Ugrás a tartalomhoz

História 2003-07

Glatz Ferenc , Berend T. Iván , Farkas Ildikó , Sipos Péter , Kemenczei Tibor , Kristó Gyula , Borhi László , Del Medico Imre , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Csorba László , Pótó János , Pandula Attila

História

9. fejezet -

Tartalom

Bethlenrõl

Bethlenrõl

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG!

DEL MEDICO Imre

Bethlenről

Meditálva azon, amit Zseliczky Béla: „Bethlen Istvánt izolálni kell” c. tanulmányában (História, 2003/4. szám) olvastam, két dolog jutott eszembe. Az egyik egy a Kossuth Klubban 1981-ben – a TIT rendezésében – megtartott előadás volt, amire az adott apropót, hogy akkor volt Bethlen István lemondásának az 50. évfordulója. Az előadást a korszak kiváló ismerője, L. Nagy Zsuzsa tartotta. Noha az előadást meghirdették a sajtóban és előző este a tévében is felhívták rá a figyelmet, talán huszonöten sem voltak a megjelentek. Az előadást Lackó Miklós vezette be. Megállapította, hogy a közönség soraiban ül Vass Zoltán, akinek 1944 őszén Pécsen alkalma volt találkozni Bethlennel, tehát bizonyára van hozzáfűznivalója az előadáshoz. Így is történt. Vass elmondta, hogy valóban felkereste a szovjeteknél „honoris custodia”-ban (ezt a kifejezést használta) lévő Bethlent. Felajánlotta neki, hogy vegyen részt a majd megalakuló demokratikus magyar kormányban. Bethlen visszautasította, mondván öreg, beteg, egyébként is már visszavonult a politikától. Amikor Vass befejezte, megkérdeztem: mivel Bethlen kijelentette, hogy nem óhajt politizálni, miért kellett elvinni őt, és ki akarta azt: Rákosi-e, vagy az oroszok? Még ma is pontosam emlékszem Vass válaszára: „Higgye el nekem, hogy nem mi akartuk, ahogy Wallenberget sem!” Ehhez még az tartozik, hogy távozáskor egy úr – fogalmam sincs, hogy ki volt – hozzám lépett és megköszönte nekem a kérdést.

A másik dolog, ami Zseliczky Béla kitűnő tanulmánya olvastán eszembe jutott, Zsolt Bélának egy 1946-ban megjelent cikke, amiben rámutatott arra, hogy amikor az emigránsok 1919 után elhagyták az országot, valóban a nagybirtokos arisztokrácia volt a hangadó. De a háború előtt már más volt a helyzet: a náci eszmék, a fasiszta ideológia sokkal inkább a munkásság és a kispolgárság körében találtak követőkre, mint a nagybirtokosok körében. Az, ami Bethlennel történt, arra mutat, hogy ha Vass és Rákosi nem is, de a mértékadó szovjet körök – legalábbis 1944 késő őszén – nem ismerték a Zsolt Béla által találóan vázolt helyzetet.

Végül egy korrekció, de más témához. Egy a Teller-interjúhoz (História, 2003/4. szám) tartozó fénykép aláírásában a helyszínt Oak Bridge-nek nevezik, holott az Oak Ridge.