Ugrás a tartalomhoz

História 1987-056

Engel Pál , Mályusz Elemér , Kosáry Domokos , Sipos Péter , Horváth Zsolt , Szabó Róbert , Pótó János , Polikarpov, V. , Szamszonov, Alexander Mihajlovics , Béres Katalin , Sipos András , Örvös Lajos , Polónyi Péter , Szabó Miklós , Glatz Ferenc , Kovács Éva , Stefány Judit , Takács Péter , Petõ Iván , Burucs Kornélia , Menyhárt Lajos , Vida István , Benda Kálmán , Sas Péter , Siklós András , Hidas Péter , Bölöny József

História

16. fejezet -

Vezérekrõl, példaképekrõl gyermekeknek. A sztálinizmus tankönyvei

KOVÁCS Éva

Vezérekről, példaképekről gyermekeknek

„Tél felé jár, szén ég a rostán,

pattogva dől a friss meleg,

dunnás ágyban ujját szopja,

nyugodtan alszik a gyerek.

Zsuzsa jegyzetel, balján tartja

ráncosra húzott homlokát,

tollának egy-egy rezzentése

betölti zajjal a szobát.

Gondos anya ő, most tanulja

Sztálin elvtársnak életét…

kicsiny fiát ha ölben tartja,

a szovjetekről mond mesét.

Az óriások birodalmát

beutazta már kisfiam –

tudja, hogy hol folyik a Volga,

s a gazdag Ural merre van.”1

Egy negyedikes kisgyerek az ötvenes évek első felének Magyarországán – többek között – ezen a versen is csiszolhatta olvasni tudását. Az iskolák államosítása és a tankönyvkiadás egységesítése a „fordulat évétől” lehetővé tette, hogy az iskolákat is az ideológiai harc egyik „frontjává” alakítsák át. Minden fokozaton – figyelmen kívül hagyva a tanulók életkori sajátosságait is – megindult az eszmei „harc” a feltételezett ellenséggel szemben.

E törekvés szerves része, a személyi kultusz jellegzetességeinek egyike volt a pártvezetők életútjának, tetteinek és műveinek megjelenítése a tankönyvekben.

Sztálinról a gyermekeknek

Sztálin népszerűsítése érdekében a tankönyvekben leggyakrabban a mozgalmi múlt példáit használták fel. Eszerint a múltban Sztálin minden történelmi fordulat és döntés idején Lenin mellett küzdött. A halott – s így az utód dicsőségére már veszélytelen – forradalmár neve összekapcsolódott Sztálinéval, tekintélyével legitimálták utódja későbbi tetteit.

Az októberi forradalom idején „A kormány feje Lenin volt. Első munkatársa Sztálin” ,2 később pedig az orosz népet „két nagy harcos és bölcs tanítómester, Lenin és Sztálin tanította meg arra, hogy szabad és boldog csak úgy lehet, ha a munkás és a dolgozó paraszt szövetségre lép egymással”3 – olvashatták a 3. osztályos iskolások.

A valódi vezetőnek rendelkeznie kellett azzal a varázzsal, hogy a nép nehéz helyzetekben gondolkodás nélkül kövesse útmutatásait. Például a Szovjet-Oroszország ellen induló intervenció és blokád idején „Sztálin elvtárs felhívással fordult a szovjet emberekhez:

– Menjetek ki a mezőre és keressetek olyan növényeket, amelyekből gumit lehet termelni. A szovjet nép hallgatott a tanácsra. Így akadtak rá a gumipitypangra”4 – olvashatták a 9–10 éves gyermekek.

A gyermekek nemcsak szüleiktől hallhattak a sztálini műszakról. „Elérkezett december 21., a sztálini műszak napja. Az egész üzem lázban égett. Mindenki egyformán drukkolt Kovács Jancsinak, aki ma három géppel kezdte meg munkáját… Dolgozott egyetlen felesleges mozdulat nélkül, és közben csillogó szemmel gondolt Sztálin elvtársra.”5 Nem is csoda, hogy ezek után 2461%-ot teljesített – olvashatták a 3. osztályos nebulók.

