Ugrás a tartalomhoz

História 1993-056

Glatz Ferenc , Bíró Mária , Kubinyi András , Váczy Péter , Endrei Walter , Knézy Judit , Stefány Judit , Gál Edit, B. , Kovács Éva , Ráday Mihály , Frisnyák Zsuzsa , Juhász Gyula , Haselsteiner, Horst , Erényi Tibor , Kákosy László , Kertész István , Ormos Mária , Egyed Ákos , Sipos Péter , Gergely Jenõ , Murányi Gábor , Bozó Gyula , Szakály Ferenc , Varga Éva

História

14. fejezet -

A Parlament fûtése

RÁDAY Mihály

A Parlament fűtése

Ha szemben állunk a Magyar Televízió főbejáratával, az épülettől balra a Szabadság tér déli sávjában (az egykori Széchenyi sétatéren) egy érdekes félgömb formájú szerkezetet láthatunk, amely egy nagy lyuk fölé borul. Sokáig találgattam, mi lehet ez? És csak akkor jöttem rá, amikor megismerkedtem a Parlament fűtési, szellőzési rendszerével.

Egyszer láttam, hogy jégtömböket eresztenek le az Országház épületének baloldali szárnya előtti, a Szabadság térihez hasonló rács félgömb alatti nyílásába. Rákérdeztem, s kiderült, hogy ezek a „kutak” szolgálják a hatalmas épület szellőzését, fűtését. Amikor egyszer a Parlament üléstermében frissen kaszált széna illata volt érezhető, már én magyaráztam meg a képviselőtársaknak, mi ennek az oka: nyírják a füvet a Kossuth Lajos téren.

Úgy gondoltam, egyszer meg kellene nézni, hogyan is építették ki eleink ezt a fantasztikus rendszert. Megkértem dr. Menyhártné Diószeghy Györgyit, aki a Magyar Országgyűlés Hivatala Központi Műszaki Iroda Gépészeti Osztályát vezeti, legyen Vergiliusom, kalauzoljon a Parlament alatt.

Az Országházban megvannak az épület eredeti tervrajzai. Mindig egy kis meghatottsággal böngészgetem a régi tervrajzokon a nagyok, Steindl Imre és a többiek, a legismertebbek, Roth Miksa, Thék Endre, Zsolnay Vilmos nevét. Mi mindent tudtak ezek az emberek, és kortársaik! Például a „légkondicionálás” múlt század végi csodáit megteremteni.

A színes tervlapokon jól látszik, amit egyébként majdnem mindenki tud, hogy a Parlament épülete tökéletesen szimmetrikus. Mindenből kettő van. Így a fűtő-hűtő rendszer is teljesen azonos az északi (felsőházi) és a déli (alsóházi) oldalon. A két szimmetrikus rendszer középen, a Kupolaterem, a Vadászterem alatt (illetve fölött) találkozik. Két kovácsoltvas díszfélgömbbel fedett kutat lát – aki arra jár – a Parlament Kossuth Lajos téri oldala előtt. Ezek a kutak (szellőzőnyílások) korábban jóval odébb voltak, amint a szép, színes, eredeti tervrajzokon jól láthatók. A két nyílás körülbelül ott lehetett, ahol ma a Rákóczi-szobor, illetve a Kossuth-szoborcsoport áll. Eredetileg mindkét nyílást egy-egy szökőkúttal kombinálták, így tudták szabályozni a Parlamentbe kerülő levegő páratartalmát. Az időközben megrövidített légfolyosók újabb nyílásainál pótmegoldást kellett alkalmazni: csöveken vezetik a vizet a kovácsoltvas félgömbök alá, ahol porlasztják, s ezen a könnyű vízfüggönyön keresztül lélegzik a T. Ház.

A két rácskupola alól gyönyörűen megépített íves, téglaburkolatú alagutak vezetnek a Parlament alá. A csatornák, pontosabban „légutcák” mellékágakra bomlanak, és bevezetik a levegőt az épület minden részletébe. Az alagutakban ma is működnek az 1885-ben telepített ventillátorok, amelyekkel szabályozható a levegő áramlása és áramlásának iránya. A levegő bejuthat a termekbe közvetlenül is, de bejuthat – s ez különböző fantasztikus csappantyúk segítségével szabályozható – fűtőkamrákon keresztül is. Vagy akár mindkét irányból egyidejűleg. A Parlament folyosóin, üléstermeiben pedig szépséges bronz, sárgaréz vagy öntöttvas rácsokat lát, aki itt dolgozik vagy látogatóként arra jár. Rácsok vannak a (mű)márvány falakon s a padlóban, a székek alatt. De rácsok láthatók például a Vadászteremben a falon, a Gobelinteremben a mennyezeten vagy az üléstermekben a csillárok fölött. Hiszen ez a fűtő-hűtő rendszer áramoltatni tudja a levegőt a helyiségek teljes légterében. Természetesen a magasan elhelyezett rácsok inkább az elhasználódott levegő eltávolítását könnyítik meg rendszerint. A csillároknál kiszippantott használt levegő például óriási utat tesz meg, amíg visszakerül a pinceszintre, és egy hatalmas méretű aknán keresztül eltávozik a Duna felőli oldalon. A különböző csappantyúkkal – természetesen – szabályozható a keringetett és a beszívott levegő aránya is.

A leírt fűtési rendszer kiegészítéseként radiátoros fűtést is telepítettek egyidejűleg, és ezt később ki is egészítették. A kazánt az épülettől távol, a Balassi Bálint utcában helyezték el (távfűtés!). A radiátorok láthatók némelyik irodában, és a folyosókon is. A fűtőtesteket diszkréten takarják a termekhez, illetve a folyosók belső építészetéhez alkalmazkodó favázas és díszes rácsokkal ékesített burkolatok.

A Parlament alatti „légutcák” bejárati nyílásait elfalazták az 1940-es évek elején, és a szélcsatornarendszert légópincének „képezték át”. Ezeket a betonfalakat mindössze 5–6 évvel ezelőtt bontották ki. Ekkor állt helyre az eredeti szellőzés.

*

Hasonlóan megoldott fűtő-hűtő rendszer (ha nem is ekkora) volt az Operában, a Zeneakadémián, és sok más jeles középületünkben, amelyeket az idő tájt építettek. A múlt századvég gépészeti csodáinak töredékei ma is láthatók, mint a központi porszívó csőcsonkjai a Zeneakadémián vagy a fővárosi közgyűlés üléstermének szellőző nyílásai az Újvárosházán (amelyet szintén Steindl Imre tervei alapján építettek).