Ugrás a tartalomhoz

História 1993-056

Glatz Ferenc , Bíró Mária , Kubinyi András , Váczy Péter , Endrei Walter , Knézy Judit , Stefány Judit , Gál Edit, B. , Kovács Éva , Ráday Mihály , Frisnyák Zsuzsa , Juhász Gyula , Haselsteiner, Horst , Erényi Tibor , Kákosy László , Kertész István , Ormos Mária , Egyed Ákos , Sipos Péter , Gergely Jenõ , Murányi Gábor , Bozó Gyula , Szakály Ferenc , Varga Éva

História

12. fejezet -

Kályhakiállítások

Kályhakiállítások

A két világháború között a M. Kir. Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet rendszeresen rendezett a hazai házi tüzelőberendezéseket bemutató kiállítást.

Ennek 1931. évi katalógusát lapozgatva kiderül, hogy a hazai gyártók igyekeztek minden réteg igényét és pénztárcáját figyelembe venni a lakásokban elengedhetetlen fűtőberendezések gyártásánál.

A szegényebb rétegeknek készült többek között a Fuchs és Schlichter cég „Ramses” nevű hengeres, lemez, függő samottaknás kályha, amely a magyar barnaszén eltüzelésére is alkalmas volt. A kályhán belül a lemezköpeny egész hosszában csatorna húzódott, melynek felső vége a füstcsőcsonkba, alsó vége a hamutérbe torkollott. E csatorna tetszés szerint volt nyitható és zárható, s megakadályozta a felesleges levegő tűztérbe áramlását (ami fokozta volna az égést). Az egyaknás típust a diónagyságú vagy nagyobb szenet használóknak, a kétaknás változatot pedig az apró, poros szénhulladékhoz jutóknak készítették.

A Budapest–Salgótarjáni Gépgyár (amely az első magyar gyártású kályhát készítette) a kiállításon „Neo Perpetuum” nevű kályhájával szerepelt. A kétaknás fűtőberendezés kiválóan alkalmazkodott a hazai gázdús szenekhez. Öntöttvas lapokból készült, belül samottlapokkal bélelték. Szintén samottlapokkal osztották ketté a kályha belsejét töltő- és fűtőaknára. A töltőaknát összetett rostély választotta el a hamutértől. A fűtőkamrában két légcirkulációs cső áramoltatta a levegőt. A padló védelmére öntöttvasból vagy lemezből készített sajtolt alátétet választhatott a vevő.

Weiss Manfréd „Rapid” kályhája már egész komoly építményként díszíthette a szobát öntöttvas, négyszögletes, központi szabályozóval ellátott fűtőberendezést kaphatott pénzéért az érdeklődő. E kályhát felülről 10–12 órára előre fel lehetett tölteni, s ezután automatikusan adagolta a tüzelőt a leégett helyébe. A töltőakna mögé radiátorkamrát helyeztek légcirkulációs csövekkel. Megfelelő huzatszabályozás esetén a betöltött szén 10–20 cm magasságig izzott, a fölött azonban csak gyengén melegedett. Az égéshez szükséges levegőszabályozó készüléken jutott a rostély alá és fölé. E kályha éjszaka is éghetett, nem volt szükség naponta újabb begyújtásra. Hamutisztításra fűtés közben is lehetőség nyílt. Hat nagyságban készítették, fekete és zománcozott kivitelben. A módosabb családok kényelmét szolgálta ez a tiszta, egyenletes fűtési lehetőség, amely – a katalógus szerint – por-, füst-, hamu- és szikramentes volt.