Ugrás a tartalomhoz

História 2003-07

Glatz Ferenc , Berend T. Iván , Farkas Ildikó , Sipos Péter , Kemenczei Tibor , Kristó Gyula , Borhi László , Del Medico Imre , Farkas Ildikó , Farkas Ildikó , Csorba László , Pótó János , Pandula Attila

História

10. fejezet -

Nofretete

DISPUTA

FARKAS Ildikó

Nofretete

Joanne Fletcher angol egyiptológus 2003 nyarán bejelentette, hogy Luxorban, a Királyok Völgyében megtalálta Nofretete királynő múmiáját. Nofretete IV. Amenhotep, más néven Ehnaton fáraó (ur. Kr. e 1352–1336) felesége volt. Híres mellszobra az ókor legszebb asszonyát mutatja nekünk. (Nevének jelentése is az: „A szépség érkezése”.) Nofretete neve akkor vált fogalommá, amikor 1912-ben német régészek az amarnai ásatások során megtalálták az őt ábrázoló mellszobrot, amelyet 1920-tól Berlinben állítottak ki.

Nofreteteről sokat is tudunk meg nagyon keveset.* Egyes források szerint 1381 körül születhetett, Tudasépának nevezték, de családjáról különböző vélemények léteznek. III. Amenhotep fáraó feleségül vette a 15 éves Tudasépát, aki akkor vette fel a Nofretete nevet. Két évvel később, a fáraó halála után, annak fia, az akkor kb. 12 éves IV. Amenhotep, a későbbi Ehnaton fáraó lett Nofretete férje. Hat lányuk született, akik közül az egyik a gyermek Tutanhamon felesége lett.

Ehnaton megreformálta az egyiptomi vallást, a sok isten tisztelete helyett bevezette az egyistenhitet, a napisten Aton kultuszát. Új fővárost épített, ez lett Tell el-Amarna. Mindebben társa, sőt társuralkodója volt Nofretete. A korabeli ábrázolásokon a fáraót realista módon, idealizálás nélkül, és családja – Nofretete és lányai – körében jelenítették meg, ami különbözött az egyiptomi fáraóábrázolások jellegétől.

Nofretete életének története azonban egyszer csak homályba merül: Ehnaton uralmának 12. éve után Nofretete eltűnik a forrásokból. Vannak, akik szerint 37 évesen halt meg, túlélte a kb. harminc évesen elhunyt Ehnatont, aki akkorra már évek óta egy ifjút, a nőies vonású – és Nofretetére emlékeztető – Szemenkárét szerette – ezért tűnt el mellőle Nofretete. (1907-ben a Királyok Völgyében felnyitottak egy Nofretetére utaló – felirata szerint „Akit Ehnaton szeret” – szarkofágot, amelyben egy fiatalember múmiáját találták.) Egyesek szerint Szemenkárét és Ehnatont is Nofretete mérgeztette meg, megpróbált uralkodni, de végül őt is megölték.

Mások szerint – ezt a nézetet képviseli Fletcher is – azonban nem így történt. Amikor Nofretete eltűnt a forrásokból, egy feminin fáraó jelent meg az ábrázolásokon, aki nem más, mint maga Nofretete, aki Ehnaton mellett teljes hatalmat gyakorolt.

Természetes, hogy a régi vallás hívei – elsősorban a mellőzött papság – gyűlölte a fáraót és feleségét. Ehnaton halála után, Tutanhamon uralma alatt minden ehnatoni reformot eltöröltek, és igyekeztek eltüntetni még a nevét is minden feliratról.

A múmiát, amelyet most Nofreteteként azonosítottak, két másikkal együtt még 1898-ban találták meg II. Amenhotep sírjának egyik oldalsó kamrájában, amelyet aztán 1907-ben visszafalaztak. Egy francia régész számolt be akkor a leletről, és arról, hogy a három múmia közül az egyik, a borotvált fejű profilja nagyon emlékeztet Nofretete ábrázolására. Leírta, hogy a múmia mellett egy parókát is talált.

Ez, a parókáról szóló leírás vezette Joanne Fletchert a múmia nyomába. Fletcher ugyanis tárgyi emlékekre szakosodott egyiptológus, aki sokat foglalkozott az egyiptomi parókákkal. A leírás szerint a paróka núbiai stílusú volt, amilyent az Amarna-korban, Ehnaton fáraó idején hordtak az uralkodói család nőtagjai. Fletcher 1994-ben a kairói múzeumban rátalált az említett parókára, és arra, hogy honnan származik. Így jutott el idén nyáron az említett sírkamrába, benne a három földön fekvő, minden borításától – és így minden azonosítási lehetőségtől – megfosztott múmiához. Az egyiket idősebb nőnek, a másikat fiatal fiúnak, a harmadikat pedig, a borotvált fejűt, fiatalabb nőnek tartják.

Ez a harmadik múmia mutatta a megdöbbentő hasonlóságot Nofretete szobrával. A külső jegyeken – a hattyúnyakon és a finom vonásokon – kívül Fletcher szerint a borotvált fej és a kétszer lyukasztott fülcimpa (melyek mind jól láthatók Nofretete szobrán) is azt mutatja, hogy a múmia Nofretete valamikori teste. A királyi eredet mellett szól az is, hogy a múmia karja fáraói stílusban volt hajlítva, bár azt a testről leszakítva találták meg. A testet (feltehetően halála után) súlyosan megrongálták, sírrablók vagy szándékos rongálók, akik a halott túlvilági életét is lehetetlenné akarták tenni tetemének roncsolásával. Fletcher emlékeztet arra, hogy nem tudjuk, mi történt Nofretetével, hogyan halt meg és mikor, ellensége viszont szép számmal akadt.

A fiatalabb nőként azonosított tetemet röntgennel is vizsgálták. Angol szakemberek a múmia koponyája alapján számítógéppel rekonstruálták a múmia valamikori arcát, amelyet Nofretete arcának tartanak. Az egyiptomi régészek nem fogadják el az angol egyiptológus véleményét, és vitatják, hogy a múmia valóban Nofretete lenne.

*Vö. Vanek Zsuzsa: Nofretiti. Feleség mint társuralkodó? História 1987/3. szám! (A szerk.)