Ugrás a tartalomhoz

História 1988-06

Glatz Ferenc , Izsák Lajos , Molnár János , Gergely Jenõ , Vida István , Antall József , Göncz Árpád , Vörös Vince , Glatz Ferenc , Kajári Erzsébet , Stefány Judit , Sipos Péter , Jeszenszky Géza , Erényi Tibor , Bartha Antal , Esti Béla

História

3. fejezet -

KDNP (Kereszténydemokrata Néppárt), MFP (Magyar Függetlenségi Párt), DNP (Demokrata Néppárt), 1947, 1956

IZSÁK Lajos

KDNP, MFP, DNP

Nagy Imre miniszterelnök október 30-án az MDP vezetősége döntése alapján jelentette be az egypártrendszer megszüntetését és a koalíciós kormányzás visszaállítását, továbbá azt is, hogy a kormányon belül egy szűkebb kabinet alakult a volt koalíciós pártok képviselőinek részvételével.

Október 30-án a Magyar Dolgozók Pártja – október 28-án létesített – Elnöksége, kétnapos vita után kimondta a párt feloszlatását. S helyette – Magyar Szocialista Munkáspárt névvel – új párt alakítását határozta él, melynek vezetésére Ideiglenes Intéző Bizottságot hozott létre. Ennek tagjai: Donáth Ferenc, Kádár János, Kopácsi Sándor, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre és Szántó Zoltán lettek.

A fentebbi eseményekkel egy időben, október 30–31-re a volt koalíciós pártok közül újjászerveződött a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt és Petőfi Párt néven a Nemzeti Parasztpárt. A koalíciós időszak ellenzéki pártjai közül programmal, illetve programelképzelésekkel jelentkezett a Keresztény Demokrata Néppárt, a Magyar Függetlenségi Párt és a Demokrata Néppárt, újjáalakulását bejelentette a Polgári Demokrata Párt, Katolikus Néppárt, Magyar Szabadság Párt, Magyar Radikális Párt. Új pártként a Magyar Forradalmi Ifjúsági Párt programot is adott, rajta kívül azután számos új párt – Keresztény Magyar Párt, Keresztény Nemzeti Párt, Független Magyar Néppárt, Keresztény Párt, Magyar Demokratikus Unió stb. – is alakult, s a bejelentéssel – kidolgozott és hivatalosan meghirdetett program nélkül – tevékenységét be is fejezte. E nevek mögött többnyire a volt ellenzéki pártok és a régi „keresztény kurzus” újra előlépett politikusai és követőik húzódtak meg.

A Keresztény Demokrata Néppártot Mikó Árpád és Molnár György József szervezte újjá. A meglehetősen bizonytalan összetételű és vezetésű párt sajtóértesülések szerint arra vállalkozott, hogy „Felekezeti különbség nélkül minden magyar embert, aki a keresztény etikát magáévá teszi, szívesen lát tagjai sorában. Egyetlen feltétel, hogy a jelentkező mind az elmúlt Rákosi–Gerő-korszak, mind a fasizmus bűneiben teljesen bűntelen legyen”. (Magyar Világ, 1956. november 3.) A párt vezetőségében – egyes források szerint – szívesen látták volna dr. Gróh Gyulát, Mindszenty József bíboros korábbi jogtanácsosát, valamint a liberális, „illetve a polgári demokrata felfogású és irányzatú” Rassay Károlyt, Ruppert Rezsőt és a hajdani kisgazda Drozdy Győzőt.

Az 1947 novemberében feloszlatott Magyar Függetlenségi Párt 1956. október 31-én alakult újjá. A pártot nem Pfeiffer Zoltán egykori legközelebbi hívei, az MFP tényleges irányítói, hanem a koalíciós időszakban kevésbé ismert egykori párttagok hozták létre. Így az MFP elnöke Hornyák Tibor, alelnökei Gémes József és Bozai Ferenc, szervező titkára Fazekas György, irodavezetője Hulica Tivadar, pénztárosa pedig Fodor Simon lett.

A párt továbbra is vallotta a polgári eszmék képviseletének gondolatát, 1947. évi programjuk folytatását és tényleges valóra váltását. 1956. november 1-jén Független jövő című lap indítására kértek engedélyt, s egyúttal akkor közölték politikai célkitűzéseiket is.

