Ugrás a tartalomhoz

História 1993-056

Glatz Ferenc , Bíró Mária , Kubinyi András , Váczy Péter , Endrei Walter , Knézy Judit , Stefány Judit , Gál Edit, B. , Kovács Éva , Ráday Mihály , Frisnyák Zsuzsa , Juhász Gyula , Haselsteiner, Horst , Erényi Tibor , Kákosy László , Kertész István , Ormos Mária , Egyed Ákos , Sipos Péter , Gergely Jenõ , Murányi Gábor , Bozó Gyula , Szakály Ferenc , Varga Éva

História

9. fejezet -

Mire jó a kemence?

STEFÁNY Judit

Mire jó a kemence?

A kemencét elsősorban kenyérsütésre használták. A kenyér többnyire egy hétre készült. Ilyenkor a kemence egyik felét mindig tisztán hagyták, s csak a másik felére húzták a tüzet. Akkor lehetett csak betenni a kenyértésztát, ha már jól átforrósodott a kemence alja. Az elsőbe egy meggyújtott fácskát állítottak, s az világította be a kemence belsejét. Az alföldi nagy, kerek kenyér 3 óra alatt sült meg.

A kenyéren kívül különböző kelt tészták, sütemények sültek benne. A sütéshez használt eszközök közül a legfontosabbak a piszkafa, a sütőlapát, a tepsik és a későbbiekben a különböző süteménysütő formák.

A kemence alkalmas volt főzésre is. Általában a hosszú főzési időt és egyenletes hőmérsékletet igénylő ételeket (hüvelyesek, káposzta) készítettek benne. Ehhez cserép kantákat, azaz vászonfazekakat használtak.

Használták a különböző gyümölcsök aszalására is.

A kemence másik alapvető feladata a fűtés volt. A fűtési időszak az időjárástól függően októbertől áprilisig tartott. Tüzelésre elsősorban a haszonnövények egyes részeit (pl. kukoricaszár) használták. A sárkemencék átmelegedéséhez legalább egy óra kellett, de olyan hosszan megtartotta a hőt, hogy még másnap reggelig sem hűlt ki teljesen.

A kemence testét rendszerint sárból vagy fából készült padka vette félkörívben körül. E padka ülő- és fekvőhelyül is szolgált. Idetelepedtek az idősebbek, ha ülőmunkát végeztek, itt üldögéltek az asszonyok, a gyermekek, itt adtak helyet a hideg időben hazaérkezőknek, házbelieknek és idegeneknek. Sokszor szőnyeggel is letakarták, hogy ne piszkolódjék.

A kemence fontos része volt a hátsó falhoz csatlakozó szélesebb sarokpihenő, ismertebb nevén a sut (kuckó, szurgyik), amely a gyermekek alvó, játszó és búvóhelye volt. Alvásra egyébként a kürtős kemencék széles, lapos tetejét is igénybe vették.

Tárolásra is jó volt az eldugottabb kemencesut. „Sutba dobták”, azaz a sut melletti falra helyezett akasztókra kerültek a kiöregedett ruhák, de az ünneplőcsizma is. A kemence peremén elfértek a szükséges apróságok, varrókészlet, petróleumlámpa, gyufa.

Szárítani is legjobban a kemence mellett lehetett. Tésztát, hagymát, tökmagot a tetején, a vizes ruhát rudakra teregetve. Nagyon fontos szerep jutott a kemencének magának a háznak a kiszárításában is. Komoly alapozás hiányában a nedvességet így sikerült csak leküzdeni, s az egészségügyi szempontból oly fontos száraz, tiszta levegőt megőrizni.

Ha langyosítani kellett valamit, ismét csak a kemence ajánlkozott legjobb helyül. Tetejére került a kovász, a túl hideg víz vagy bor. Oldalához nyomták lefekvés előtt az ágyneműt.

A mindennapi teendőkön túl a gyógyításhoz (pl. rühesség, tetvesség) és bizonyos rontás elleni eljárásokhoz is használták a kemencét.

A kemence rendben tartása s a hozzáfűződő munkák asszonyi feladatnak számítottak.

A kemencét a körülötte folyó munka és pihenés a ház belső életének legfontosabb elemévé emelte. Talán ezt leglátványosabban az a szokás bizonyítja, hogy amikor az új asszonyt az újdonsült férj házába bevezették, körülvitték a tűzhelyen, amely a családtaggá fogadást jelképezte.