Ugrás a tartalomhoz

História 2003-07

Glatz Ferenc , Berend T. Iván , Farkas Ildikó , Sipos Péter , Kemenczei Tibor , Kristó Gyula , Borhi László , Del Medico Imre , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Csorba László , Pótó János , Pandula Attila

História

4. fejezet -

A szociális védõháló Magyarországon, 1870–1985

SIPOS Péter

A szociális védőháló Magyarországon, 1870–1985

1870. Megalakul Buda-Pesten az Általános Munkás Betegsegélyző és Rokkantpénztár az önsegély elvén; a szolgáltatásokat a tagsági díjakból fedezik.

1876. Az 1876:XIV. tc., a közegészségügyi törvény, amely első ízben szabályozza átfogóan az orvosi és szülésznői gyakorlatot. Kiterjed a kórházakra és más gyógyintézetekre, a járványokra, a gyógyszerekre és tápszerekre, a baleseti segélynyújtásra és a közegészségügyi szolgálat szervezetére.

1880. Megalakul a szociáldemokrata eszmeiségű Magyarországi Általános Munkáspárt. Programjában szerepel a tízórás munkanap, a 14 éven aluliak foglalkoztatásának eltiltása, a női munka eltiltása az egészségtelen munkakörökben, a balesetvédelem, a gyári egészségvédelem felügyeletének hatékonyabbá tétele.

1891:XIV. tc. a kötelező betegségi biztosításról. A törvény szerint a betegsegélyző pénztárakhoz kell tartoznia mindenkinek, akit az 1884:XVII. tc., az ipartörvény hatálya alá tartozó vállalatok foglalkoztatnak, továbbá akik a kohászatban, a bányászatban, az építőanyag-iparban, a vasúti és hajózási üzemekben dolgoznak. A betegsegélyző pénztár tagjai 20 hétig ingyenes orvosi kezelésben részesülhetnek, gyógyszereket és gyógyászati segédeszközöket, valamint táppénzt, gyermekágyi és temetkezési segélyt kaphatnak.

1900:XVI. tc. a mezőgazdasági munkát vállalók kötelező balesetbiztosításáról. A gazdasági cselédek és idénymunkások baleset esetén gyógykezelésben, gyógy- és kötszerellátásban, munkaképtelenség esetén segélyben részesülnek. Megalakul az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegély Pénztár.

1903. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt programja követeli a nyolcórás munkaidőt, az egészségügy államosítását, az ingyenes orvosi és gyógyellátást valamennyi foglalkozási ágban, beleértve a mezőgazdaságot is, a munkavállalók kötelező biztosítását betegség, baleset, munkanélküliség, rokkantság és öregség esetére.

1907:XIX. tc. az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegségi és baleseti biztosításáról. Mindkét biztosítási ágazat tekintetében kiterjed az ipartörvény hatálya alá eső foglalkozásokra, továbbá az ipartörvény alá nem eső, de ipar-, ill. vállalkozásszerűen űzött foglalkozásokra. Betegség és szülés esetén gyógykezelés és ápolás, gyógyszerek, fürdők és gyógyászati segédeszközök, 20 héten át táppénz, valamint temetkezési segély jár a biztosítottaknak. Baleset esetén szintén ingyenes gyógykezelésben, gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátásban részesülnek.

1917:VII. tc. bevezeti a biztosított nők számára a szoptatási segélyt és az igényjogosultak családtagjainak gyermekágyi segélyét.

1919 márciusában a Forradalmi Kormányzótanács XXI. sz. rendelete kimondja, hogy a betegségi és baleseti biztosítás kiterjed minden munkavállalóra, tehát a mezőgazdaságban dolgozókra is.

1923. A szociáldemokrata szakszervezetek VII. kongresszusának szociálpolitikai követelései: a biztosítás ölelje fel a betegség, a baleset, az öregkor, a rokkantság és a munkanélküliség esetére való biztosítást; terjesszék ki kötelező erővel minden foglalkozási ágra; legyen önkormányzat, amelyet az állam felügyel; a biztosítás aktív terheihez az állam járuljon hozzá.

1927:XXI. tc. a betegségi és baleseti kötelező biztosításról. A jogszabály hatálya kiterjed az ipartörvény és a bányatörvény alá eső vállalatokra, üzemekre és foglalkozásokra, az építőanyag-iparra és mindennemű építkezésre, a szállításra és közlekedésre; az irodák és hivatalok alkalmazottaira, a háztartási alkalmazottakra, valamint a tanoncokra. A biztosítottaknak gyógykezelés, gyógyászati segédeszköz, táppénz, terhességi, gyermekágyi, szoptatási és temetkezési segély jár. A keresőképtelenség esetére megállapított táppénz 1 évig jár, összege a javadalmazás vagy bér 55%-a.

