Engel Pál , Mályusz Elemér , Kosáry Domokos , Sipos Péter , Horváth Zsolt , Szabó Róbert , Pótó János , Polikarpov, V. , Szamszonov, Alexander Mihajlovics , Béres Katalin , Sipos András , Örvös Lajos , Polónyi Péter , Szabó Miklós , Glatz Ferenc , Kovács Éva , Stefány Judit , Takács Péter , Petõ Iván , Burucs Kornélia , Menyhárt Lajos , Vida István , Benda Kálmán , Sas Péter , Siklós András , Hidas Péter , Bölöny József
História
Tartalom
FRISNYÁK Zsuzsa
Még a troli is 70-es …
A felszabadulás utáni első trolibuszvonalat 1949. december 21-én adták át a forgalomnak, az Erzsébet királyné útja (ma Gorkij fasor) és a Kossuth tér közötti szakaszon.
Az új vonal felavatását Sztálin születésnapjára időzítették. A járat, Tifflinger Emma trolibuszvezető javaslatára, a 70 éves Sztálin iránti tisztelet jeléül, a 70-es számot kapta.
A főváros 26 darab új, szovjet trolit szerzett be. Az MTB-82 típusú trolibuszt, amit 1946-ban fejlesztettek ki a Szovjetunióban, eredetileg „átmeneti” típusnak szánták egy ezután tervezendő egységes; végleges típus számára való tapasztalatgyűjtés érdekében”. A troli 65 utas szállítására volt alkalmas (40 ülőhellyel). Maximális sebessége teljes terhelésnél 45 km/h volt. Az új járművet a Világosság című napilap munkatársa így mutatta be a nagyközönségnek: „A legmodernebb járművek egyike a szovjet trolibusz. Nagy előnye, hogy nem zavarja majd a rádióvételt azokban a házakban, melyek előtt elsuhan…”
Svájci rendszer
A felsővezeték-hálózat kiválasztásakor nem a szovjet, hanem a világhírű svájci Kumler–Matter cég mellett döntöttek. Az ő rendszerüknek számos előnye volt, pl. a keresztezések és szerelvények könnyen oldható kötéssel voltak felfüggesztve a vezetékre; a hálózatot nem kellett a hőmérsékletváltozások függvényében utánfeszíteni stb.
A felsővezeték építéséhez a Kumler–Matter cég egy svájci mérnököt és egy szerelőt küldött Magyarországra. A mérnök a felfüggesztéseket jelölte ki, a szerelő pedig a magyar szerelőket tanította be. A felsővezeték-hálózat építését éjjel-nappal folyamatosan végezték a szerelők. A munkát nemcsak a rossz időjárás nehezítette, hanem az is, hogy csak 2 darab tornyos kocsi állt rendelkezésre. Ezek folyamatos ingajáratban közlekedtek az egyes munkahelyek között.
A közönség és a szakemberek az MTB-82 típusú trolibuszt először a BNV őszi vásárán tekinthették meg. Egy személyes visszaemlékezés alapján tudjuk, hogy a szakemberek ekkor látták meg, hogy az áramszedő profilja más, mint a munkavezeték profilja. Azaz a szovjet áramszedő nem illeszkedik a svájci felsővezeték-rendszerhez. Ezért az áramszedőket az utolsó pillanatban ki kellett cserélni egy másikra, melyet szintén a Kumler–Matter szállított le.
A felsővezeték-építők 11 nappal a határidő előtt elkészültek a munkával. Ekkor megindultak a próbajáratok, 2 darab régi, még a háború előtti időkből származó trolibusszal. A 70-es troli megindulását nagy várakozás előzte meg. Már a próbajárás ideje alatt a Nők Lapja verset közölt az eseményről.
