. Ami bennünket, európaiakat a föld népei között „mássá tesz”, és összetart. Reméljük, hogy a „szovjet típusú szocialista állam” temetése Európa keleti felén immáron egész Európában egy modern „szociális állam” születésének ideje lesz...