Ugrás a tartalomhoz

História 2003-07

Glatz Ferenc , Berend T. Iván , Farkas Ildikó , Sipos Péter , Kemenczei Tibor , Kristó Gyula , Borhi László , Del Medico Imre , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Csorba László , Pótó János , Pandula Attila

História

3. fejezet -

Bismarck és a szociális törvény

FARKAS Ildikó

Bismarck és a szociális törvény

Bismarck kormánya a munkásszervezetek térnyerése miatt 1881 végén némileg módosította addigi, elsősorban a tiltásra és erőszakra építő munkáspolitikáját. Ekkor tette közzé I. Vilmos császár novemberi üzenetét, amelyben szociális reformokat jelentett be. A „bismarcki szociális törvények” néven ismert reformokkal a munkásszervezetek befolyását igyekeztek visszaszorítani, azáltal, hogy törvényben rögzítették a munkásbiztosítást, megteremtve ezzel a szociális állam alapjait.

1883-ban törvényt hoztak a betegbiztosításról, amelyben kötelező jelleggel előírták az évi 2000 márka alatti jövedelemmel rendelkező ipari munkások és alkalmazottak betegbiztosítását. Ezt később a közlekedési és a mezőgazdasági dolgozókra is kiterjesztették. 1884-ben ezt a rendszert kiegészítették a fentiekre vonatkozó teljes körű balesetbiztosítással is. Az 1889-ben bevezetett rokkantsági és öregségi biztosítás tette teljessé a társadalombiztosítás rendszerét, amelyet ezután nem kötöttek jövedelemszinthez sem. A terheket az állam, a munkáltató és a munkavállaló közösen viselte. Mindezzel Németország a világon elsőként vezetett be egy átfogó, kötelező társadalombiztosítási rendszert.