A trolibuszvezetők kiképzése 1949 októberében indult meg. A kiválasztott autóbusz-vezetők mellett, a női egyenjogúság jegyében nőket is beiskoláztak a trolibuszvezetői tanfolyamra. A nők számára a tanulás ideje nem volt zavartalan, ugyanis novemberben olyan hírek terjedtek el, hogy a nők gyakorlás közben összetörték a trolibuszt, felszaladtak a járdára, illetve megbuktak a vizsgán. Ezeket a rémhíreket Csepreghi Katalin trolibuszvezető cáfolta meg a Közlekedés című lapban.
A szovjet nép ajándéka
Ilyen előzmények után gördültek ki a Damjanich utcai kocsiszínből az újrafényezett, bordó trolibuszok. Valamennyi kocsi az átadási ünnepség helyszínén, a Dózsa György út és a Vilma királynő utca sarkán sorakozott fel. A járművek elejét Sztálin arcképe díszítette, tetejükön lobogók lengtek. A délben kezdődött ünnepségen Bebrits Lajos közlekedési és postaügyi miniszter arról beszélt, hogy a trolibusz is bizonyítja a Szovjetunió közvetlen baráti segítségét, „…de nemcsak trolibuszokat, hanem műszaki segítséget, szakembereket is kaptunk, és ezzel megjavítjuk a főváros avult közlekedését.” A szovjet kormány ajándékát Pongrácz Kálmán, Budapest polgármestere is megköszönte, s a főváros lakossága nevében átvette az új közlekedési eszközt.
A trolibuszvezetők táviratban kérték meg Rákosi Mátyást, hogy tolmácsolja jókívánságaikat Sztálinnak: „Hálásan köszönjük azt a baráti támogatást, melyet az élenjáró szovjet ipar által termelt trolleybuszokkal nyújtott fővárosunk közlekedésének. Fogadjuk, hogy a termelés, az elméleti továbbképzés és az éberség frontján való százszázalékos helytállásunkkal erősítjük népköztársaságunkat s ezzel a béketábor töretlen arcvonalát.”
A trolibuszvezetők még a megnyitás előtt versenyre hívták ki az autóbusz-vezetőket, mert szerették volna bebizonyítani, hogy a trolibusz a főváros legkorszerűbb és legbiztonságosabb közlekedési eszköze. Ez a verseny már kikerült a sajtó érdeklődéséből.
A belügyminisztérium viszont élénken foglalkozott az első időkben felmerült üzemzavarokkal. A vélelmezett szabotázsokról azonban gyorsan kiderült, hogy egyszerű gödrök csupán.
ÖRVÖS LAJOS:
A TROLLEYBUSZ ÚTJA
Az első próbautakat
teszi. A mi utcánkból látni:
halkan, citromsárgán gurul
mintha csak az áram dudolna
lemezein s fölötte lomha
gesztenyefák ága kinyul…
Most minden ember azt lesi
Hogyan kanyarog, hogyan fékez?
A környékünkön úgy megszokták,
mintha mindig mienk lett volna
itt, ahol tölcsért vájt a bomba
napról napra szebb lesz az ország.
Mi jól emlékezünk pedig,
Nemrég itt a Lövölde-téren
vagy harminc halottat kiástak,
(ahol most a trolleybusz fordul)
megálltunk és a bódékon túl
elindultunk csendben a fáknak.
Ott feküdt szürkén, rongyosan
Petákné is, a viceasszony,
fia kiment a térre éjjel,
ahonnét elvitték az anyját,
az ő ruháját nem a hangyák,
a Horthy-rendszer tépte széjjel.
Itt suhan percenként a szép
trolleybusz és micsoda gazság,
hogy a pompás átadáson
Petákné, több ház mosónője,
nem süppedhet bőrfotöjbe,
hogy kint egy új világot lásson.
Váltana ő is egy szakaszt
s a fasorban, hol bárók éltek,
meredten hegyezné fülét
a kollegisták énekére
s vörös kezét húzná szemére,
mert látja: föltámadt a nép.
Ezt látjuk környékbeliek,
mi is, majd ott a bőrülésről,
mikor halkan, egy gombnyomásra
elsuhanunk az iskola, könyvtár
mellett, mely mind új képet ölt már
s tavaszt hoz őszi utazásba.