Ugrás a tartalomhoz

História 1985-056

Németh György , Havas László , Székely György , Györffy György , Szûcs Jenõ , Heckenast Gusztáv , Bölöny József , Hegyi Klára , Trócsányi Zsolt , Wellmann Imre , Hahner Péter , Urbán Aladár , Kosáry Domokos , Lackó Mihály , Hanák Péter , Vadász Sándor , Burucs Kornélia , Niederhauser Emil , Szabó Dániel , Mucsi Ferenc , Hajdu Tibor , Menyhárt Lajos , Pölöskei Ferenc , Nagy Zsuzsa, L. , Vörös Károly , Tilkovszky Loránt , Balogh Sándor , Pótó János , Glatz Ferenc

História

8. fejezet -

A választófejedelem

B

A választófejedelem

A Német-római Szent Birodalom (962–1806) – hivatalos nevén: Heiliges römisches Reich deutscher Nation – a Karolingok kihaltával lépett a Nagy Károly által alapított császárság örökébe. Ettől kezdve választással töltötték be a királyi (császári) méltóságot.

Eleinte – hűen a trónra emelt családhoz – az elhalt király fiát, testvérét vagy más közeli rokonát ismerték el utódjának, választották királlyá. Választójoga volt az összes német uralkodónak. Az 1230 körül keletkezett német jogszabálygyűjtemény, a Sachsenspiegel (Szász tükör) említi, hogy elsőként hat választófejedelem és hetedikként a cseh király választotta a császárt. (Nevük: Kurfürsten – 1500-tól Churfürsten –, latinul: electores.) A 13. század közepétől azután kizárólagosan ők gyakorolták a választás jogát, mint a főhivatalok (Erzämte) birtokosai. Ezek voltak: a mainzi érsek mint a német birodalom főkancellárja, a kölni érsek mint Itália és a trieri érsek mint Burgundia kancellárja, a rajnai palotagróf (der Pfalzgraf am Rhein) mint a birodalmi főasztalnok, a szász herceg mint birodalmi marsall, a brandenburgi őrgróf mint a birodalmi főkamarás, végül a cseh király mint birodalmi főpohárnok. (Vagyis közöttük a világiak a birodalom négy legfontosabb országának képviselői.)

IV. Károly császár 1356. évi aranybullája szerint a választói méltóság (Kurwürde) csak egy ágát illeti meg mindegyik uralkodóháznak (Szászországban a wittenbergit).

Csehország a 15. századtól 1648-ig nem gyakorolta választójogát, a pfalzi 1623-ban Bajorországra szállt át. 1648 után növekedett a választófejedelmek száma. Ekkor a főkincstárnoki hivatallal visszaszállt a választójog Pfalzra, Bajorország pedig nyolcadik választóként gyakorolta tovább a jogot. 1692-ben Hannover kilencedik választóként kapta meg ezt. 1777-ben a bajor királyi ág kihaltával ismét csak nyolc választó maradt. A napóleoni háborúk szétzilálták a birodalom szervezetét. Nemcsak Napóleon tette a maga fejére a német-római császári koronát (1804), de lényegében megszüntette a választófejedelmi méltóságokat is. A háborúk idején, 1801-ben, illetve 1803-ban Köln és Trier elvesztette a választói méltóságot, a többi a Rajnai Szövetség megalapításával, 1806-ban. Csak a hesseni választófejedelem tartotta meg ezt a címet 1866-ig, amikor is országát bekebelezte Poroszország. 1875. január 6-án halt meg az utolsó választófejedelem, a hesseni Frigyes Vilmos.