Ugrás a tartalomhoz

História 1993-056

Glatz Ferenc , Bíró Mária , Kubinyi András , Váczy Péter , Endrei Walter , Knézy Judit , Stefány Judit , Gál Edit, B. , Kovács Éva , Ráday Mihály , Frisnyák Zsuzsa , Juhász Gyula , Haselsteiner, Horst , Erényi Tibor , Kákosy László , Kertész István , Ormos Mária , Egyed Ákos , Sipos Péter , Gergely Jenõ , Murányi Gábor , Bozó Gyula , Szakály Ferenc , Varga Éva

História

6. fejezet -

Kemence a honfoglalóknál

VÁCZY Péter

Kemence a honfoglalóknál

A régi sütőalkalmatosság, a pest és a kemence. Félreértés elkerülése végett hangsúlyoznunk kell, hogy a pest éppoly zárt tüzelésű, mint a kemence. Hogy melyik volt előbb? Lényegtelen, hiszen eredetileg más-más célt szolgáltak. Mindkettő szláv eredetű nyelvünkben, de míg a pest a szláv peko, „süt” szóból ered, és ennélfogva kenyérsütésre és edények kiégetésére (fazekasság) egyaránt alkalmas volt, addig a kemence kezdetben – és az oroszban máig – mint fürdőalkalmatosság szerepelt. A szkíták korától kezdve hallunk arról, hogy Dél-Oroszországban áttüzesített kőlapokra vizet szórtak, és az így támadt gőzt használták fürdésre. Nevét a kemence a kőlapoktól kapta. A régészek a kijevi, poltavai, Don menti területeken a 8–9. századból számos ilyen kőkemencére bukkantak a feltárt egyhelyiségű, füstös házakban. Idővel ezeket nemcsak fürdésre, hanem sütésre is igénybe vették. A pecs-kamenka elnevezés erre mutat. A kőkemencéken kívül azonban agyagból vert téglalap formájú kemencéket is kiástak, pl. A. A. Manszurov a Sztáraja-Rjázon területen a 11–13. századból. Pecs, vagy a bolgár–szláv pest lehetett a nevük. A magyarországi kemencék több tekintetben eltérnek az oroszországiaktól. Mind agyagból készültek, mégpedig vagy a fal sarkából vájták ki, vagy önálló építmények voltak. Nem változtat a tényen, hogy némelyik agyagába lapos köveket is helyeztek. A magyar kemencék a szó eredeti értelmében nem „kemencék”, de idővel általános jelentésváltozás következtében, mégis ezen a néven szerepelnek.

Részlet a szerző „Képek a magyar történet korai századaiból” című, 1994 tavaszán megjelenő kötetéből.