Rákosiról a gyermekeknek

Rákosi életútjának alapja szintén a hősies mozgalmi múlt volt. Minél korábban kötelezte el magát valaki az eszmének, annál jobban érződött, hogy nagy áldozatokat vállalt érte. Több tankönyv is megemlítette Rákosi részvételét a századelő diákmozgalmaiban, természetesen nem egyszerűen jelentéktelen harcosként: „Ezekben a harcokban tevékenyen részt vett a fiatal Rákosi Mátyás is, mint a szocialista diákság vezetője.”6

„A Szemere utcai Általános Leányiskolában, a VIII. c. osztályban a tanárnő felolvassa, hogy emelik a tanárok fizetését.”

A régi találkozások közé tartozott az „ifjú költővel”, József Attilával való megismerkedése. Ez is bizonyította, hogy személyisége ereje a legzseniálisabb művészt is hatása alá vonta. A negyedikes könyv így ír: „A találkozás a tanítómester és tanítvány bensőséges viszonyává mélyült, és olyan fordulatot jelentett József Attila szellemi fejlődésében, amelynek nyomai költészetében szinte sorról-sorra követhetők.”7

Az érzékeny lelkű költő mellett az edzett szívű forradalmárok is felnéztek rá, megérezve rendkívüliségét. Az orosz polgárháborúban „Zalkáék táborába is eljárogatott egy fiatal magyar hadnagy, ő oltotta belé is a népek szabadságharcának gondolatát, ő tette Zalka Mátét igazi szabadságharcossá. A fiatal hadnagyot, aki szintén hadifogoly volt, Rákosi Mátyásnak hívták.”8

Az újabb – azaz jelenkori – találkozások sokkal derűsebbek voltak ennél, magukon viselték a jövő biztonságát, még erősebben kiemelték Rákosi személyes tulajdonságait. Egyszerűségét, szerénységét, igazságérzetét, kitűnő emlékezetét, váratlan helyzetekben való találékonyságát, szelídségét, szeretetre méltó voltát. Varga Barnabás Kossuth-díjas bányásszal való találkozása mély nyomot hagyott a sztahanovista dolgozóban – tudhatták meg olvasókönyvükből a 10. évükben járó magyar kisiskolások. „Mindennél többet jelentett számára a Rákosi Mátyás elvtárssal való találkozása. A sztahanovista kongresszus szünetében Rákosi elvtárs kezet fogott vele, régi ismerősként rámosolygott, és csak annyit mondott: – Maga az a Varga Barnabás? Ez a mondás szíven ütötte Varga Barnabást, Rákosi elvtárs ismeri őt! A Kossuth-díj kiosztását követő fogadáson már hosszan elbeszélgetett Rákosi elvtárssal. Kiderült, hogy Rákosi elvtárs már régóta figyelemmel kísérte munkáját és pontosan tudta, milyen győzelmeket ért el a szénbányászatban.”9

Túrkevén, a termelőszövetkezeti városban történt látogatása alkalmával kiderült Rákosiról, hogy már megjelenése is lenyűgöző, egyszerre atyja és fia népének, mindenütt otthon érzi magát, és sosem feledkezik meg múltjáról, arról, hogy ő is kétkezi munkásember volt. Munkás voltát azonnal felfedezhették lényegre törő beszédmódjáról. „A csodálkozástól egy hang sem jött ki a jelenlevők száján, nem hittek a szemüknek. De nem, nem álom, valóság, itt van Rákosi elvtárs, megjött, éppen a legszükségesebb pillanatban. Rákosi elvtárs úgy mozgott, mint a házigazda. Odalépett hozzájuk, barátságosan kezet rázott mindnyájukkal… Aztán Rákosi elvtárs gyorsan levette a kabátját, és – otthonosan, egyszerűen leült az asztalhoz.