1928:XL. tc. az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelezőbiztosításról. A jogszabály hatálya kiterjed mindazon vállalatokra, üzemekre és foglalkozásokra, amelyek a betegségi biztosítási kötelezettség hatálya alá esnek. Az öregségi korhatár a férfiaknál és nőknél egyaránt a 65. életév betöltése. Rokkantnak azok minősülnek, akik egészségromlás vagy testi fogyatkozás következtében nem tudják megkeresni az átlagos munkavállalói javadalmazás egyharmadát. Az öregségi járadékra jogosító biztosítási időt 400, a rokkantsági, özvegységi és árvasági járadékra jogosító biztosítási időt 200 járulékhétben szabják meg.

1937:XXI. tc. a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról kimondja, hogy a munkaidő nyolc óránál és heti negyvennyolc óránál nem lehet több; legalább negyedóra időtartamú munkaközi szünetet kell adni; egy évi folyamatos szolgálat után évenként hat munkanap fizetéses szabadság jár; a minimális munkabérek hivatalosan megállapítandók.

1938:XII. tc. a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról. A mezőgazdasági munkás 65. életéve betöltése után jogosult járadékra, feltéve, ha utána legalább 15 éven át évente legalább 15 héten át járulékot fizettek.

1938:XXXVI. tc. az iparban (kereskedelemben), a bányászatban és a kohászatban alkalmazott munkások gyermeknevelési pótlékáról. A törvény hatálya alá eső munkavállalóknak családi pótlék jár a gyermek 14. életévének betöltéséig.

1940:XXIII. tc. az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról. Az ONCSA célja a sokgyermekes családok intézményes támogatása, a gyermekvédelem, a megélhetésükben veszélyeztetett, főleg mezőgazdasággal foglalkozó családok boldogulásának megalapozása, földhözjuttatás, telepítés, házépítés támogatása kölcsönnel, házasodási kölcsön folyósítása.

1945. A 2300/1945. ME. sz. rendelet kimondja, hogy a társadalombiztosítási járulékok teljes egészében a munkáltatót terhelik, azokra a bérből és fizetésből tilos levonni.

1945. 6180/1945. ME. sz. rendelet a mezőgazdasági munkások betegségi biztosításáról.

1947. A 10700/1947. Korm. sz. rendelet szerint a családtagok kórházi ápolási ideje 42 napról 60 napra emelkedik. Eddig az egyedülálló dolgozó kórházi ápolása idejére nem részesült táppénzben, a családos biztosított a táppénz 50%-át kapta. A rendelet hatályba lépésétől az egyedülálló személy a kórházi ápolás 31. napjától a táppénzének 25%-át, a családos a táppénz 75%-át kapja.

1948. A 3160/1948. Korm. sz. rendelet szerint, ha a gyermek iskolába jár, vagy kereső foglalkozásra képezik ki, akkor a gyermek 24. életéve betöltéséig az eltartó családi pótlékra jogosult.

1948. A 12370/1948. Korm. sz. rendelet a gyermekbénulásban szenvedő családtag részére egy évi időtartamon belül 270 napi kórházi ápolást biztosít. A gümőkórban szenvedő biztosítottak részére a kórházi ápolás a táppénzigény kimerítése után is jár, legfeljebb 1 év tartamára.

1949. Az 1040/1949. Korm. sz. rendelet a szoptatási segély helyett bevezeti az anyasági segélyt. Előírja, hogy a családtag után is jár temetési segély.

1950. évi 36. sz. törvényerejű rendelet az állami társadalombiztosítás szervezeteiről. Az állami társadalombiztosítás igazgatását a szakszervezetek látják el, a Szakszervezetek Országos Tanácsa irányításával, a Minisztertanács főfelügyeletével. A központi igazgatási és ügyviteli feladatok ellátására létrejön a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK). Az OTI, a MABI és a többi társadalombiztosítási intézet megszűnik.

1950. 3220/1949. Korm. sz. rendelet értelmében a mezőgazdasági termelőszövetkezeti csoportok a tagjaikra és ezek családtagjaira betegség esetére szóló megállapodást köthetnek az OTI-val. Ellátások: gyógykezelés, gyógyszer és kórházi ápolás.

1951. A 119/1951. (IX. 1.) EüM. sz. rendelet szerint a terhes nőt betegállományba kell helyezni, ha munkáját terhességének és egészségi állapotának veszélyeztetése nélkül már nem tudja ellátni.

1952. Hatályba lép az 1951. évi 30. sz. törvényerejű rendelet a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról (az első egységes nyugdíjtörvény). Öregségi nyugdíj jár a 60. életévét betöltött férfinak és az 55. életévét betöltött nőnek, ha legalább 10 év szolgálati ideje van.