A Demokrata Néppárt egykori (1947) országgyűlési képviselői közül Farkas Dénes, Keresztes Sándor, Mihelics Vid és Székely Imre Kálmán 1956. október 30-án intézett levelet Nagy Imre miniszterelnökhöz, s ebben jelentették be a DNP újraindítását, valamint azt a szándékukat, hogy a párt részt kíván venni a legközelebbi szabad országgyűlési választásokon”. November 1-jén ezt az igényt Farkas Dénes a rádióban is megismételte, s egyúttal felszólította a párt volt képviselőit, valamint korábbi híveit, hogy azonnal kezdjék meg mindenütt – vidéken is – a békés, nyugodt szervezkedést. Mihelics Vid november 1-jén a Hazánk (a párt korábbi lapjának is ez volt a neve) napilapként való megjelentetését kérte, majd egyetlen megjelent számában A mi roppant felelősségünk című vezércikkében foglalt állást a program végleges formába öntéséig a DNP legfontosabb politikai irányelvei, törekvései tekintetében.

DOKUMENTUMOK

1956. október 30. A Keresztény Demokrata Néppárt programja

1. [Követeljük] Az összes szovjet csapatok azonnali kivonását Magyarország területéről, a magyar békeszerződés értelmében és velük együtt az úgynevezett katonai és gazdasági szakembereket. Velük együtt távozzanak hazánkból a szovjet családok, hogy az általuk kibombázott magyar családok fedélhez jussanak. Így több kenyér is fog jutni hős fiainknak.

2. Politikai menedékjogot biztosít a magyar nép azoknak a szovjet harcosoknak, akik átálltak a magyar néphez és ezzel tanúbizonyságát adták annak, hogy ők is megelégelték a hazájukban folyó terrorállapotokat.

3. Úgy gazdaságilag, mint politikailag független Magyarországot követelünk a világ valamennyi országával egyetemben.

4. Az ENSZ útján felelősségre vonni a Szovjetuniót belügyeinkbe való beavatkozás, valamint a visszatartott hadifoglyok ügyében.

5. Rádió-, sajtó- és véleményszabadságot a dolgozó népnek.

6. Független kisipart, kiskereskedelmet és ezzel kapcsolatosan méltányos adózást.

7. Független egyéni parasztgazdaságokat, a beszolgáltatások eltörlésével.

8. Biztosítjuk a magántulajdon védelmét, a nagybirtok, bánya és nagyüzemek kivételével, amelyek továbbra is állami kezelésben maradnak.

9. Általános fizetésrendezést követelünk oly módon, hogy minden család és családfő keresetéből becsületesen meg tudjon élni.

10. Tanulmányi ösztöndíjat, valamint szabad felvételt követelünk a közép-, valamint felsőiskolákba.

11. A dolgozók érdekeit védő, önálló, független szakszervezeteket követelünk.

12. Azonnal felbontani a Varsói Szerződést.

13. Teljes vallásszabadságot minden egyház részére.

14. Azonnal szabadon bocsátani és hivatalába állítani Mindszenty hercegprímást.

15. Titkos választást, több párt részvételével.

16. Olyan magyar kormányt, amely biztosítékot nyújt arra, hogy hazánk idegen uralom alá, valamint ilyen helyzetbe soha többé nem jut.

1956. november 1. A Magyar Függetlenségi Párt programja

1. Az alkotó magyar béke megszilárdítása, annak biztosítása, a nemzetközileg elismert magyar függetlenség kinyilvánítása.

2. A keresztény magyar lélekkel való megbocsátás útján a belső társadalmi rend és béke megteremtése, az ország újjáépítése, lelkileg és anyagilag boldogabbá tétele.

3. A szólás-, sajtó-, gyülekezés-, vallás-, kulturális és munka-szabadság biztosítása minden magyar állampolgár számára, pártállásra, fajra, nemre és vallási meggyőződésre való tekintet nélkül.

4. A magántulajdon sérthetetlensége.

5. Az adónak csak a közérdeket szolgáló, feltétlenül szükséges józan, az egyén teherbíró képességét meg nem haladó fokra való lecsökkentése.

6. A tiszta, örök és magyar polgári demokrácia megvalósítása.

1956. november 4. A Demokrata Néppárt programpontjai

l. Feltétlenül helyeseljük hazánk nemzetközi semlegességének kimondását. Annak elismertetésében és megvédésében minden erőnkkel közre is működünk.

2. Tudomásul vesszük a nemzetgazdaságnak állami, szövetkezeti és magánszektorra oszlását. Ahol azonban maguk az érdekeltek is túlduzzasztottnak érzik az állami szektort, főleg a mezőgazdaságban, annak csökkentését javasoljuk. Kívánjuk a termelés irányítását is, mert ez ma már világpiaci szükségesség is, ám ragaszkodunk ahhoz, hogy ez az irányítás kizárólag az előnyösségre és a saját jónak önkéntes belátására építsen.