– Lássunk munkához elvtársak… A meglepetés feloldódott. Rákosi elvtársnak is sok kérdése volt, de nekik is.”10

Személyes tulajdonságai, tapasztalatai alapján a történetekből kitűnt, hogy csakis ő lehetett az egyetlen alkalmas vezető, a nép mindent neki köszönhet. Munkakedve nem lankadt, gondolatai mindig a nemzet sorsa körül forogtak. Hasonlóan nagy tanítójához, az ő szava is szent volt a népnek, hívására, kérésére minden erőfeszítésre készek voltak. „A Párt, Rákosi Mátyás népünk szeretett vezetőjének felhívására idesereglettek a nagyüzemi ifjúmunkások, eljöttek a falusi, tanyai fiatalok, hogy felépítsék szakmunkásaink, mérnökeink vezetésével a Dunai Vasművet.11

A Rákosiról szóló „evangélium” kiegészült a tőle származó idézetek hosszú sorával. Elemezte a nemzeti lét szempontjából fontos fogalmakat, megvilágította az ország gazdasági, politikai helyzetét, segített helyesen értelmezni a múlt hibáit. A politikai magyarázatok között jelentékeny helyet foglal el a hazafiság, a hon védelmének helyes értelmezése, a békeharc sajátosságainak összefoglalása. „Mi, a Magyar Dolgozók Pártja s velünk az egész magyar dolgozó nép ígérhetjük, hogy lankadatlanul, hűen, erőnket nem kímélve küzdünk tovább a béke frontján, s mindenütt ott leszünk, ahol a béke nagy ügyéért küzdeni s áldozni kell”12 – olvashattuk.

A békeharc azonban ennél többre kötelezett. „Dolgozó népünk tudja, hogy honvédsége csak azt a célt szolgálja, hogy népi demokráciánk vívmányait megvédje.”13

Más korabeli vezető politikus és ideológus nevét is megismerhették a 10 évesek a tankönyvekben. Ugyancsak a negyedik osztályosokat például Farkas Mihály szavai győzték meg II. Rákóczi Ferenc nagyságáról „Rákóczi Ferenc a szabadságharc vezéreként él népünk szívében. Ő volt a Habsburgok ellen folytatott igazságos háború legendás katonai és politikai vezetője!” – idézte a könyv a honvédelmi miniszter szavait.14

*

Az eddig bemutatott idézetek tankönyveinkben 1949/50-től jelentek meg, csúcspontjuk az 1951–55-ös időszak. Sztálin halála nincs hatással a tankönyvek hangvételére, a korábbi években készített dicsőítő szövegek változatlan utánnyomással találhatók meg bennük.

A cezúra 1956 után jelentkezett. Az 1957-ben kiadott „kísérleti jellegű” tankönyvekben a szerzők láthatólag az ilyen típusú idézetek és történetek kihagyását tűzték célul maguk elé. A bölcs vezetőkből, neves hősökből névtelen, vagy átlagnévvel jelölt hősök lettek, és érdekes módon megnövekedett a gyermekhősök aránya. Noha a témákból még sok ismerősen csengett: a dolgozók szenvedései, éhezése, szörnyű halála a régi korszakokban, a gyermekek felhőtlen boldogsága, a felnőttek céltudatos munkája a jelenben; az egyetlen forradalmár név, amely gyakran előfordult: Leniné.

Jegyzetek

1 Szüdi György: Tél felé jár – részlet. In: Negyedik könyvünk 1932. 12. o.

2 Harmadik könyvünk 1953. 62. o. 3 Uo. 36–57. o.

4 Negyedik könyvünk 1952. 210. o.

5 Harmadik könyvünk 1953. 198–199. o. s Negyedik könyvünk 1952. 144. o. 7 Uo. 136. o.

8 Uo. 162. o.

9 Uo. 69. o.

10 Uo. 86. o.

11 Uo. 200. o.

12 Uo. 104. o.

13 Uo. 92. o.

14 Uo. 129. o.