Ugrás a tartalomhoz

História 1993-056

Glatz Ferenc , Bíró Mária , Kubinyi András , Váczy Péter , Endrei Walter , Knézy Judit , Stefány Judit , Gál Edit, B. , Kovács Éva , Ráday Mihály , Frisnyák Zsuzsa , Juhász Gyula , Haselsteiner, Horst , Erényi Tibor , Kákosy László , Kertész István , Ormos Mária , Egyed Ákos , Sipos Péter , Gergely Jenõ , Murányi Gábor , Bozó Gyula , Szakály Ferenc , Varga Éva

História

26. fejezet -

“A Szentírás szava a Párt szava”!

GERGELY Jenő

„A Szentírás szava a Párt szava”!

1952

1945-ig a Magyar Katolikus Püspöki Kar szokás szerint csak ritkán, évente kétszer: ősszel és tavasszal tartott konferenciát. Még ritkábban folyamodott ahhoz, hogy közös pásztorlevélben forduljon a lelkészkedő papsághoz és a hívekhez vagy mindkettőhöz. 1945 után gyökeresen megváltozott a publikálás lehetősége, és ezért a püspökök egyre gyakrabban gyűltek tanácskozásba, illetve a szószéken felolvasandó pásztorlevélhez folyamodtak, mint szinte egyedüli tájékoztatási eszközhöz.

Az 1950-es évek elején, Czapik Gyula egri érsek püspökkari elnökségének idején az a szokás alakult ki, hogy a szabadon lévő püspökök és más ordináriusok havonta egyszer Budapesten megbeszélést tartottak. Ezekről csak semmitmondó jegyzőkönyvek maradtak fenn. Érthető: óvatosnak kellett lenni. A napirenden egyre sűrűsödtek azok a témák, amelyeket az MDP Agit. prop. részlege – az Állami Egyházi Hivatal révén – írt elő a püspököknek. Az egyetértéssel záruló tanácskozás „eredményét” azonban közölniük is kellett papjaikkal és híveikkel. Ennek „mintapéldánya” az itt közreadott közös pásztorlevél.

A Magyar Katolikus Püspöki Kar, Budapest, 1952. június 4-én kelt Kedves Híveink megszólítású körlevelét június 22-én kellett minden katolikus templomban felolvasni. (A körlevél az évben sorban a X. volt, és azt annyi példányban stencilezték, ahány plébánia, illetve lelkészség létezett!)

Ez az irat elképesztő, de tipikus példánya annak, hogy miként állította a korabeli hatalom a saját szolgálatába a szentírási citátumokat‚ s ezeket miként elegyítette egyazon szövegkörnyezetben a legsilányabb agitációs brosúrából vett fordulatokkal. A célzatosság nyilvánvaló: egyházi köntösben, a Szentírásra hivatkozva és abban megtalálva, bizonyítani a keresztény ember – ez esetben a parasztság – számára az őt nyúzó rendszernek nemcsak legitimitását, hanem azt, hogy az szinte egyenes folytatásaként is felfogható az isteni szándéknak.

Persze gusztus kérdése volt, hogy ki fogalmazta össze ezt a zagyvalékot, de a leleményesség mégiscsak szembetűnő, kellett hozzá bibliai jártasság... Vegyük sorra az „agit. prop.” kitételeket, hiszen a bibliai citátumok ismertek és örökérvényűek. A felülről, a pártapparátustól sugallt beszúrások azért is elképesztőek, mert akik csinálták, biztos nem láttak közelről sem parasztot, sem aratást, sem nyári magyar falut. Mintha a magyar paraszt ezer éve nem tudta volna, mikor kell szántania, vetnie, aratnia, hanem szüksége lett volna arra, hogy azt valami hatalmi központ mondja meg neki. (Ha volt is „hírmondója” a természet természetes naptárán kívül, az kétségtelenül az egyházi év volt, s így kapcsolta össze a „gazdasági évet” az egyházi évvel, az ünnepekkel.)