1953. A 6/1953. (II. 8.) MT. sz. rendelet szerint családi pótlék a termelőszövetkezeti tagoknak is jár.

1954. Az 1954. évi 28. sz. törvényerejű rendelet, a második egységes nyugdíjtörvény szerint 10 évi szolgálati idő után a törzsnyugdíj összege a korábbi 15–30% helyett a kereset átlagosan 50%-ára emelkedik. A törzsnyugdíjhoz az 1945. I. 1-jét követően munkában töltött évek után évenként a törzsnyugdíj összegének 1–2%-a járul.

1955. 1955. évi 39. sz. törvényerejű rendelet a dolgozók betegségi biztosításáról. A betegségi biztosításban és az egyéb biztosítási ágakban is megszűnik a tárgyi (üzemre, vállalatra, gazdaságra, intézményre, hivatalra szóló) biztosítás. A biztosítás alapja a személyi biztosítás lett, és hatálya kiterjed egyes munkaviszonyban nem álló személyekre (ipari és mezőgazdasági szövetkezeti tagok, tanulók, lelkészek és egyházi tisztségviselők) is.

1958. 1957. évi 65. sz. törvényerejű rendelet a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról. Öregségi nyugdíjra az a 65. életévét betöltött férfi, ill. a 60. életévét betöltött nő jogosult, akinek legalább 20 év szolgálati ideje van. Legalább 10 évi szolgálati idő után is jogosult öregségi nyugdíjra, aki 1961. XII. 31-ig a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe tagként belépett.

1959. 1958. évi 40. sz. törvényerejű rendelet, a harmadik egységes nyugdíjtörvény. A törzsnyugdíj alapul vételével az 1929. január 1-től munkaviszonyban töltött minden egyes év után 1%-os nyugdíjkiegészítés jár. – Az élettárs is részesülhet özvegyi nyugdíjban, ha az élettársi viszony legalább 10 éve fennáll.

1960. Hatályba lép a 38/1959. (VIII. 15.) Korm. sz. rendelet, melynek értelmében családi pótlékra a munkaviszonyban álló dolgozó két eltartott gyermek után jogosult. Az egyedülálló nőnek egy gyermek után is jár családi pótlék.

1963. Az 1962. évi 27. sz. törvényerejű rendelet szerint a kórházi ápolásra szoruló dolgozót időbeli korlátozás nélkül díjtalan kórházi ápolásban kell részesíteni. A családtag részére évente 90 napig jár kórházi ápolás.

1945–1963 között a társadalombiztosításba bevont népesség létszámaránya 31%-ról 97%-ra emelkedik. A teljes foglalkoztatottság mellett a társadalombiztosítás a létbiztonság egyik meghatározó tényezőjévé válik.

Jogkiterjesztő intézkedések 1964–1985 között:

1964. Önkéntes biztosítás formájában jogosultak a betegségi biztosítás egyes ellátásaira a munkaviszonnyal nem rendelkező fordítók, nyelvoktatók, a termelőszövetkezeti csoportok, a szőlő- és gyümölcstermelő szakszövetkezetek tagjai.

1964. A6. sz. törvényerejű rendelet értelmében létrejön a Szakszervezetek Országos Tanácsa Társadalombiztosítási Főigazgatósága.

5/1964. SZOT sz. szabályzat szerint 1964. augusztus 31-ével megszűnik az Országos Nyugdíjintézet és feladatait a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának Nyugdíjfolyósító Igazgatósága látja el.

1965. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagoknál a családi pótlékra jogosult gyermekek korhatára 10 évről 14 évre emelkedik.

1967. A mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja legalább 10 év beszámítható szolgálati idő alapján öregségi nyugdíjban részesülhet.

1967. A 3/1967. (I. 29.) Korm. sz. rendelet – a világon elsőként – bevezeti a gyermekgondozási segélyt.

1970. Bevezetik a magánkereskedők kötelező nyugdíjbiztosítását.

1972. A kötelező betegségi biztosítás hatálya alá vonják a kisiparost, a magánkereskedőt, az egyéni gazdálkodót, az általános és a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadója fizetésére kötelezetteket.

1975. július 1. Az l975. évi II. törvény a társadalombiztosításról egységes elvek szerint szabályozza a társadalombiztosítás keretében a minden magyar állampolgárnak állampolgári jogon járó anyagi ellátást.

1984. Az 5. sz. törvényerejű rendelet értelmében a társadalombiztosítás irányítását állami szervezetek végzik. A központi igazgatási feladatokat a Minisztertanács közvetlen felügyelete alá tartozó Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság látja el.

1985. január 1-től bevezetik a gyermekgondozási díjat, amely a terhességi-gyermekágyi segély 65–75%-a.

1985. szeptember 1-től a gyermekápolási táppénzre való jogosultság kiterjed a gyermek 10 éves koráig.