A biológiai változatosság veszélyeztetettsége

A Földön kialakult flóra (növényvilág) és fauna (állatvilág) sok millió éves evolúció eredménye, és mint ilyen, teljesen pótolhatatlan, ha az élőhelyek felszámolása vagy egyéb okok miatt közülük néhány véglegesen kipusztul. Ez a kipusztulási folyamat az utóbbi évtizedekben jelentősen felgyorsult, különösen az esőerdők számottevő irtása következtében, de nagymértékben hozzájárul a folyamat felerősödéséhez a környezetszennyezés és a mezőgazdasági monokultúrák elterjedése is. Az esőerdők egykori területük 55%-ára zsugorodtak, és minden évben további több ezer négyzetkilométer tűnik el belőlük. Az ún. „sziget elmélet” szerint: ha az élőhely területe csökken, akkor az ott élő fajok száma alacsonyabb egyensúlyi értékre áll be. E szerint, ha az esőerdők területének évi 1%-os csökkenésével számolunk, akkor ez az ott élő fajok 0,2-0,3%-ának, azaz összesen kb. négy-hatezer faj kihalását jelenti.

Az élővilág eddig öt kihalási hullámot élt meg, ebből a legsúlyosabb a földtörténeti ókorban zajlott le, amikor a tengeri élőlények rendszertani családjának száma 52%-kal csökkent. Később a biológiai változatosság lassú növekedésével elérte eddigi legmagasabb szintjét. Ma viszont az emberiség tevékenysége következtében ismét gyorsan csökken a fajok száma. A kihalt és veszélyeztetett fajok alakulását mutatja be a 6. sz. ábra.


5. ábra: Kihalt és veszélyeztetett fajok Észak-Amerikában (A világ helyzete: J. A. Abramovitz: Édesvízi ökoszisztémák fenntartása, p. 61.)

Felmerül a kérdés, vajon mekkora veszteség ez az emberiség számára? Ismereteink hiányosságai miatt egyelőre ezt nem tudjuk pontosan felmérni. Az azonban vitathatatlan, hogy a fajok sokfélesége, az élőlények génállományának összessége Földünk egyik legfőbb pótolhatatlan kincse. Egyértelművé teszi ezt az a tény, hogy minden élőlény legalább 1 millió, de akár 10 milliárd bit információt is hordozhat genetikai anyagában, amelyet az evolúció sok millió év alatt számtalan mutációval és szelekciós lépéssel alakított ki. Ezeknek a genetikai kódoknak a megfejtése, esetleges hasznosítása az emberiség javára még nem a közeljövő tudományos szenzációja. Így, ha kipusztulnak bizonyos fajok, ezzel az a lehetőség is elvész, hogy felhasználjuk vagy értelmezzük ezt az információtömeget. További fontos tény, hogy biológiai változatosság nélkül nincs szelekció. Sem természetes, sem mesterséges úton nem válogatódhatnak ki olyan élőlények, amelyek képesek lennének alkalmazkodni az erőteljesen változó környezethez. Az alkalmazkodási képességre pedig igen nagy szükség van, mivel az élővilágot nemcsak az élőhelyek beszűkülése és szennyeződése fenyegeti, hanem az üvegházhatás növekedése következtében fellépő viszonylag gyors globális felmelegedés is. A szakirodalomban biodiverzitásnak nevezett problémakörrel az 1992-ben Rio de Janeiróban megrendezett Környezet és Fejlődés Világkonferencia foglalkozott először. Ezen hatékony nemzetközi együttműködésnek a létrehozását sürgették annak érdekében, hogy az ökológiai rendszerek biológiai sokféleségét megőrizzék.