„…idejében, szemveszteség nélkül végezzétek el a munkát”, mármint az aratást. A tarlóhántás, a másodvetés, a takarmány biztosítása, s az állatállomány fejlesztése a beszolgáltatás mint alapkötelesség teljesítése mellett a püspöki körlevélben a haza és a közjó, a bonum commune szolgálatává magasztosul. Csak egy az igazi „baj”: a püspökök a sorok közé becsempészik, hogy mindez nem tőlük van, ha általuk is történik! Amikor ugyanis „ennek a hatósági irányításnak a pontos teljesítésére” intik a híveket, az Istennek tetsző munkát magasztalják fel a bibliai citátumok klasszikus értelmében! A többitől pedig akkor nem kell félnie a hívőknek.

Kedves Híveink!

Közeledik az idő, amikor a Mindenszentek litániájában felhangzó könyörgésünk beteljesedik „Hogy a föld termését megadni és megőrizni méltóztassál, kérünk Téged, hallgass meg minket!” Közeledik az idő, amikor „A szorgalmas kéz uralomra kerül” (Péld. 12. 14.)1 a mindennapi kenyerünk biztosítására. Közeledik a kenyérgabona betakarításának szent ideje és – ahogy szent Jakab apostol mondja – „A földművelő várja a föld drága terményét.” (5.7.)2 Amikor hozzáfogtatok a több és jobb termést biztosító munkátokhoz, mi, a Ti Főpásztoraitok is buzdítottunk benneteket, hogy mindnyájunk érdekében, a mezőgazdasági munkákat megfelelő felkészültséggel mielőbb végezzétek el. Kértünk Titeket, hogy késedelem nélkül fogjatok munkához, mert „Ki folyton a széljárást lesi, sohasem vet; ki mindig a felhőket nézi, nem jut aratáshoz.” (Préd. 11. 4.)3 Most sem hallgathatunk; hanem Üdvözítőnk szavaival fordulunk Hozzátok. „Emeljétek föl szemeiteket és lássátok a szántóföldeket, mert már fehérek az aratásra.” (Ján. 4,35.)4

Isteni Mesterünk, aki elmondotta a Magvetőről szóló példabeszédet, nemcsak hírből ismerte a szántó-vető, a dolgozó földműves életét, hanem Ő maga is megjelent Palesztina határában a vetések, a búzatáblák között tanítványaival, akik kalászokat szedtek, kezükkel kimorzsolták és azt ették. (Mt. 12, 1.)5 Az Úr Jézusnak nemcsak a názáreti forgácsos ácsműhely fűrészporába hullott a verejtéke, és szentelte meg vele ezt a munkát, hanem megáldotta, megszentelte azt a munkát is, amit földműves népünk végez. És, ami a csodás kenyérszaporítás után mondott tanítványainak, hogy „Szedjétek föl a megmaradt hulladékokat, hogy el ne vesszenek” (Ján. 6, 12.)6, azt most az aratás, az évről-évre ismétlődő csodás kenyérszaporítás közeledtekor, mai szóval mi is mondjuk Nektek, amikor a jó minőségű termés érdekében arra kérünk Benneteket, hogy idejében, szemveszteség nélkül végezzétek ezt a munkát. Szívleljétek meg az Írás szavát. „Eredj a hangyához! Nézd az útjait és okulj! Sem főnöke, sem tiszttartója, sem ura nincsen, mégis megszerzi táplálékát nyáron, egybegyűjti élelmét aratáskor... Ha serény vagy, akkor aratásod bő, mint a forrás, s az ínség messze elkerül.” (Péld. 6.6. skk.)7

