Ugrás a tartalomhoz

História 1999-07

Kordos László , Kertész István , Bóna István , Kubinyi András , Hajdu Tibor , Farkas Pál , Rédey Judit , Szász Zoltán , Vaszócsik Lászlóné, dr. , Del Medico Imre , Kákosy László , Kertész István

História

13. fejezet -

Kákosy László tudományos pályája

KERTÉSZ István

Kákosy László tudományos pályája

Az ELTE Egyiptológiai Tanszéke a széles nemzetközi visszhangot kiváltó kiadványsorozat, a Studia Aegyptiaca XIV. kötetével köszöntötte 1992-ben az akkor éppen két évtizede hivatalban lévő tanszékvezetőjét, a 60 esztendős Kákosy Lászlót. A „The Intellectual Heritage of Egypt” (Egyiptom szellemi öröksége) című tanulmánygyűjtemény az egyiptológia legjobb hazai és nemzetközi művelőinek tiszteletét fejezte ki a tudományág elismerten kiemelkedő kutatójával szemben. Kákosy László azóta az MTA levelező tagja lett (1998-ban), és sok egyéb tisztsége mellett jelenleg ő az Ókortudományi Társaság elnöke is.

A látványos tudományos karrier mögött egy igen szerény ember magamutogatástól mentes, csak a valódi értékekre figyelő szorgos munkálkodása áll. Miután 1956-ban eredményesen befejezte egyiptológiai és régészeti tanulmányait az ELTE BTK-n, előbb a Szépművészeti Múzeum, majd 1960-tól a szeretett alma mater munkatársa lett. Egyik mestere, Dobrovits Aladár tanársegédje volt, amikor e sorok íróját az 1962/63-as tanévben őstörténetre oktatta. Nyilván egész életre meghatározó élmény volt számára a Magyar Tudományos Akadémia 1964-es dél-egyiptomi (núbiai) expedíciója, amely az UNESCO égisze alatt, Castiglione László vezetésével a később az asszuáni gát felépítése következtében vízzel elöntött területeken végzett feltárást. Az ebben való részvétel nyomán kezdte meg Kákosy László évtizedeken át tartó küzdelmét annak érdekében, hogy folyamatos magyar ásatások kezdődhessenek Egyiptomban.

Harca végül meghozta az eredményt. Amint arról legutóbb a História 1998/7. számában hírt adtunk, 1983 óta tartanak az ELTE ásatásai, melyek leglátványosabb sikere Dzsehutimesz sírjának feltárása volt. Ma már Kákosy professzor mellett egykori tanítványai mai munkatársai: Gaál Ernő, Fábián Zoltán, Bács Tamás is önálló ásatásokat folytatnak. Abban, hogy az egyiptomi magyar ásatások megindulhattak, meghatározó szerepe volt Kákosy László egyre növekvő hazai és nemzetközi ismertségének és elismertségének.

Tudományos munkásságát 1992-ben Széchenyi-díjjal jutalmazták. Az ebben az esztendőben az őt ünneplő tanulmánykötet részeként megjelent bibliográfiai kimutatás 264 tanulmány és könyv szerzőjeként tüntette fel. Ez a szám napjainkra körülbelül száz adattal bővült.

Kákosy professzor hazai népszerűségét kétségkívül 1979-ben megjelent „Ré fiai” című könyve alapozta meg. E mű nagymértékben növelte az ókori Egyiptom iránti honi érdeklődést, amely azért a Szépművészeti Múzeum viszonylag gazdag egyiptomi gyűjteménye következtében teljesen soha nem lanyhult. Idén e mű tudományos értékekkel tovább gazdagított változata: „Az ókori Egyiptom története és kultúrája” elégítheti ki a széles olvasótábor érdeklődését.

Befejezésül röviden felsoroljuk azokat a tudományos teljesítményeket, amelyekre életműve újabb szakaszából kiváltképp büszke hazai egyiptológiánk vezető személyisége. Számos szócikket írt az 1976 óta Wiesbadenben megjelenő „Lexikon der Aegyptologie”-ba, ő állította össze az olaszországi múzeumok (Torinó, Firenze, Nápoly) gyógyítószobor-anyagának katalógusát (sajtó alatt), publikálta a Szépművészeti Múzeum két hieratikus, mágikus papiruszát, végül a római kori Egyiptom vallási életéről összefoglaló tanulmánya jelent meg az ókortudomány nagy nemzetközi tekintélyű sorozata: „Aufstieg und Niedergang der römischen Welt” (A római világ felemelkedése és hanyatlása) 18. 5. kötetében.