Ugrás a tartalomhoz

História 2003-07

Glatz Ferenc , Berend T. Iván , Farkas Ildikó , Sipos Péter , Kemenczei Tibor , Kristó Gyula , Borhi László , Del Medico Imre , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Csorba László , Pótó János , Pandula Attila

História

6. fejezet -

Szkítia. Anonymus: A magyarok cselekedetei. Részlet

Szkítia

„Szkítia ugyanis, amelyet Dentümogyernek hívnak, hatalmas föld tőlünk keletre, s határai északtól egészen a Fekete-tengerig terjednek. Legszélén a Don nevű folyó található, kiterjedt mocsarakkal, ahol a cobolyok olyan nagy számban fordulnak elő, hogy nemcsak az előkelők és az egyszerű emberek, de még a gulyások, kanászok, juhászok is prémjével díszítik ruházatukat. E föld ugyanis bővelkedik aranyban és ezüstben, folyói drágakövekben és gyöngyökben. […]

A rómaiak tetteit megörökítő történetírók így szólnak [róluk]: a szkíta nép nagyon bölcs és szelíd volt, a földet nem művelték és szinte soha nem vétkeztek egymás ellen. Nem voltak mesteremberek építette házaik, hanem csak nemezből készült sátraik. Húst, halat, tejet, mézet fogyasztottak, és bőségesen rendelkeztek fűszerekkel. Coboly és egyéb vadak prémjét viselték, arany, ezüst és gyöngy úgy fordult elő földjük folyóvizeiben, akár a kavics. Nem kívánták a másét, hiszen hála sok állatuknak és elegendő élelmüknek, mindnyájan gazdagok voltak. Nem paráználkodtak, hanem kinek-kinek megvolt a maga asszonya. Később azonban az említett nép, belefásulván a háborúkba, oly kegyetlenné vált, amint erről néhány történetíró szól, hogy hirtelen haragjukban emberhúst ettek és emberek vérét itták. […]

A szkíta nép ugyanis olyan kemény volt, hogy minden megpróbáltatást elviselt, nagy termetűek voltak és bátrak a harcban [...], lóháton gyors[ak], fejükön sisakot viseltek, az íj és nyíl használatában felülmúlták a világ minden népét.”

Anonymus: A magyarok cselekedetei