Ugrás a tartalomhoz

História 1979-03

Hegyi Klára , Poór István , Sárhidai Gyula , Péter János , Borsányi György , Vida István , Heckenast Gusztáv , Bona Gábor , Kardos József , Mucsi Ferenc , Dombrády Loránd , Szakály Ferenc , László Gyula , Sarkady János , Trogmayer Ottó , Bertényi Iván , Temesváry Ferenc

História

13. fejezet -

Egykorú leírás a kenyérmezei csatáról

SZEMTANÚ

SZAKÁLY Ferenc

Egykorú leírás a kenyérmezei csatáról

Kereken 500 esztendővel ezelőtt, 1479. október 13-án zajlott le a kenyérmezei síkon az a véres ütközet, amelyben Báthori István erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi ispán csapatai megsemmisítő győzelmet arattak egy Erdélybe nyomult török sereg felett. A csata körülményeit és lefolyását eddigelé elsősorban Mátyás király udvari historikusának, Antonio Bonfininek elbeszéléséből ismertük. Az ő hangulatos leírásából került át a köztudatba az a jelenet is, amint Kinizsi fogaival felragadja a földről egy hórihorgas török holttestét és táncot jár vele. Az alábbiakban közölt egykorú német nyelvű leírás a csata utáni napokban keletkezett, névtelen szerzője főként a Kinizsi környezetéből származó értesülésekre támaszkodott. Kisebb tévedései – nem szól arról, hogy a magyarországi segédhadak csaknem megkéstek az ütközetből, tévesen állítja, hogy Ali bég belehalt sérüléseibe – és kis terjedelme ellenére részletesebbnek és pontosabbnak tűnik minden más, a kenyérmezei csatára vonatkozó forrásnál. A fordítást I. Ursu román történész forrásközlése alapján készítettük (Revista pentru istorie, archeologie si filologie 1913. 147–150.), a kipontozott részek, az eredeti megrongálódása következtében, olvashatatlanok. A szövegben előforduló dátumok feloldását, valamint az eredeti névalakokat zárójelben, szöveg-kiegészítéseinket pedig szögletes zárójelben adjuk.

A Szent Kálmán napja előtti szombaton (október 9.) a törökök Erdélybe jöttek egy pasával, aki a török császár tanácsosa volt, neve Isza bég (Essembegh), és két másik főemberrel – az egyiket Ali bégnek (Ala wegh), a másikat Szkender bégnek (Schwenderwegh) nevezik – s ezek hárman voltak a fő-főemberek és 45 ezer törököt és románt hoztak magukkal, és amikor a tartományba érkeztek, az említett főpasa kiküldte hadinépét gyújtogatni és azok sok falut és mezővárost felégettek.

A második napon Ali bég küldte ki az ő hadinépét, ezek is gyújtogattak és elragadtak mindent, amit azon a napon elérhettek.

A harmadik napon a harmadik kapitány küldte ki az ő hadinépét, ezek úgy szintén gyújtogattak és elvittek mindent, amit azon a napon elérhettek... [Az emberek] Báthori Istvánhoz (Watrisfan) menekültek, mégis sok asszonyt és fiúgyermeket ejtettek foglyul.

Ugyanekkor Báthori István a köznépet az erdőkbe küldte s bevágatott minden utat és hágót, s üzent Kinizsi Pálnak (Kynesi Paul), a despotának (dispom) és a két Jaksicsnak (Jäghsten), hogy hamar jöjjenek és segítsék megmenteni a tartományt.

A negyedik napon, vagyis Szent Kálmán napján (október 13.) Báthori István és Kinizsi Pál ... [egyesítették hadaikat], s csatatérre vonultak a törökök ellen, s ott csapataikat csatarendbe állították és a királyi részen mindegyik kapitánynak volt hadizászlója. A mi urunk királyunk udvari hadinépe is saját hadizászlóval rendelkezett.

Azután a két fél csapatai csakhamar összecsaptak és egytől öt óráig viaskodtak, amíg a keresztények a törököket meg nem futamították. Az ütközetben senki sem volt olyan szorult helyzetben, mint Báthori István, és ha Kinizsi Pál a saját csapataival nem siet Báthori Istvánhoz, egész csapatával levágták volna.

Kinizsi Pál azt mondja, hogy életében nem volt még olyan csatában, amelyben az ellenség oly szilárdan állott volna, mint ahogy Isza bég a csapataival. Nem másként állt ott, mint egy erős kőfal; Isza bég azonban csak hamar megsebesült, elmenekült és csapatait Kinizsi Pál lekaszabolta, azután minden török megfutott.

És voltak ott románok is, mintegy négy- vagy ötezer gyalogos; ezek igen keményen harcoltak és sokat megöltek a közkatonák közül. Ahogy aztán értesültem róla, mindegyiküknek egy-egy – két visszahajló heggyel (zuerken) felszerelt – kopjája volt, ezt szegezte maga elé, a másik hasonlóképpen, és így mintegy jó kerítést vontak maguk köré, abból kifelé lődöztek és nagy károkat okoztak a lövéseikkel: azután a románok ezen csapatai ellen egy heves rohamot intéztek, amely szétszórta őket és mindnyájukat levágták…

Azután elfogtak egy törököt, aki elmondta, hogy Ali bég milyen súlyosan megsebesült, s hogy az övével ő kötözte be a sebeit… azután a Szent Kálmán nap utáni pénteken (október 15.) holtan meg is találták Ali béget egy erdőben, a fejét levágták és elküldték Báthori Istvánnak és Kinizsi Pálnak.

Isza béget leszúrták, ugyanígy a törökök sok fő emberét. Isza bég fia fogságba esett, Ali bég fia fogságba esett és sok más török, akiknek a számát még nem tudni, mert még keresik a törököket az erdőkben és a hegységben. A lovakat azonban összefogdosták, azok... [száma] harmincezerre tehető.

A királyi részen mintegy 3 ezer ember vesztette életét, köztük valami ezer kopjás lehet, és Kinizsi Pál azt mondja, hogy egy egész nap nem bírta körüljárni a csatahelyet és hogy valami egy mérföldnyire járóföldön széltében-hosszában úgy hever egymáson a hadinép, mint a búzakévék.

A törököknél ágyúk is voltak és városokat és várakat akartak foglalni s meg akarták szállni az említett tartományt.

Odáig több mint kétszáz falut perzseltek fel.

Egy paraszt egy forinton három törököt vett és összehívta a darabontokat és sok fiatal ember is kiment a hadinéppel és a három törökkel, és a tömegben kikiáltotta: mindenki emlékezzék rá, hogy Mátyás király idejében három törököt vásárolt egy forintért és azután saját kezűleg levágta a három török fejét. Ez az eset a hetvenkilences évben történt.