3. Szabad és egységes szakszervezetek legyenek, amelyek a teljes szabadság birtokában minél nagyobb saját vagyonnal rendelkezzenek. Nem engedjük meg, és nem mozdítjuk elő az esetleges olyan törekvéseket, amelyek a szakszervezeti szabadságot és egységet veszélyeztetnék. Amennyiben kívánják, önkormányzattal felruházott érdekképviseleti szerveket alakíthassanak ki a többi foglalkozási csoportok is. Legyünk szószólói a minél fejlettebb üzemi demokráciának. Köteles legyen az államhatalom is mindenkor bevonni az érdekelt szakszervezeteket és érdekképviseleti szerveket a gazdaságpolitika és a szociálpolitika intézésébe.

4. Követeljük természetesen az egyházak és vallási közösségek teljes szabadságát mind a kultusz, mind a kultúra körében. A konkordátumot a Szentszékkel.

5. Nekünk akkor is példát kell mutatnunk a szellem szabadságának tiszteletére, ha netalán módunkban állna fellépni ellene. Miben különböznénk egyébként azoktól a rendszerektől, amelyeket megtagadtunk? Őszintén kívánjuk tehát az egyetemek és főiskolák autonómiáját, a tanulás és továbbképzés lehetőségének nemcsak elméleti, de gyakorlati biztosítását is kivétel nélkül mindenki számára.

6. Akik a Demokrata Néppárt működését újból megindítottuk, a leghatározottabban szembenállunk minden olyan restaurációs kísérlettel, amely a bányákat és kulcsiparokat ki akarná venni az állam, a gyárakat a munkásság, a földet a parasztság kezéből. Tartsuk szem előtt a tételt, amely egyenesen világnézetünkből folyik, hogy nem a munkát kell a tőkének, hanem a tőkét kell a munkának alája rendelni. Meg kell kívánnunk, hogy az egyéni körülmények mérlegelésével és az elemi igazságérzetet kielégítő fokig, méltányos kártérítést állapítsanak meg a közelmúltban kisajátított termelési eszközök és javak egykori tulajdonosai számára. Kívánjuk továbbá, hogy a múltban anyagilag tönkretett vagy kirívó sérelmeket szenvedett polgárok legalább a jövőben megfelelő támogatásban, nyugdíjban vagy járadékban részesüljenek. Végül, hogy az ipari kisüzemeket, a normál típusú kereskedelmi vállalatokat, továbbá a lakóházakat – ha fenntartások és megkötések mellett is – adják vissza volt tulajdonosuknak.

7. A borzalmas bűnök, hibák és embertelenségek ellenére is történtek olyan változások, amelyek nélkül aligha foghatnánk hozzá politikai, társadalmi és gazdasági berendezkedésünk olyan mérvű demokratizálásához, mint amilyenen ma már bízvást munkálkodhatunk. Csak egyetlen példát! Hogy mennyi értékkel gazdagították értelmiségünket és általában az egész nemzetet a munkásság és parasztság soraiból kiemelt és iskolába küldött fiatalok, azt éppen a most lefolyt heroikus, nemcsak, nemzeti, de világnézetet alakító események világosan megmutatták. Nem mondhatunk kereszténynek semmiféle pártot, ha nem az a töretlen elhatározása, hogy sohasem hátra, hanem előre, folyvást előbbre megy.

8. Nagy rossznak kellene minősíteni, ha mindaddig, amíg népünk a szabad választásokon ki nem fejezte akaratát, a kormányzat a sürgető visszásságok orvoslásán kívül bármiféle lényegesebb módosítást végezne az ország jelenlegi gazdasági helyzetén.

9. Addig is, amíg a nép eldöntötte, milyen mederbe kívánja terelni életét és kikre bízza sorsának irányítását, minden tőlünk telhetőt el kell követnünk a rend és a nyugalom, a termelő munka érdekében. Ide tartozik az is, hogy útját álljuk, és véget vessünk az önbíráskodásnak, amely csak demoralizálásra vezethet, még akkor is, ha jogos elkeseredés húzódik meg mögötte.

10. Súlyos felelősség, óriási feladat az, amivel elesett hőseink megterheltek valamennyiünket. Hogy mint nemzet is elviselhessük és megbirkózhassunk vele, ez okból kérjük a magyar munkásokat, parasztokat és értelmiségieket, férfiakat és nőket, időseket és fiatalokat egyaránt: sorakozzanak és zárkózzanak fel mögénk.