Az aratás befejezése után éppoly fontos munka a gabona behordása, és elcséplése is. Isten akarata szerint cselekszik, aki idejében végzi ezt a munkát is és „megtisztítja szérűjét és összegyűjti búzáját” (Mt. 3, 12.)8 A békés, boldog életbe vetett reménységgel álljatok a kenyérmagot ontó cséplőgépek mellé is. Az ilyen hívő szent Pál apostollal együtt nyugodtan mondhatja: „És fáradunk, saját kezünkkel dolgozván” (I. Kor. 4, 12.)9 és ugyancsak a nemzetek apostolának szavaival biztathatja magát: „Aki szánt, reménységben szántson és aki nyomtat, abban a reményben, hogy része lesz a termésben” (I. Kor. 9, 10.)10 mert mindenki „a saját jutalmát nyeri majd el munkája szerint” (I. Kor. 3, 8.)11 de szem előtt tartsátok azt is, hogy a közjót kell szolgálnotok, mert saját javunk sem lehetséges a közjó, a város, az ország jóléte nélkül. Az az Isten akarata, hogy a termés minél nagyobb kenyeret adjon nemcsak azoknak, akik a földet művelik, hanem azoknak is, akik gyárakban, üzemekben, hivatalokban szolgálják mindnyájunk javát. Csak aki így gondolkodik, annak szól az apostol szava: „Dicsőség, tisztesség és béke mindenkinek, ki jól cselekszik” (Róm 2, 10.)12

Az aratás után sem maradhat parlagon a föld, hogy gabona helyett tövist és bojtorjánt teremjen, azért fogjatok hozzá utána mindjárt serényen a másodvetéshez, az állatállomány takarmányellátásának biztosítása érdekében. Az Úr Jézus azzal, hogy magvetőnek nevezte magát, megszentelte a földműves munkáját, és azzal; hogy jó pásztornak mondta magát, megszentelte az állattenyésztő életkörét. Mindnyájunk érdeke az állatállomány fejlesztése, mert ahogy az Írás mondja: „Hol nincsen marha, üres a jászol, hol sok a termés, ott nyilvánvaló az ökör ereje.” (Péld. 14, 4.)13 Ezért hálálkodik a Zsoltáros: „Megöntözöd a hegyeket magasságaidból és jól lakik a föld műveid gyümölcséből. Füvet sarjasztasz a barmok számára, és növényzetet az ember szolgálatára.” (103, 13.)14

A másodvetés gondos és szorgos elvégzése mellett ugyanolyan lelkiismeretesen végezzétek a tarlóhántást is, hogy a földet fel ne verje a gaz és ne szívja, pusztítsa táperejét. A jövő évi jó termést biztosítjátok ennek a hatósági irányításnak a pontos teljesítésével is. Gondoljatok arra, hogy amikor ezt a munkát végzitek, ekétekkel imádságot írtok a föld arcára. Azt az imádságot, hogy „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” És ezt az Isten meghallgatja és ezt a munkátokat is megáldja.

Nagyon komoly időben, életbevágóan fontos feladatokra, kötelességekre buzdítottunk Benneteket. Azért tettük, mert az örök életet a földi élet kötelességeinek becsületes betöltésével lehet kiérdemelni! Szép, magasztos és verejtékes munka áll előttetek, de ez a verejték nem égeti, nem szégyeníti a homlokot, hanem ékesíti, nemesíti. Ezeknek a fontos feladatoknak a jó elvégzése elősegíti és erősíti dolgozó népünk békéjét a háborúra számítókkal szemben. Erre a munkátokra kéri a jó Isten bőséges kegyelmét és adja főpásztori áldását.

Budapest, 1952. június 4.

A Magyar Püspöki Kar

Ezen körlevél június 22-én a szentmiséken felolvasandó!

Jegyzetek

1 Ótestamentum, Példabeszédek könyve. 12. 24.

2 Újtestamentum, Szent Jakab apostol levele (Jak.) 5. 7.

3 Ótestamentum, Prédikátorok könyve. 11. 4.

4 Újtestamentum, János evangéliuma. 4,35.

5 Újtestamentum, Máté evangéliuma. 12,1.

6 Újtestamentum, János evangéliuma. 6,12

7 Ótestamentum, Példabeszédek könyve, 6. fejezet, 6. vers és a következők.

8 Újtestamentum, Máté evangéliuma. 3,12.

9 Újtestamentum, Korintusiahoz írt első levél (Ti. Szent Pál első levele). 4,12.

10 Uaz.

11 Uaz.

12 Újtestamentum, Rómaiakhoz írt levél (Ti. Szent Pál levele). 2,10.

13 Ótestamentum, Példabeszédek könyve. 14,4.

14 Ótestamentum, Zsoltárok könyve. 103,13.